Festeni csak jó kedvvel érdemes: Nyerges Pál művészete

Az eredetileg Ninausz nevet viselő, biológia-földrajz szakos fiatal Nyerges Pál már a két háború közt elkötelezte magát a festészet mellett. Bár kezdetben építésznek készült és jó grafikusnak tűnt. Járta a pesti szabadiskolákat, csodálta Aba Novák Vilmost, Szőnyi Istvánt, vendéghallgató lett a Képzőművészeti Főiskolán. A nyarakat a zebegényi természetközelség határozta meg számára, majd 1940-ben jött a festőnövendékek álma: Nagybánya és az ott születő festőbarátságok. Mesterként tekintett fel az említetteken kívül Varga N. Lajosra és Szentiványi Lajosra. Ekkor jegyezte el magát a szabadban való festéssel. A háború után gimnáziumi tanár lett, de hivatása továbbra is a festészet maradt. Műveivel ebben az időszakban a hazai kiállítótereken kívül kilépett a nemzetközi színpadra, sikerrel.

A szabadban való festészeti kísérletét a nagy tónál kezdte meg, Almádiban, pontosabban Káptalanfüreden. A balatoni szőlőskertjéből az Almádi öbölre nyílt pompás kilátás. 1943-tól haláláig számos képe született itt, amelyet természetesen e táj ihletett. A kertészkedés, Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című művében való elmélyülés mind-mind közelebb vitték a tó valójához. Plein air balatoni tájfestészete, jellegzetes akvarell-, majd később vegyes (akvarell és kréta) technikája hamarosan Nyerges sajátjává vált.

Balatoni művészetét nagymértékben meghatározta és jó értelemben befolyásolta, Kodolányi János íróval való személyes találkozása, 1948-ban. Az 1960-ig Balatonakarattyán, önkéntes, belső emigrációban élő (inkább nyomorgó) Kodolányi számos könyvet adott neki, szellemi munícióval, erkölcsi iránymutatásokkal látta el, a rá hallgató, szárnyait bontogató művészt. Levelezésük különösen értékes és érdekes olvasmány.

Nyerges Pál szenvedélyes festő volt, és különös személyiség. Rajongott az állatokért – Aszú nevű kedves kutyája a balatoni festményeken is megjelenik –, több alkotásán fel is tűnik alakjuk. A csendéletek és tájképek mellett számtalan portrét, önarcképet is készített. Előszeretettel festette meg családtagjait: édesanyját, feleségét és gyermekeit. Gimnáziumi tanárként a harmonikus és az egészséges élet elkötelezett híveként emlegették, híressé vált dohányzásellenes kezdeményezéséről. 1962-től tizenkét éven át tanított a budapesti II. Rákóczi

Ferenc Gimnáziumban biológiát, földrajzot és művészettörténetet. Beutazta Európát, rajongott ugyan a Balatonért, de halála előtt két évvel láthatta a kanadai Vancouvert, ami rendkívüli hatást gyakorolt rá és ahol számos képet alkotott.

Nyerges Pál családjával Pasaréten élt, szintén a természet közelségét élvezve: a lakásból a János-hegyet és kertet szemlélhette. Festményein ez a miliő is számtalanszor megjelenik. Lánya, Nyerges Éva művészettörténész, Nyerges Pál művészetének egyik kitartó bemutatója. Természetesen mindemellett számos családi történet felidézője is, többek között így vallott édesapjáról: „Apám rendkívül művelt ember volt, az értelmiségi művész tipikus példája. Több nyelven beszélt, fordítással keresett pénzt olyankor, amikor a képeit nem lehetett eladni. Ezenkívül irodalmi stílusú leveleket írt, és nagy hatású pedagógus is volt.”

A Nyerges-festményeket több intézet és magángyűjtemény mellett a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Az 1970-es évektől rendszeresen jelent meg egyéni és csoportos kiállításokon. Egyik nagy debütálása – még életében – a felsőörsi, a település 900 éves fennállását ünneplő, jubileumi tárlat volt, 1983-ban. Az 1990-es évektől balatoni alkotásait egyre több tavi helyszínen ismerhették meg a táj- és művészetkedvelők. 1995-ös tihanyi bemutatkozása szintén emlékezetes maradt, de Almádiban és Alsóőrsön is rendeztek már kiállítást a Nyerges-életmű alkotásaiból. Balatoni témájú festményei jellegzetesek, de egyedülálló festői hitvallása is, ami kulcsa művészetének: „festeni csak jó kedvvel érdemes!”

dr. Kovács Emőke