Nemzeti gyásznap – a zalai hősök, áldozatok emlékére is

A kormány 2001-ben hivatalosan is „fekete betűs” nappá nyilvánította október hatodikát arra emlékezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. A nemzeti gyásznap azonban nemcsak rájuk, hanem a zalai hősökre, áldozatokra is emlékeztet, akiknek hajdani cselekedeteit Hévízen is felidézték.

Nemzeti gyásznap: az áldozatok már az Úrnál vannak 

Az aradi várbörtönben fogva tartott protestáns tábornokokhoz egy református lelkipásztor ment be, aki előtt megvallották bűneiket, s utoljára felvették az úrvacsora szentségét, idézte fel 1849 őszének történéséit a hévízi Szentlélek-templomban tartott megemlékezésen Péntekné Vizkelety Márta református lelkipásztor, hozzátéve: az ortodox Damjanich Jánost pedig egy ortodox pópa kereste fel.

– Felkészülten várták a halált. Úgy mentek Isten elé, hogy megvallották bűneiket, felvették az áldozás és az úrvacsora szentségét, és kérték Isten kegyelmét. Hisszük, hogy az Úrnál vannak, ott, a mennyek országában, és várják a dicsőséges feltámadást. Mi úgy emlékezünk ma rájuk, mint győztesekre és igazakra – fogalmazott Péntekné Vizkelety Márta.

Az első ítélet halálos volt 

Mindannyian az életüket áldozták a hazáért, s akkoriban nem lehetett számukra megadni a végtisztességet, mondta Kiss László esperes-plébános, aki arról is beszélt, Hévíz környékén két premontrei szerzetes is részese volt a szabadságharcnak. Társaikkal például Vörsnél megsemmisítették Jellasics utánpótlását.

– Amikor elbukott a szabadságharc, akkor a rezi plébános bújtatta őket, s onnan vitték el mindkettőjüket vasra verve Olmützbe. Akkor kaptak amnesztiát, amikor Ferenc József elvette feleségül Erzsébetet, és az ő kérésére engedték őket szabadon. Az első ítéletük azonban Haynau rémuralma idején még halálos volt – idézte a múlt történéseit Kiss László, aki arról is beszélt, amikor a szerzeteseket elhurcolták, elvitték a falu bíráját és plébánosát is, igaz: őket nemsokára kiengedték.

A láng továbbadása

Naszádos Péter, Hévíz polgármestere hangsúlyozta: az emlékezés és a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása, ami azt is jelenti: nekünk nap mint nap hinnünk kell abban, amiben ők is hittek. Így, ebben a szellemben kell élnünk, tette hozzá, leszögezve: ilyenkor nemcsak az aradi vértanúkra, hanem sok tízezer magyarra is emlékezünk, akik életüket adták a hazáért.

Megtanulni együtt élni

– Amikor az aradi tizenhármakra gondolunk, akkor úgy gondolunk rájuk, mint magyar nemzetiségű magyar emberekre. Ők valóban magyarnak vallották magukat, de volt köztük például horvát, szerb, örmény és német is, akik különböző vallási felekezethez tartoztak. Ezt is meg kell tanulnunk: együtt élni, mert ha közösen tudunk hinni valamiben, akkor az erősít minket. S nem elválaszt – szögezte le Naszádos Péter.

Fáklyás séta

A templomi megemlékezést követően a résztvevők – a Billegéri Lovas Huszárok és a Tiszta Forrás Dalkör vezetésével – a szabadságharc emlékművéhez vonultak, kezükben fáklyákkal, ahol Hévíz vezetői s civil polgárai elhelyezték koszorúikat, virágaikat.