Kozma Imre atya rendíthetetlen szolgálata: „Az élet arra való, hogy elajándékozzuk”… 

Több mint ötven esztendővel ezelőtt, 1963-ban szentelték pappá, s útja Tát-Dorogbányáról Budapestre vezetett. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak, Kozma Imre atyát pedig akkoriban többször előállították és kihallgatták, a hozzá járó hívek közül sokakat meghurcoltak s kizártak az egyetemről.

Kozma Imre neve egybeforrt a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal

Az 1989 óta működő Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, az idősek és a hajléktalanok ellátását szervezte, a zugligeti templom kertjében pedig megnyitotta az első menekülttábort a keletnémet családok előtt. Kozma Imre atya aktív volt a romániai forradalom, majd a délszláv háború idején is, vezetésével pedig az MMSz Magyarország egyik legnagyobb karitatív szervezetévé vált, amely naponta átlagosan 17 ezer emberről gondoskodik. A Betegápoló Irgalmasrendbe 1997-ben vették fel.

Zalai szálak

Zalában is rendszeresen megfordult, látogatva és segítve az itteni máltai csoportokat. Vincze Tibor, a keszthelyi szervezet egyik alapító tagjai is így találkozott vele, s kapcsolatukat tovább erősítette, hogy a győri bencés gimnázium volt mindkettőjük alma matere, persze, más-más időben. Összekötötte őket az egykori zalaapáti plébános, Pacsay János Fidél atya is, akinél ministránsként szolgált a település későbbi polgármestere. Vele Kozma Imre közeli barátságot ápolt.

Szükségünk van egymásra

– Mint most kiderült, a búcsúzó találkozásunk tavaly június 28-án volt, amikor Kozma Imre itt járt a keszthelyi Gondviselés Házának 15. évfordulóján. A rendezvény után eljött hozzám Zalaapátiba, s arról beszélt: amikor belenéz a gondozottak szemébe, rádöbben, hogy „szükségünk van egymásra”. Mindenkinek mindenkire. Ezért is szeretetszolgálatként és nem segélyszervezetként határozta meg önmagukat, ami tetten érhető a hazai máltai-szervezet mindennapjaiban – emlékezett vissza Vincze Tibor.

A feltámadás hitével

„Szikár, de derűs ember volt, aki a Gondviselő Istenre hagyatkozott, akárcsak Fidél atya, éppen ezért ők ketten az életem legmeghatározóbb egyházi személyiségei, akik most odafönt, lélekben újra találkoznak”, fogalmazott a feltámadás hitével Vincze Tibor.