A varázslatos pasztellkréta – Németh Ida első önálló kiállítása Zalaegerszegen

A kezdetek

Az alkotó Zalaszentgróton született, jelenleg Alsópáhokon dolgozik óvodapedagógusként, egy ideje Keszthelyen él. Az idei nyár egy részét söjtöri és vasvári művésztelepen töltötte, most pedig a megyeszékhelyi Móricz Galériában láthatók pasztelljei. A kezdeteket a kerámia jelentette számára, amiből szintén ízelítőt nyújt a tárlat.

A soproni óvónőképzőben Giczy János festőművésztől tanult, majd másoddiplomaként a szombathelyi tanárképző rajz szakát is elvégezte. Eközben lelkesen látogatta a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ kerámia­körét, valamint Dore Nagy Aladár festőművész rajzszakkörét.

A sokszálú szakmai felvérteződést óvónői pályáján kamatoztatta, emellett több éven át tanította a keszthelyi Család általános iskola képző- és iparművészeti tanszakára járó gyerekeket. És persze folyamatosan alkotott. Elkezdett művésztelepekre járni, jöttek a kiállítások, s mindeközben felfedezte magának a pasztellkrétát. Mindezek után 2013 és 2014 tavaszán részt vett a műfaj jelese, Pósa Ede zalai, kendlimajori kurzusán is.

A pasztell iránti rajongás

– Beleszerettem a pasztell­krétába – szögezi le Németh Ida, akivel tárlatának megnyitóján váltottunk néhány szót. – Egyrészt mert gyors technika, s ennek köszönhetően még melegében el tudom kapni és képbe fogalmazni a bennem megéledő gondolatot, hangulatot, érzelmet. Másrészt azért is kedves számomra, mert e technikában rendkívüli atmoszférateremtő erő rejlik, a fények és a színek élővé, varázslatossá teszik a képet.

A pasztell műhelytitkaiba is beavat. A krétával dolgozó alkotó kétféle utat járhat, attól függően, hogy grafikusabb, vagy festőibb végeredményt céloz meg.

– Hozzám a festői hatás áll közelebb, s ezt úgy érem el, hogy fekete kartonra dolgozom – osztja meg velünk a gyakorlatát Németh Ida. – A sötét alap összefogja, tömörebbé teszi a képet, míg ha fehér alapra dolgozom, az óhatatlanul kivillanó fehér szín rajzosabbá teszi a hatást.

A természeti és az épített környezet egyaránt kedvelt témája, újabban pedig már nőalakokat is ábrázol. Azért a kerámiához sem lett hűtlen, bár e technikához természetesen egészen más kifejezési eszközöket használ.

– A kerámiaképeknél egyszerűsítem a témát, szimbólumokat használok, sokat merítek a mese- és mondavilágból. A kréta más gondolkodásmódot kíván, annak a technikának jobban megfelel a természetelvű ábrázolás.

A nyár mozgalmasan telt, a művésztelepek jegyében. Olyannyira, hogy az alsópáhokit ő maga szervezte, átvéve a stafétabotot Nádler Lászlótól.

– Nem volt könnyű tető alá hozni a művésztelepet, de szerencsére az önkormányzat teljes támogatását élveztük. Külön öröm számomra, hogy Pósa Ede is elfogadta meghívásunkat.

Résztvevőként Söjtör és Vasvár művészeti táboraiban koptatta a krétát, s az ősz még további inspirációt tartogat, méghozzá a rezi alkotótábor berkeiben.

– A művészet fontos szelete az életemnek, de nincs bennem görcsös törekvés, hogy teljesen kitöltse – mondja búcsúzóul. – Számomra így nyújtja a legtöbb örömet, akkor művelem, amikor leginkább kedvem tartja.

Tárlata október 17-ig várja az érdeklődőket a Móricz Galériában.