2024.11.04. 07:00
Veszteségként éljük meg a gyászt
Személyes meggyőződésem – és sajnos már tapasztalásom is –, hogy az ember életének egyik legmélyebb és legszemélyesebb érzése a gyász.
Egy szeretett személy elvesztése, legyen az szülő, társ, gyermek, vagy bármely más családtag, netán rokon, barát, egy életen át velünk maradó érzelmet vált ki belőlünk. Főként fájdalmat és szomorúságot, mert nem tudjuk, nem akarjuk felfogni, hogy nincs többé, nem érinthetjük meg a kezét, nem halljuk a hangját, nem érezzük az illatát. A gyászt tehát általában veszteségként éljük meg. A halál pillanatában, s utána még egy jó ideig ugyanis nem tudunk az együtt töltött időre, az ahhoz köthető kedves emlékekre gondolni. Talán ezt is meg kellene tanulnunk, mert halottja mindannyiunknak lesz…