2020.01.12. 16:00
A leszerelést színészettel oldotta meg Mihály Péter
A minapi nyilvános beszélgetés végén megállapíthattuk: Mihály Péterben több ember lakik, több életet él egyszerre. Az Orgona-beli est jó pár meglepetéssel szolgált.
Mihály Péter a Semmi című drámában 2014-ben
Fotó: Pezzetta Umberto
Mi következik abból, ha egy este Körmenden az ember testvérét keresik az amatőr színjátszók? Mi más, minthogy a középiskolás éveit éppen legyűrő fiú színésznek áll.
Mihály Péter korábban is szerette a verseket, szavalt is, Radnóti Huszonnyolc évét kulcsos gyerekként csatangolva kóstolgatta, de nem gondolta, hogy ez egyszer komolyra fordulhat. Főleg nem, amikor gyerekként látta a Légy jó mindhalálig musicalfeldolgozását, de fejlett kritikai érzékét irritálta, amit látott: „ugyan már, tíz perce ismerik egymást és máris egy ütemre táncolnak?..., ki veszi ezt be?” Az illúzió tehát még messze volt. Minden arra mutatott, hogy a szülei zöldséges kereskedését viszi majd tovább. A rutin megvolt: már 15 éves korában embereket irányított, s a paradicsomos ládák emelgetése sem esett nehezére. „Szerintem az emberekkel való szót értés később, a rendezésnél is jól jött.” A körmendi KASZT csoport egyébként több, mint műkedvelés. A profi színház és az amatőr világ között félúton hozza a minőséget. A zalaegerszegi színház két akkori művésze, dr. Merő Béla rendező és Tucsni András dramaturg látta meg a srácban az őserőt, amikor a KASZT-nál rendeztek. Ők egyengették az útját Zalaegerszeg színháza, a Hevesi felé. Csakhogy Péter közben bevonult. Meg volt győződve róla, van miért körülnézni a seregben. A leszerelést színészettel kellett megoldania, hogy ott lehessen a Hevesi Sándor Színház 1999 szeptemberében induló színészképző stúdiójában.
Hogy kell hitelesen „bekattanni”? Okozott a laktanyában egy aprócska izgalmat, ügyelt, senkit ne érjen baj, majd azt hajtogatta, hogy „csak le ne szereljenek”. Pszichiátriai vizsgálatok várták. „Édesanyám meglátogatott a katonakórházban, benne voltam a figurában, a látványomtól megrémült, s szerencsémre pont meglátta az orvos, ahogy a folyosón zokogott. Így lehettem ott a tanév- és évadkezdésen a Hevesiben.”
Ahol kapott házi feladatot rendesen. „Olvastam, olvastam, filmet, felvételeket néztem, megállás nélkül, mindent, amit Tucsni András javasolt, őt tekintem színházi apukámnak.” A Tavasz ébredése című darabban tűnt fel, valamit nagyon tud. A Wedekind-darab naturalizmusában megmártózó, egzaltáltan útkereső Moritz erős szerep, onnantól számít a zalaegerszegi színház oszlopos tagjának. Hálás azért, hogy színészként, majd rendezőként is kapott esélyt, bíztak benne, hagyták agyalni-szárnyalni. A színművészeti egyetem is rajta volt a bakancslistán, a harmadik, utolsó rostáig jutott. Azon a szinten már egy héten át foglalkoznak a jelentkezőkkel a tanárok. Esélyes volt, hogy Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor tanítsa. Nem értette, miért nem adnak feladatot neki a felvételihéten. Úgy érezte: tétlenül, parlagon hagyták. Kiakadt. Őserő a zöldséges ládák mellől. Hetekkel később hallotta, talán azért sem kapott a felvételi hetében több feladatot, mert már látták játszani, s eleinte nem volt kérdés, hogy odavaló. Aztán elszúrta a türelmetlenséggel. Így nem lett osztálytársa többek között Tenki Rékának s az egyetlen magyar Emmy-díjas Gera Marinának.
De dolgozhatott tovább „idehaza”: Ruszt Józseffel, Bagó Bertalannal, Bereményi Gézával. A színházi élet iskolájában a legjobbaktól leshette el, amire kíváncsi volt. „Sosem a színészek nyűgöztek le külön-külön, hanem az előadás egészben. A rendezés felé vitt a vizuális látásmódom is.” A Pál utcai fiúkat bízták rá 2009-ben, nagyszínpadi megvalósításra. Ragaszkodott a gyerekszereplőkhöz. Veszélyesen merész ötlet volt. A válogatás jól sikerült, a darab siker lett, az egykori szereplők közül heten ma is a színi pályán vannak. A színész Mihály Péter a Tantermi Deszka és a Hevesi stúdiódarabjainak is erőssége lett. A Kebab, a Semmi, a Peter fűződik a nevéhez. Egyik sem habkönnyű feladat, a lecsupaszított idegrendszer ott remeg kiterítve a nézők előtt. A psziché mélyrétegeibe tett kirándulások sokat kivesznek a színészből, de rengeteget adnak a személyiséghez, annak karcosságához, dacosságához, önvédelméhez.
A nagyszínpadi előadások közül a Liliomfi, a Bölcs Náthán, a Kövek, a Széttört tál, a Hullám mutatta tehetsége színeit. Újabb években Az ügynök halála, a Szent Péter esernyője, az Abigél, a Windsori víg nők, idén pedig a Sóska, sültkrumpli játékvezetője szerzett neki és a közönségnek is emlékezetes órákat, hónapokat. Persze közben mint rendező is haladt a maga útján. A Vaknyugatban tekintélyes pályatársait, a Jászai-díjas Farkas Ignácot és Kiss Ernőt rendezte végzetesen egymásba gabalyodott, a társadalmi alulnézet makacs figuráivá. Jutalomjátékká emelte e munkát a benne részt vevőknek. A Liliom következett a nagyszínpadon. Szintén nem alibi, hiszen sokakban él kitörölhetetlenül az olasz Magelli-féle Liliom, a kerámiacsarnok utolsó felfényléseként. A Mihály Péter-féle gondolatok azonban új hangsúlyokat cipeltek a vurstliba, s egyúttal azt is, hogy a késpenge élének megvillanó fényében új emberként láthattuk Urházy Gábor Lászlót. Köszönet érte. Az egerszegi Griff Bábszínház ebben az évadban meghívta a Hókirálynő című mesedarab rendezésére.
Ezekben a napokban pedig a Csontketrecet rendezi a Tantermi Deszka sorozatban, amelyről immár vezetőként is gondoskodnia kell. Ez ügyben sem ígér gondolkodásmentes pillanatokat, érdemes készülni rá. „Lehet, hogy nem tökéletes minden, de azt akarom, hogy ha valamit csinálok, az ne legyen langyos. Legyen valamilyen.”
Mihály Péter, sok barátnak csak „Misipeti”, négy kisgyermeket nevel a feleségével (élete ezen szeletéről karácsony előtt írtunk), drámatagozatot vezet a kanizsai piarista iskolában, tanít az egerszegi Liszt-iskolában, s még zenekara is van. A „Kakaó” formáció gyerekeknek szóló repertoárja lemezeken is fellelhető, a szövegeket ő írja. Hétéves kisfiának, Hubának is ő maga írt személyre szabott verset afféle iskolai belépőként. Hogy a 9 éves Adél színész szeretne lenni, azon ugye már senki sem csodálkozik? Jól mennek a dolgok, néha lassítani kellene, de egyelőre még a lakodalmi ceremóniamesterkedés és a rendezvények konferálása is belefér az életébe. A megnyerő bariton hang predesztinálja az utóbbira, humora az előbbire. „Valami mindig mozgat, ráadásul szerencsém van a lehetőségekkel.” Lehet, hogy vannak irigyei? Nem agyal ezen, amikor esténként hazafelé vezeti az autóját, s a nemrég elkészült családi ház elé parkolva ránéz az ablakokra, melyek mögött bizony néha már csak négy jóízűen szuszogó kicsi várja. És Eszter, aki nélkül ez az egész nem így lenne.