A pártüdülők paradicsomi világa

Az aligai pártüdülőt 1949 óta üzemeltetették, már Rákosi Mátyás is előszeretettel vette igénybe. Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot követően a lepsényi honvédség vette át védelmét az időközben megszűnt ÁVH-tól. Az Aliga I. elnevezésű komplexumban üdülhettek az MSZMP és a KISZ apparátus tagjai, elő- és utószezonban pedig a SZOT által beutalt üzemi és hivatali dolgozók. Itt 400-500 fő is elfért, de hétvégente akár 600 nyaralót is elláttak. Zárt területnek számított az ún. Aliga II., amit a Belügyminisztérium Kormányőrségének fegyveres őrei védtek. Itt nyaraltak az MSZMP PB., KB. és KEB tagjai, hozzátartozóik és a külföldi testvérpártok prominensei. Kevésbé ismert tény, hogy ehhez az üdülőhelyhez nyolc kataszteri hold föld – szőlővel, gyümölccsel, zöldséggel – tartozott, melynek termésével élelmezték az itt üdülőket. További élelmiszerszállítmányokat Veszprémből hoztak, de Aliga II. esetében külföldi vendégek megjelenésékor az MSZMP KB Központi raktár volt a beszállító. Egy korabeli állambiztonsági jelentés szerint – biztos, ami biztos alapon – még a saját kádereiket is megfigyelték: „Jelenleg 6 fő hálózattal és 20 fő társadalmi és 4 fő hivatalos (nyáron 6 fő) kapcsolattal rendelkezünk.”

Pártüdülők luxusa és egyszerű, olcsó nyaralások

Az arácsi üdülő – az egykori impozáns Brázay villában – egész évben üzemelt, az MSZMP PB tagok, KB titkárok és hozzátartozóik számára tartották fenn. Viszonylag kis, kertes üdülő volt: két családot tudtak benne elszállásolni, személyzettel és társadalmi megbízottakkal – azaz a beépített jelentésírókkal – rendelkezett. Ezt a kisebb üdülőt elsősorban Aczél György, Grósz Károly kedvelte.

A balatonföldvári MSZMP üdülő eredetileg a Balaton egyik legmodernebb szállójaként működő épület volt, Sellő néven. 1949-ben államosították, az állambiztonsági iratok szerint, mindenkit kártalanítottak… Mint ismeretes, ezek az államosítások is jogtalan vagyonelvételek voltak, a legtöbb esetben azonnal kiköltöztetéssel és a tulajdonos részéről feltétel nélküli átadással. Az épületet folyamatosan bővítették, a parkban presszó, ajándék- és ezermesterbolt is üzemelt. Szárazföldi részét kerítéssel zárták le, portaszolgálat is működött és csak engedéllyel vagy beutalóval lehetett bejutni. Szezonálisan üzemelt az MSZMP apparátus és a SZOT beutaltak számára, de téli hónapokban, ünnepekkor (karácsony, húsvét) pártiskolákat, leginkább „bulikat” tartottak bennük. A télen 85 fővel, nyáron 140 fővel dolgozó, közel 100 szobás komplexum ellátását Somogy megyéből és az MSZMP Központi raktárából biztosították és természetesen itt is működött (főleg a konyhán, az étteremben és a portán) a társadalmi megbízotti hálózat.

A Minisztertanács központi üdülője az elhíresült Balatonőszödön jött létre, központi épületében az Elnöki Tanács elnökének lakosztálya állt. A beutalásokat a minisztertanácsi titkárság látta el, a vendégek élelmezéséről a Somogy megyei tanács gondoskodott. Alapvetően májustól októberig üzemelt, de év közben is igénybe vehették, ezért is dolgozott még télen is 60-65 fős személyzet itt, amely nyáron 160-170 főre duzzadt. Természetesen a Belügyminisztérium szigorú nyilvántartást vezetett az alkalmazottakról. 6 fő társadalmi és 2 fő hivatalos megbízottal, azaz besúgóval dolgoztak.

Ezekben a kiemelt üdülőkben rendkívül sok – az MSZMP-hez közeli – nyaralóvendég megfordult és ahogy láttuk, viszonylag nagy személyzet működött a nagyobb helyszíneken. Mégis nagyon kevés a korabeli fotó, forrás, a belügyi anyagok is hiányosak. Sok a szóbeszéd, a mende-monda, a kevésbé hiteles adat. Néhány tény azonban kijelenthető a Kádár-korszak sajátos balatoni káderüdültetésről. Egyfelől a kiindulás: Rákosiék magántulajdonokat sajátítottak ki 1949-ben a tó partján, amiért vagy egyáltalán vagy minimális kárpótlást fizettek. A kádári üdülők ellátása központi raktárakból, az állam pénzéből történt. A vendégek nem sört és virslit kaptak, hanem nyugati, előkelő étkeket, minőségi alkoholokat. De az objektumokon belül elérhető boltok is jóval olcsóbbak voltak, mint a kintiek… Az üdülőkben mozik működtek, ahol nyugati filmeket tekinthettek meg az osztályharcos szocialisták. Emellett társadalmi megbízotti és besúgói hálózatot tartottak fenn, szintén az állam pénzén… Közben pedig a magyarokkal elhitették, hogy a hekk balatoni hal, a lángos az egyik legfinomabb tavi élet, a sátorozás is kiváló nyaralási lehetőség és egy kis tiltott valutázás is belefér, ha már úgyis a többség tartja el a kicsapongó elitet. Sok mindennel lehet szemléltetni az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtó, a „puha diktatúra” álságos hazugságba burkolózó Kádár János által fémjelzett időszakot, de akár ezeknek a balatoni üdülőknek a működése, mindennapjai is jól illusztrálják a soha sem létező szocialista egyenlőség hazug realitását.

dr. Kovács Emőke