A pandémia után valódi kiállítást is terveznek Nagykanizsán

A bemutatott képeslapokat a múzeum jelentős méretű gyűjteményéből válogatták a közgyűjtemény történész-muzeológusai, Kunics Zsuzsanna és Mikó-Baráth Franciska.

– A virtuális kiállítás előzménye, hogy tavaly júniusban, a trianoni diktátum 100. évfordulója alkalmából szerettünk volna rendezni egy emlékkonferenciát és képeslapkiállítást, ami sajnos, a pandémia miatt meghiúsult – bocsátotta előre Kunics Zsuzsanna. – Áttettük őszre, de akkor sem rendezhettük meg, majd december elejére tűztük ki, s amint az már tudott, ezzel az időponttal sem jártunk sikerrel. Ekkor jött dr. Száraz Csilla múzeumigazgató javaslata, hogy ha a konferencia már mindenhogyan elmarad, akkor a kapcsolódó kiállítást rendezzük meg, de a virtuális világban, a Thúry György Múzeum honlapján. Több mint 150 képeslap közül választottuk ki azt az ötvenet, amit ily módon bemutatunk a nagyközönségnek.

Kunics Zsuzsanna elmondta: a képeslapok a két világháború között uralkodó, a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát követelő, nagyon erős szellemi irányzat, az irredentizmus propagandatermékei, ennek megfelelő a mondanivalójuk. Több ilyen szervezet működött párhuzamosan az akkori Magyarországon, így például az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága, a Magyar Nemzeti Szövetség Országos Propaganda Bizottsága, illetve a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, s az említettek foglalkoztak propagandacélú képeslapok kiadásával is.

– A Liga 1918-ban alakult meg, tehát még Trianon előtt, azzal a céllal, hogy a tárgyaló­delegációt tudományos háttérrel segítse, s hozzájáruljon tevékenységével Magyarország határainak megóvásához – folytatta a szakember. – Amikor pedig megkötötték a békeszerződést, ennek a felülvizsgálatáért küzdött, tüntetések, nagygyűlések szervezésével. Ezenkívül plakátokat, képeslapokat, továbbá 1920-ban egy irredenta bélyegsorozatot adott ki a szervezet, s az ő országos gyűjtésük eredményeként állíthatták fel a fővárosban azt a Szabadság téri, nagyon híres szoborcsoportot, melynek elemei az elszakításra ítélt országrészeket jelenítik meg. Felvidék (Észak) szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond, Alpokalja (Nyugat) szobrát Sidló Ferenc, a Délvidék (Dél) szobrát Szentgyörgyi István, Erdély (Kelet) szobrát pedig Pásztor János szobrászművész készítette el. A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája a Védők Ligája Szövetségével együttműködésben, 1920-ban írta ki azt, a magyarság aktuális életérzését bemutató verspályázatot, amire beérkezett az a mű, mely később a Magyar Hiszekegy címmel vált ismertté: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.” A Rákosi Jenő által elnökölt bírálóbizottság Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna költőnő Magyar Hiszekegy című írása mellett győztesnek hirdette ki a B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán által kitalált „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” mottót is a jelmondat kategóriában. Az ima a Horthy-korszak „nemzeti imádsága”, a jelmondattal együtt pedig a magyar irredentizmust és revizionizmust máig kifejező „himnusza”, illetve jelmondata lett. A kor harmadik fontos és említésre méltó jelmondata pedig a „Nem, nem, soha!”. Érdekesség, hogy József Attila fiatalkorában, 1922-ben írt egy azonos című verset, ami a trianoni békeszerződésre reflektál erősen hazafias hevülettel, az ott elvesztett területek visszafoglalását vetítve előre, egyúttal pedig tökéletesen kifejezve az akkori közhangulatot. Bár a címre hasonlító szlogen számtalan propagandakiadványon, illetve terméken szerepelt és a Területvédő Liga nem hivatalos jelszavává is vált („Nem! Nem! Soha!” formában), a versnek és ennek a szlogennek szinte bizonyosan semmi köze egymáshoz, ugyanis József Attila sohasem publikálta, és Juhász Gyula kivételével a korszakban vélhetően senki sem ismerte – annál is inkább, mert először 1989-ben került nyilvánosságra.

Kunics Zsuzsanna végül azt is elmondta: az 1920-as évek kiadványai közül művészi színvonalával és nyomdai minőségével kiemelkedik a kor tucattermékei közül a La culture magyare sous le joug étranger (A magyar kultúra idegen iga alatt) című színes, kőnyomatos sorozat, amely a határokon kívülre került műemlékeinket mutatja be. A politikai karikatúralapok közül pedig Márton Lajos 1932-es „Trianoni lapsorozata” a legnívósabb. Az első bécsi döntést követően az irredenta kiadványok újabb hulláma indult el, amelyek jótékonysági és segélyakciókat szolgáltak, közülük a Felvidékért, Erdélyért és a Délvidékért című nagyméretű színes lapok külön említendők. Az irredenta lapok tervezői között Balázsfy, Haranghy, Helbing, Fáy, Köves, Krémer, Lamoss, Mészáros, Némethy, Péczely, Pólya, Rausch, Szilágyi P., Sztankó, Tary, Unghváry és Wenzl nevét találjuk. Ők a maguk korában elismert grafikusok, tervezők voltak, akikre felnézett a szakma.

– Egyébként kolléganőmmel nem tettünk le sem a konferencia, sem a kiállítás tervéről, ha tavasszal újra megnyithatják kapuikat a múzeumok, szándékaink szerint mindkettőt megrendezzük és a mostaninál több képeslapot mutatunk majd be a közönségnek – zárta mondandóját a történész-muzeológus.