Kisdedek csontjai is előkerültek – régészek és önkéntesek tárják fel a pálos rendházat

A monostor létezéséről egyetlen, 1429-ből származó írásos forrás tesz említést, ám a feltárások nyomán igazolódott, hogy az építmény ennél korábbi. Az 1300-as években már biztosan állt itt kolostor, sőt, a fémkeresős kutatás során előkerült bécsi fillér, illetve IV. László (1262–1290) pénzérme még korábbi alapítást sejtet. A legalsó rétegekben pedig késő bronzkori objektumokat és leleteket (kerámiatöredék és tű) találtak, ami bizonyítja, hogy a terület már Kr. előtt 1000 környékén lakott volt.

A monostor olyan rendházat jelent, amely az ott élő szerzeteseket teljeskörűen kiszolgálja (hitélet, szállás, étkezés, temetkezés, gazdálkodás). Templomához kolostor kapcsolódik, négyszögletű belső udvarral, amit fedett kerengő-folyosó határol, abból nyílnak a különböző funkciójú termek.

Ilyen elrendezés nyomai bontakoznak ki a vállusi erdő rejtekén is, ahol főként gyertyán és magas kőris borítja fölénk lombját. Bár a falak többsége még nem mutatta meg magát, az már látszik, hogy a vártnál nagyobb a komplexum, közepes méretű monostor állt itt, 4-6 szerzetesnek adva otthont.

Az elmúlt hetekben az ásatás második szezonja zajlott, a számos önkéntes közreműködésével zajló munka nyomán leginkább a templom körvonalai rajzolódtak ki. A mélybe hatolva több faragott kő is napvilágra került, s több újszülött, illetve csecsemő csontváza ugyancsak. E különleges leleteknek is okát adjuk, de előbb lássuk a feltárás előzményeit.

A munka 2016 nyarán indult, mégpedig rendhagyó kezdeményezés nyomán.

– Előző évben felkeresett Herczeg Béla, Vállus polgármestere – tudjuk meg Havasi Bálinttól, a Balatoni Múzeum igazgatójától. – Elmondta, tudják, hogy állt egy monostor a közeli erdőben, s szeretnék megismerni a történetét. A középkorban járatos zalaegerszegi régész kolléganőmhöz, Simmer Líviához fordultam segítségért. Időközben kiderült, hogy nagy erők mozdultak meg a háttérben, a környékbeli civil egyesületek, cégek és magánszemélyek egyaránt lelkesedést mutattak az ügy iránt, lokálpatrióta érdeklődésből, vagy éppen vallási elkötelezettségből fakadóan. Mivel anyagi támogatást és saját munkaerőt egyaránt ígértek, a két múzeum együttműködésével elindulhatott az ásatás.

Negyven évvel ezelőtt zajlott már egy felmérés a területen, Guzsik Tamás építész akkor még rögzíthette a felszínen látszó falnyomokat. 2016-ra mindebből már csak néhány elszórt kő maradt a sűrű növényzetben, ami vajmi keveset árult el a monostor elhelyezkedéséről, alaprajzáról.

Az ásatás első szezonjában a kerengő, illetve a templom falára talált rá az egyik kutatóárok, a másikból pedig két, a kolostorudvarban eltemetett szerzetes sírja bukkant elő. Az egyik csontváz fej nélkül… A dolog pikantériája, hogy a helyi legenda szerint máig kísértenek az anno, a törökök által lenyakazott szerzetesek. A fejvesztés oka azonban ennél jóval prózaibb, valamely későbbi korban egyszerűen ráástak a sírra, emiatt vált le a koponya.

– A templom nagy valószínűséggel egyhajós volt, a szentélye sokszög záródású, támpillérekkel erősített – halljuk a friss eredményeket Simmer Líviától, a Göcseji Múzeum vezető régészétől. – Megtaláltuk az oltár egy részletét, s az utolsó padlószintet is azonosítottuk. Sajnos a szentély közepét egy jókora rablógödör dúlta fel, mélyre hatolva a talajba. Nem új keletű behatolásról van szó, a 16-17. században történhetett, amikor már összedőlt a török támadások miatt elhagyott templom. A szomszédos kolostor területéről 4 ólom posztóplomba is előkerült, ami azért izgalmas, mert a márkavédjegyként szolgáló plombákból be tudjuk azonosítani, hogy mely város mely mestere szállított anyagot a szerzetesek viseletéhez. Úgy tűnt, az egyik leleten még parányi szövetmaradványt is találnak majd a restaurátorok.

Tavaly georadaros kutatások mutatták meg a földben rejlő építményeket, így idén nyáron már pontosan tudták a szakemberek, hol kell keresniük a templom szentélyét, s hogy hozzávetőlegesen mekkora a monostor területe.

– Idén nyáron a szentély betöltéséből szép számmal kerültek elő faragott kövek is, például boltívek lehullott darabjai, vagy szépen díszített ajtószárkő. Ezen túl három kisded csontjai is előbukkantak az omladékból. Akkor kerülhettek ide, amikor az építmény vélhetőleg már összedőlt, ám a megszentelt hely emléke még élénken élt a köztudatban. A halva született koraszülötteket, vagy megkeresztelés előtt elhunyt csecsemőket temethették ide. Azt tartották ugyanis, ha megszentelt földben nyugszanak, kereszteletlenül is üdvözülhetnek. Az antropológusok majd pontosan meghatározzák a kis tetemek korát, de szemre is látható, hogy parányi koponyákról, csontokról van szó.

Idén szintén cégek felajánlásaiból és Vállus önkormányzatának támogatásából folytatódhatott a munka, s a feltárás híre már Budapestről is csábított ide önkénteseket.

– Ezt a közösségi feltárást a környéken élők akarata és vállalása tartja életben – folytatja Havasi Bálint. – A belátható méretek és a sok önkéntes miatt is rendhagyó a munka, más a hangulat, más az ütem, mint egy nagyberuházást megelőző feltáráson. Mód nyílik rá, hogy foglalkozzunk, beszélgessünk a segítőinkkel, megvilágítsunk számukra szakmai összefüggéseket. Sokakat érdekelnek ezek a kérdések, manapság reneszánszát éli a pálos kolostorok kutatása, Vállus mellett a Zalacsányhoz tartozó Örvényeshegyen is zajlik a munka.

A pálos az egyetlen magyar alapítású (1250) férfi szerzetesrend. Fénykorukban csaknem 200 kolostoruk volt, még Oroszországban, Egyiptomban és Palesztinában is állt pálos rendház. Szerzeteseik a középkori településektől kissé elhúzódva, remeteéletet éltek s önellátásra rendezkedtek be. Kolostoraikat a természet ölén, patakok, források mentén emelték, gyakran alakítottak ki saját élelmezésükre halastavat. Utóbbi nyomát Válluson is meglelték, a Szent Miklós forrás vizét duzzasztották fel kis gátakkal...

A monostor feltárásának ügyét egyre többen támogatják. A kezdetektől mellettük álló környékbeli segítőkhöz felcsatlakozott a Nemzeti Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem, a Civil Régészeti Alap, a Budavári Kft., Sándor Lajos fémkereső, s legújabban már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Bakonyerdő is pártolja és szorgalmazza a munkát.

A távlati tervek közt ugyanis a monostor bemutatása is szerepel. Az ötletnek jó hátszelet adhat a Kéktúra útvonal közelsége, számos bakancsos turista számára lehetne vonzó célpont a vállusi pálos monostor. Mindezen túl a rekonstrukció a vallási turizmus felélénkülését is eredményezheti.