Történelmi és kulturális emléktúra az egykori Monarchia keleti területein

Eddigi leghosszabb történelmi emléktúrájára vállalkozott a két szervezet, kiegészülve korábbi zalai törzsutazó és társszövetségi barátokkal, valamint 8 mindszentys kollégistával, akik szintén a Rákóczi Szövetség középiskolai csoportjának tagjai. Az utazásról Paál István, a szövetségek zalai elnöke küldött beszámolót lapunknak, írását az alábbiakban közöljük.

Az augusztus 16–20-ig tartó 5 napos utazás célja volt a Kárpát-haza északkeleti térsége, a Partium szatmári területe, a Keleti-Kárpátok vidéke és az 1775-től Ausztria–Magyarországhoz tartozó Bukovina, amely már a Kárpátokon túli területet jelenti.

A szokásos, izgalmaktól sem mentes éjfél utáni indulás fáradalmai ellenére az első napot is hasznosan sikerült eltölteni, Nagykároly belvárosának és a Rákóczi-szabadságharc békekötő főparancsnoka, Károlyi Sándor kastélyának, illetve kiállításainak megtekintésével.

Másnap Érmindszent, Ady szülőháza és múzeuma, majd a Partium másik nagyvárosában, Nagybányán az Európa- hírű, nevezetes nagybányai festőiskola képzőművészeti múzeuma és az elképesztő kiállítási anyaggal rendelkező ásványtani múzeum megtekintése következett. Utóbbi a világon egyedülálló különlegességgel bír, nem egyetemes gyűjtésből, hanem 150 kilométer körzetű bányavidékének ásványaiból hozták létre ezt a természeti csodának joggal nevezhető gyűjteményt. Utunk Máramaros vidéke felé tartott a Neteda-hágón át az Iza-völgyi falvakon keresztül, amelyek élő skanzen képét mutatták különleges faházaikkal, fatemplomaikkal, egységes díszítésű faragott kapuikkal.

Barcánfalván, az Iza folyó völgyében találkoztunk az első és talán legcsodálatosabb ortodox kolostoregyüttessel, amely a XIV. században épült, és a többi, XV–XVI. századi ortodox kolostorral együtt – a lélegzetelállító külső és belső, kereszténység eseményeit bemutató falfestményeivel, ikonjaival, építészeti csodáival – a világörökség részét képezi. Borsafüred mellett a csodálatos tájakat, hegycsoportokat a több száz méteres libegőről megtekintve örök élményben volt részünk.

A következő nap további kolostorok és várkolostor megtekintése következett. Majd a Kárpátokon túli védőgyepűként szolgáló, a XVIII. században oda telepített székely szigetfalvak (Hadikfalva, Istensegíts, Andrásfalva, Fogadjisten) vezető falujának, Hadikfalvának meglátogatása következett. Itt megtekintettük a máshol ismeretlen, egyedi baráti együttélés szimbólumát, az ortodox meghatározó többségű falu templomában a katolikus oltárrész és padsorok kialakítását, amely elkülönítetten szolgálja a maradék 30-40 székely katolikus testvérünk hitéletét.

A szerpentinek sokaságát bíró Borgói-hágón átkelve, a hírhedt Drakula várához érkezve annak ajándékvásárát is célba vettük, majd továbbutazva a különleges lábas házakkal büszkélkedő szász várost, Besztercét tekintettük meg. A lifttel ellátott, hatalmas templomának toronykilátója nyújtotta, körkörös hegyekkel övezett városi panorámában gyönyörködtünk.

Szamosújvár, a gazdag örmény kereskedőváros következett, ahol a magyar történelem örmény származású hőseire, Lázár Vilmos ezredesre, Kiss Ernő altábornagyra és az itt született ’56-os Corvin közi hősökre, a Pongrácz testvérekre emlékeztünk.

Az utolsó előtti napot harmonikások kísérte búcsúest zárta Koltón, mielőtt a falusi vendéglátás keretében pihenőre vonultunk.

Koltón az utolsó nap kihagyhatatlan programja volt a Teleki-vadászkastély, Petőfi Sándor és Szendrei Júlia nászútjának centruma, amelyet végre felújítás alá vontak. A gyönyörű és lélekazonos, életnagyságú szoboregyüttesük 1997-ben történt felállításával a kastély méltó központ lesz, különösen a Petőfi -emlékmúzeum igényes visszaköltöztetésével kiegészülve, amely ideiglenesen a művelődési házban volt látható.

A kastélykert harmonikus eszmeiséget tükrözött a tulajdonos Teleki Sándor és Bem apó posztamensen álló mellszobraival, valamint a megőrzött malomkő kerti asztallal, ahol költőóriásunk több mint 30 versét alkotta. A magyaros vendégszeretettel és ellátással záruló reggeli és emlékhely-látogatás után Szatmárnémeti következett, ahol a belvárosi katolikus templom bejáratát díszítő nagy alakos Szent István- és Szent László-szobrok közül az előbbi lábainál – lévén Szent István-nap – több nemzeti szalagos koszorú díszelgett.

A belváros magyar építésű, különböző stílusú és korú házai és a sok magyar hang jó érzéseket keltett bennünk. Említésre került a Fő téri Vécsey-ház kapcsán a szatmári békekötés helyszíne, valamint a közeli Nagymajtény, ahol a Rákóczi-szabadságharc lezárásaként a fegyverletétel megtörtént. De olyan előnyös békekötés mellett, Pálffy János és Károlyi Sándor főparancsnokok között, amiből vesztes háborúzást befejezve még egyet a magyar történelemben nem ismerünk.

Városnézésünket zárva megköszöntük a nagyon alapos történelmi és kulturális ismeretekkel felvértezett, figyelmes, fáradhatatlan, készséges és költészetszerető, koltói születésű Fazekas Izolda idegenvezetőnk ötnapos baráti hangulattal teli munkáját. Érzékeny búcsút követően, rengeteg látnivalóval telve, a határ felé folytatva az utat Zalaegerszeget vettük célba.

Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy az ezeréves határt látva, azon átkelve, a bevehetetlen Árpád- vonal, Szent László-vonal és a Hunyadi körvédelmi létesítmények felett áthaladva, hős hazafiainkra emlékezve, számtalan történelmi és kulturális élménnyel gazdagodtunk. Sőt, eddig nem tapasztalt természeti szépségek látványával is töltekeztünk. Talán nem tűnik patetikusnak az a megállapítás, hogy igaz, jó célra használtuk fel a Rákóczi Szövetség figyelmes hálájához kapcsolódó, 1 millió forintos Kárpát-medencei utazásra jogosító lehetőséget, amelyet a mély nemzeti elkötelezettségű, középiskolai és felnőtt Rákóczi szövetséges tagjaink kisebbségvédelmi aláírásgyűjtésben elért első helyezéséért kaptunk.

A rendkívül élmények sokaságával, fantasztikus szépségű tájakkal övezett utunkat meleg szívvel tudjuk ajánlani minden honfi – társunknak – zárta lapunknak küldött beszámolóját Paál István elnök. A csoport a barcánfalvi ortodox fatemplomok kertjében, jobbra a kis képen Nagybánya temploma