A Pannon Tükör legújabb száma is csak a virtuális térben jelent meg

Ha majdnem leghátulról kezdjük a lap olvasását, Pék Pál egyik versére lelünk „Csak arcod marad pengeéles –/ Különben az is köznapi, / hogy bezárt ajtók szigoránál / nem tudtam többet mondani.” A vers kézírásos, a javításokat is mutató képét is megleljük a gépirat mellett. A 2008-ban távozott nagykanizsai tanár-költő idén még csak 81 éves lenne. Pék Pálnak a Halis István Városi Könyvtárban őrzött irodalmi hagyatékából a hagyatékot gondozó Kardos Ferenc szerkesztésében, az idén 20 esztendős Czupi Kiadó gondozásában jelent meg a Pék Pál breviárium 2019-ben. Bemutatására a nagykanizsai Pék Pál-emlékév keretében került volna sor 2020. április 11-én, de az egészségügyi veszélyhelyzet, a pandémia miatt ez a rendezvényt 2020 őszére szervezi át a Halis István Városi Könyvtár.

A Pannon Tükör izgalmas találmánya, az egymondat rovat Bene Zoltán szerkesztő és Bubits Tünde főszerkesztő márciusi és áprilisi „történéseit” tárja az olvasó elé. Mindkettő reagál a karanténra. Előbbi ezt írja március 19-én: Novalis szerint minden, „ami a legjobb”, betegséggel kezdődik. (Ezt még ellenőriznünk kell később…) Bubits Tünde április elején ezt jegyzi fel: „Április 5. A kert veteményesében vakondot fogtunk, finom, selymes bundájút, átdobtuk a szántásba. Április 6. Délelőtt megint ott turkált az éppen kibújt sárgarépában, most messzebbre hajítottuk, távolabb jobban tudjuk szeretni, van ez így mással is.”

A fordítás rovatban lengyel kortársakkal „futunk” össze, akik versben, prózában szólnak jelenükről, tolmácsolójuk Cséby Géza író, irodalomtörténész, fordító, maga is lengyel származású keszthelyi irodalmár.

Karkó Ádám versét azok fogják szeretni-érteni, akik gyakran utaznak a Zalaegerszeg–Budapest vasútvonalon, s megül a fülükben Ukk, mint ritmusképző elem a hangosbemondók szövegeiből.

Az első versközlésüket itt, a Pannon Tükörben ünneplők közül két hölgy, Gáspár Sára és Hemző Csenge szerepel a „debüt” rovatban.

Különösen erős a helytörténet rovat e május–júniusi számban: lapunk nyugalmazott felelős szerkesztője, Mihovics József Muraköz Tassója, aki Homéroszhoz és Vergiliushoz mérhető – A költő és hadvezér Zrínyi Miklós alcímmel közöl évfordulós tanulmányt a zalai főnemes születésének 400. évfordulójára, Bekő Tamás, a Zala Megyei Levéltár munkatársa pedig Bűn és bűnhődés (?) címmel dr. vitéz Hunyadi László Zala vármegyei alispán felelősségének kérdése a vészkorszak idején című írásában veti fel a XX. századi Európa egyik nagy dilemmáját. A nagykanizsai muzeológus történész Kunics Zsuzsa „A fényképezés kezdetei Nagykanizsán ” című szövege egy századdal korábbra kalauzolja az olvasót a zalai történelemben. (A lapot ezek a fotók is díszítik, e képek közül került a címlapra a dél-zalai kisváros Fő utcáját 1868-ban ábrázoló felvétel.)

A lapszámot Tóth Xénia festőművész munkáival illusztrálták.