Háromszáz évig nem mozdult, most kiszedték a helyéről

Kiemelték a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház északi tornyában függő monumentális, körülbelül 3400 kilogrammos Szentháromság-harangot, amelyet az elmúlt 300 évben egyszer sem mozdítottak el a helyéről. Az „Öreg Mihályként” is emlegetett harangot speciális módszerrel restaurálják, így eredeti hangzását visszanyerve 2025-ben – a készülő öt új haranggal és a tavaly átadott új orgonával együtt – köszönti majd Bódi Mária Magdolna vértanú boldoggá avatását és a főszékesegyház újraszentelését–közölte a veszprémi várnegyed megújulása

299 év után először mozdították el a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház Szentháromság-harangját, amely monumentális mérete és kora miatt is kiemelkedő alkotás. A körülbelül 3400 kilogrammos, 170 centiméter alsó átmérőjű harangot még a főszékesegyház 20. század eleji átalakításakor sem emelték ki a helyéről, mára azonban annyira leromlott az állapota, hogy a Veszprémi Főszékesegyház várnegyedbéli beruházása részeként restaurálni kell.

„Az 1725-ben, Franz Ulrich Scheichel bécsi műhelyében öntött harang tetején levő rögzítő fület, azaz koronát lefűrészelték, helyébe egy öntöttvasból készültet csavaroztak 1937-ben. Ugyanekkor egy új tartószerkezetet, ún. jármot is készítettek az új harangnyelv mellett. Ez nem csupán hangzásbeli szegénységet hozott, de nagymértékben növelte a repedés kockázatát is” – mondja Most Balázs nemzetközileg elismert harangszakértő. Hozzáteszi: az évtizedek alatt tönkrementek a csavarokon levő menetek, amelyek a harangot a koronájával egyben tartották, de a harang jelenlegi állapotában a főszékesegyház északi tornyának boltozatát is károsította.

Speciális technikával emelték ki a hatalmas harangot

„Minden harang kiemelése speciális feladat. Kifér a torony ablakán, az épületet meg tudja közelíteni daru, útban van-e egy födém vagy egy rögtön nem bontható tartóelem? Vannak-e pincék, járatok a daru útjában? Átfér-e az emelőgép egy vár kapuján?” – sorolja a kiemelés legfontosabb szempontjait a szakember. A Szent Mihály Főszékesegyház négy másik harangját – amelyeket szintén a napokban emeltek ki – könnyebben el tudták mozdítani, ám az „Öreg Mihálynál” nehezebb volt a feladat. Hatalmas tömege, felbecsülhetetlen műértéke, a torony ablakainak mérete és a várnegyed szűk utcái miatt tíz hónapon keresztül dolgoztak együtt a statikusok, kőrestaurátorok, műemlékvédelmi szakmérnökök, harangszerelők és darutechnológusok azon, hogyan tudják kiemelni az „óriást”.

„A harangot lényegében középkori módszerekkel kellett eljuttatnunk a torony közepéből az ablakig, és onnan a daruig. A harangszék alá készült egy acélszerkezet, amelyre a harangot egy csörlővel, kézi hajtással emeltük rá. Ezután egy speciális görgősoron, centiméterenként juttattuk el a nagyharangot a főszékesegyház egyik toronyablakához, onnan pedig a daru horgához” – mondja Most Balázs.

A szakemberek egy új, az eredetihez hű bronzkoronát is készítenek. Ehhez először anyagvizsgálatot végeznek, hogy az új korona ón- és réztartalma pontosan ugyanolyan legyen, mint a közel 300 éves harangé. Emellett felkutatnak egy olyan épségben maradt harangot is, amelyet ugyanaz az öntőmester készített Franz Ulrich Scheichel bécsi műhelyében, mint az „Öreg Mihályt” – azt használják majd mintaként az új korona megalkotásához. Ehhez heteken át hevítik a harangtestet 800 Celsius-fokosra, majd hőpajzs alatt tartva egy szabadalmaztatott módszer alkalmazásával speciális hegesztési eljárással rögzítik az új koronát.

Veszprémhez kötődő szentek nevét kapják az új harangok

A főszékesegyház harangjai közül csak az „Öreg Mihály” vészelte át a két világháborút, a többit rekvirálták. Idővel pótolták ugyan a harangokat, de azok sem méretben, sem hangban nem egyeznek az eredeti hangsorral, így a négy „kisebb” harangot is kiemelték, ám nem a főszékesegyházba szállítják vissza őket, hanem a Veszprémi Főegyházmegye más templomaiban kapnak majd helyet.

A főszékesegyház első teljes körű felújításának zárásaként a meglevő Szentháromság-nagyharang mellé öt új, egy 2250, egy 1130, egy 660, egy 540 és egy 227 kilogramm tömegű harang készül az 1599-es alapítású Grassmayr harangöntödében, azok öntéséhez ugyanis legalább 7 tonnás kohókapacitásra van szükség, a nagy múltú műhelyben ráadásul a régi-új hangsort is a nagyharanghoz tudják illeszteni.

A hat harang a tavaly használatba vett új orgonával együtt köszönti majd 2025-ben Bódi Mária Magdolna vértanú boldoggá avatását és a főszékesegyház újraszentelését. „A harangokat a nép minden korban rendkívül tisztelte, ezért sokszor külön nevet is adtak nekik, szinte személyként tekintettek azokra – a magyar népnyelv szerint a harang a toronyban »lakik«. A harang liturgikus tárgy, használatának kezdete előtt a püspök jogosult megáldani. Régebben a harangokat nemcsak szenteltvízzel hintették meg, de szent olajjal, krizmával is megkenték” – mondja Dr. Kulcsár Dávid, a Szent Mihály Főszékesegyházi Plébánia káplánja.

A harangok már a kora középkorban is megkapták egy-egy szent vagy vértanú nevét – ezt a hagyományt a Veszprémi Főegyházmegye is folytatja, az öt új harang Veszprémhez kötődő szentek nevét viseli majd. „A második legnagyobb, a II. világháborúban elvitt harang a főszékesegyház védőszentje, Szent Mihály tiszteletére készült, így az új harang is ezt a megnevezést kapja. Első királynénk, Boldog Gizella román kori székesegyházunk építtetője volt, Szent Anna, Jézus nagyanyja főegyházmegyénk védőszentje. Bódi Mária Magdolna főegyházmegyénk vértanúja, Szent György pedig annak az ősi veszprémi kápolnának a védőszentje, ahol Szent Imre szüzességi fogadalmát tette, és amely már a székesegyház építése előtt is állt, tanúsítva, hogy Veszprémben a kereszténység az államalapítást megelőzően is jelen volt” – emelte ki dr. Kulcsár Dávid atya.