Színház a pincében – A Kazamata sorozat utolsó előadása után

„Édesanyám tudja, hogy betegségének története másoknak is segíthet...” A zalaegerszegi civil kulturális egyesület (ZAZEE) és a Göcseji Múzeum színházat alapított, eddig 4+4 előadással. A színház több előadásáról is beszámoltunk, a Telik című monodráma előadása után pedig a darabot író, játszó színművésszel is válthattunk szót - baráti vacsora közben. 

Márfi Márk (hiszen róla van szó és Telik című monodrámájáról) nem szűkölködik bátorságban. A Covid alatt született Telik havonta egyszer látható Pesten, de már körbejár, nemcsak idehaza, de Európában is. Hamarosan Luxemburg, azután Stockholm magyarajkú lakói láthatják. 

Saját életének, családjának, édesanyjának traumáit tárja elő, méghozzá úgy, hogy előzőleg diplomadolgozat volt a 60 000 karakter. „Mit is tudnék jobban megvédeni, mint a saját életemet?” – mondja, amikor a merészségről faggatják. A tanári kar, mestere, Marton László ugyan meglepődtek, de értékelték az eredeti ötletet. A családja persze eleinte a családi szennyes kiteregetésnek érezte. Kire tartoznának a mindent megváltoztató betegségek, konfliktusok, haragok, halálok? Mára értik Márk szándékait. Másnak segíthet.

A hat szalmabála, egy lavórállvány között néha apró gitárral és fekete kulaccsal járó-kelő fiatal beszéli el nagyanyja, apja, anyja életének súlyos helyzeteit, s mindazt, ahogyan azok őrá hatottak. Bátyja? A titkok még az előadás után sem fedettek fel. A történettel letaglózott, felemelt publikum bátrabbjai is szégyenlősen kérdeztek. Talán egy következő darabban mutatja meg a színészettel a Szombathelyről Pestre színházbamenő busznyi tömegben zötykölődve elköteleződő férfi. Dehát addig is van min elmerengni, ahogy a címbe foglalt Radnóti-idézet javasolja. A Sem emlék, sem varázslat című vers el is hangzik a Telik-ben.

Színház a pincében

A kamaraszínházi sorozat erős sikere okán Nadrai Róbertet, a ZAZEE egyik vezetőjét kérdeztük.

– Az ötlettől a megvalósulásig hogyan zajlott a folyamat?

– A ZAZEE történetében már többször is úgy esett, hogy egyszer csak összeadódott kedv, figyelem, tettvágy. Néhány hónap leforgása alatt szerveztünk meg összművészeti fesztivált (Color Arts Fesztivál), vagy képzőművészeti árverést (Decemberi licit). A KAZAMATA színházi sorozat esetében hasonlóan történt, de az elgondolás évekig elvolt, mint elgondolás. Azt sem mondhatjuk, hogy egy sikertelen pályázat kedvünket szegte volna, mert aztán jött a pandémia, akkor online tárlatvezetéseket szerveztünk inkább. A Covid után aztán újra előkerült. Olyan előadásokat szerettünk volna bemutatni, amiket nem láthatott még, vagy talán soha nem is látna a zalaegerszegi közönség. Havasi Bálintnál, a Göcseji Múzeum igazgatójánál nyílt ajtók fogadtak bennünket, a múzeum pincéjének izgalmas terei megfelelőnek tűntek a színházhoz. 

– Számítottak ekkora sikerre?

– Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy élnek a városban kallódó nézők (magunkat is beleértve) akik nyitottak a kísérletező formai megoldásokkal élő előadásokra. Nem csak kikapcsolódni, de bekapcsolódni is szeretnének időnként, lehetőleg rendszeresen. Nem riadnak vissza attól, ha egy színházi előadás nem konkrét válaszokat kínál, hanem kérdéseket tesz fel, amiken érdemes gondolkodni, lehet róluk beszélgetni. Az eddigi nyolc produkció tapasztalatai megmutatták, még annál is jobban ki van éhezve Egerszeg az ilyen élményekre, mint azt elképzelni mertük. Bizonyossá vált, hogy nyitott, értő közönségünk van, a távolból érkező produkciók művészei pedig meg is erősítenek minket ebben.

– Milyen szempontok szerint válogatnak, nehéz-e?

– Időnként eljutunk előadásokat nézni a fővárosba, közelebb-távolabb eső városokba. Figyeljük a műsornaptárakat, keressük a különleges előadókat, alkotókat, produkciókat. Az élményeket, tapasztalatokat személyesen, vagy az interneten, a chat-szobában vitatjuk meg, a ZAZEE Kulturális Egyesület tagságával. Torma Attilával, és Wettstein Tamással. Lehetőleg technikailag egyszerűen megvalósítható előadásokat igyekeztünk meghívni, de előadásról-előadásra mindig újabb kihívásokkal találkozunk, így mindig tanulunk valami újat, például a színpadi világításról. Sok előadó jönne szívesen, sokszor nehéz nemet mondani valakinek, amikor szűkítenünk kell a listát. Az időpontok egyeztetése nagyon izgalmas, főleg, ha többszereplős előadásról van szó. Voltak megfogalmazott álmaink, így a Látókép Ensemble Egy százalék indián című előadásának bemutatása, amiről azt gondoltuk, hogy talán egyszer majd összejöhet, de addig még rengeteget kell dolgoznunk, ügyesednünk. Hét közreműködő művésszel, dupla előadást tartottunk, óriási élmény volt a társulattal együtt dolgozni, és kétszer is átélni a közönség szeretetét, ugyanazon a napon. 

– Milyen visszajelzést kaptok a művészektől és a közönségtől?

– Zalaegerszeg nem tartozik a Budapesthez közel eső úticélok közé, viszont a fővárosi független előadók örömmel veszik a meghívásunkat, szívesen jönnek. Nincsenek könnyű helyzetben a független színházi alkotóműhelyek ma Magyarországon, egyre nehezebben jutnak el a közönségükhöz, a vidéki néző pedig nem gyakran engedheti meg magának, hogy utazásra áldozzon, a színházjegy árán felül. Ami ennél is rosszabb, leélni fél életet úgy, hogy alig vagy egyáltalán nem érik az embert változatos kulturális ingerek. A színház jó, mert mentálisan formában tart, így jobbá teszi az életünket. 

– Mik a tervek a jövőre?

– A KAZAMATÁban legközelebb tavasszal tervezünk előadásokat, erről a ZAZEE felületein igyekszünk tájékoztatni.

Az előadások listája: 

• Nélküled
• Pali - Maléter Pálné életmonológja
• Egy százalék indián
• Telik - monodráma