Nagy Ernő akvarelljei a múló pillanatok, érzelmek tükörképei

A fővárosban élő festőművész képeiből e módszernek, a vízfestészetnek a harmóniája árad. Nem véletlenül nyílt kiállítása e címmel a nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola galériájában: Vízharmónia.

– Nagyon sokáig főként olajfestékkel dolgoztam, s családi „nyomásra” tértem át az akvarellre – mondta a művész, aki Debrecenben, a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Szabadiskolában, a nyíregyházi főiskolán, a fővárosi műszaki, valamint a képzőművészeti egyetemen mélyítette el tudását. Jelenleg pedig a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajztanára.

Kevésbé „szagos” technika

– Ugyanis amikor megszülettek a gyerekeim és kicsik voltak, a feleségem megkért, hogy az olaj helyett keressek más, kevésbé „szagos” technikát, hiszen az olajfestéknek markáns illatanyagai vannak. Így találtam rá az akvarellre, a vízfestészetre és nagyon beleszerettem. Habár neves képzőművészek szerint (és szerintem is) ez az egyik legnehezebb és legösszetettebb festészeti eljárás, érdemes foglalkozni vele, mert sokkal légiesebb ábrázolási lehetőséget kínál, mint az olajfesték.

Nehézségét pedig az adja, hogy nem lehet annyiszor átkenni a képet, mint mondjuk az olajnál, ahol ha elrontok valamit, akkor egyszerűen átfestem, az akvarellnél ez nem működik. Itt eleve úgy kell komponálni, hogy menet közben már nemigen lehet változtatni a dolgokon, ezért az akvarell csak azoknak nyújt végtelen művészi szabadságot, akik ezt a technikát biztos, határozott kézzel képesek művelni. Azt gondolom, kiváló eszköze a múló pillanatok, érzelmek megörökítésének.

Kedves témáim a tájképek, de portrékat, csendéleteket is szívesen festek. Örömmel örökítem meg az Alföldet, a Balatont, a Velencei-tavat, vitorlásokat, hajókat.

Az első zalai kiállítás

A festőművésznek – aki nem mellesleg az Akvarellfestők Nemzetközi Társaságának tagja – a nagykanizsai az első nagy kiállítása Zalában. Amire pedig külön büszke: 3. éve, hogy rendszeresen meghívást kap képeivel az olaszországi Fabriano-ba, egy festőművészeti találkozóra, ahová a világ minden tájáról érkeznek alkotók. Az utoljára itt kiállított két festménye is látható a kanizsai anyagban.

– Terveim? – kérdezett vissza. – Hogy egyszer majd csak és kizárólag a festészettel foglalkozhassak. És természetesen, hogy minél több inspirációt gyűjthessek, sok-sok helyen járhassak a világban. Kedvencem a mediterráneum, azon belül is Itália, ahova hála Istennek, kétévente el tudok jutni, mert az önkormányzat rendszeresen szervez utakat a Velencei Biennáléra. Ez nekem mindig nagy élmény, egyszerűen nem tudok betelni vele.

A tárlat április 27-ig még megtekinthető iskolai napokon.