A 15 éves Dienes festőkör kiállítása a Móriczban

Mégpedig a Móricz Galériában megrendezett kiállítással, ahol 12 alkotó mutatja be munkáit. A tárlat mellett kevésbé szakmai köntösben, közös pizzázással is megülték már az évfordulót, hiszen az eltelt évek során a palettán túli világban is találtak közös pontokat.

– Ennyi év után már nyugodt szívvel kijelenthető, hogy bőségesen szereztünk egymásról tapasztalatot, oda-vissza – mondja mesterük, Dienes Gyula művésztanár. – Számomra is érdekes kihívás volt, hogy miként sikerül majd szakmai szempontokat elfogadtatni kialakult ízlésű és látásmódú érett személyiségekkel. Sokféle élmény ért, a másfél évtized alatt találkoztam könnyebben formálható, rugalmasabb egyéniségekkel és a saját útjukhoz ragaszkodó tagokkal is. Mivel ez egy szakkör, ahova a saját örömükre járnak az emberek, nekem is alakítanom kellett a tanítási módszereimen, s az általam üdvösnek ítélt fejlődési pálya szorgalmazása helyett azt nyújtani, amire igényt mutatnak. A tanítás ugyanis annyit ér, amennyit a „növendék” abból befogad. Azt hiszem az eltelt idő alatt én változtam a legtöbbet… – vonja meg nevetve a mérleget.

Dienes Gyula annak örül leginkább, hogy tanítványaiban igény ébredt a továbblépésre, a szakköri találkozások mellett alkotótáborokba járnak, fővárosi kiállításokat látogatnak, gyűjtik és hozzák magukkal a tapasztalatokat, élményeket, amiket aztán a többiekkel is megosztanak. Kovács Krisztiánnak például már több alkalommal nyílt módja kiállítani Dániában, ő az ottani galériák világából hoz inspirációkat.

A Dienes körnek jelenleg 12 tagja van, a 15 év alatt ennek körülbelül a háromszorosa kötődött a csapathoz hosszabb-rövidebb ideig. A jelenlegi tagságból szinte mindenkinek volt már egyéni kiállítása, néhányuknak több alkalommal is. Dienes Gyula ugyancsak segíti őket, munkahelyén, a Zrínyi-gimnáziumban minden évben megteremti a lehetőséget egyiküknek a kiállításra, most éppen Pintérné Tóth Erika lesz soron.

A heti összejöveteleken a rendszeres eszmecserék, konzultációk mellett új technikákkal is próbálkoznak. A térbeli gondolkodás fejlesztése érdekében most a mintázást hívják szemléltető segítségül a kétdimenziós ábrázoláshoz. Egy portré megrajzolásához ugyanis nagyon értékes adalékkal szolgál, ha az arc egyes részleteit megformálják gyurmából. A térben megszerzett tapasztalat aztán visszahat a síkbeli ábrázolásra.

– Az elmúlt 15 évet az 5 alapító tagból egyetlen vitte végig, ő Zafir Mari, akiről már az első összejövetelen tudni lehetett, hogy rendkívüli elkötelezettség munkál benne. Horváth Ferenc személyében pedig új kiállítót köszönthetünk. Értékes taggal bővült általa a kör, nagyon befogadó, hallgat a szakmai érvekre, tanácsokra – mutatja fel a végpontokat Dienes Gyula.

A leghűségesebb tag, Zafir Mari a közelmúltban tovább öregbítette saját és szakköre jó hírét, első helyezést nyert a Hévízen ötödik alkalommal megrendezett országos téli festőversenyen.

– Húsz fő kapott meghívást az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság által kétévente meghirdetett, az önkormányzat által szervezett versenyre – idézi fel Zafir Mari. – Minden alkalommal Hévíz az inspiráció forrása, saját témát kell gyűjteni, a szakmai zsűri nem értékeli, ha a képeslapok, prospektusok fotói köszönnek vissza a pályamunkákról. A motívumgyűjtés után különböző szállodák termeiben helyeztek el bennünket kisebb csoportokban. Odahoztak nekünk ételt, italt, ki se tettük a lábunkat, mindenki lázasan dolgozott, hiszen ez mégiscsak egy verseny. Jómagam éjjel fél egyig festettem, több témát is kidolgoztam. A munkákat másnap reggel kellett leadni, s a zsűri végül első díjra tartotta érdemesnek a mocsári ciprust ábrázoló akvarellemet. Külön öröm, hogy mind a négy zsűritag engem jelölt az első helyre.

Tudakoljuk, mit adott neki a 15 év a Dienes körben?

– Mindent… – vágja rá. – Az élet jórészt a megfelelésről szól, így voltam vele én is. Előbb az iskolának, a szülőknek, aztán a munkahelynek, a családnak igyekszik mindent megtenni az ember. De mióta gyerekkori vágyamat beteljesítve festhetek, megtaláltam az igazi énemet.