Két festői stílus duettje az egerszegi Móricz Galériában

– Két teljesen különböző habitusú emberről van szó, s ez a munkákon is megmutatkozik – kezd tanítványai jellemzésébe Tánczos György festőművész, a 2009-ben elindult kör vezetője. – Balatoni József precíz, megfontolt, mértékkel élő ember, aki már régóta fest. Becsületére legyen mondva, hogy ennek dacára, amikor belépett hozzánk, ceruzát ragadott, és alázattal nekifogott a rajzos tanulmányoknak. Képei részletgazdagok, sőt hajlamos rá, hogy néha kicsit túldolgozza őket. Amikor azonban sikerült rávennem, hogy mélyüljön el az akvarelltechnikában is, újfajta frissesség jelent meg a művein. Zsuzsanna egészen más személyiség. Vehemens, lobbanékony, impulzív természet, ami a festésmódjában is plasztikusan kiütközik. Gyorsan dolgozik, s olyan festői eszközöket alkalmaz, amelyek által az olajtechnika is üde tud maradni. Mindketten fontos pillérei a festőkörünknek, a továbblépéshez pedig csak azt tudom javasolni nekik, amit mindenkinek: rajzolni, rajzolni, rajzolni…

Ezek után lássuk, miként vélekednek maguk a kiállítók.

Zalatnainé Lukácsffy Zsuzsa már fiatalon a festészet hívévé vált, akkoriban az okozott számára dilemmát, hogy festő legyen vagy író. Az élet azonban más pályára vitte, vállalkozóként kereste a boldogulást.

– Ami ugye nem kifejezetten széplelkeknek való, de azért túléltem a csalódást… – utal derűsen a pályakorrekcióra. – Öt-hat éve fedeztem fel magamnak Tánczos György körét, s azóta is szorgalmasan festek. Nem is szeretnék felhagyni vele, tudom, hogy van még hova fejlődnöm, érzek magamban potenciált.

Pedig a festészet nem csupa élvezet, ha valami nem sikerül, annak nehéz örülni. – Számomra az első tíz percben eldől, hogy sikerült-e megfognom a témát. Ha nem, akkor úgy döntök, ez kísérlet volt, ami nem jött be…

Virágokat, tájképeket fest leggyakrabban, de arcképpel is próbálkozik, s akt szintén szerepel tervei között.

Balatoni Józsefhez jó barátság fűzi, régóta festőtársak. A kör több csoportos kiállításán szerepeltek, de most úgy érezték, összegyűlt annyi munka, hogy duóban is közönség elé állhatnak. Balatoni József örömmel csatlakozott, annál is inkább, mivel…

– Egészen más stílusban festünk, így elkerülhetjük az összehasonlítgatást – mondja mosolyogva az egerszegi agrár szakember, aki a vidékfejlesztési hivataltól ment nyugdíjba. – Az én képeim rajzosabbak, az övéi pedig festőibbek. Nincs ebben értékítélet, egyik sem jobb vagy rosszabb, csak más. Kiegészítjük egymást. Hetente járok a festőkörbe, magabiztosabbá váltam, határozottabb lett az ecsetkezelésem, háttérbe szorult a korábbi műveimre jellemző ösztönösség. Fő témám az őszi és tavaszi zalai táj, de szívesen festek csendéletet, vadászjelenetet is, sőt, már az egész rokonságot megörökítettem. Inkább műteremben szeretek dolgozni, a szabadban nekem túl gyorsan változnak a fényviszonyok. Sokat szöszmötölök a képeimmel, mindig találok rajtuk valami igazítani való apróságot. Legtöbbször a hozzákészülés és az ecsetmosás tovább tart, mint maga a korrekció…