Szívből a lélekről – Lelki ismeretek filmkritika

Erre a Lelki ismeretek a legfrissebb példa. Joe zongorista és egy jazzegyüttesben szeretne zenélni. A negyvenes éveiben járó férfi nem engedte el álmát, ám jelenleg a fellépések helyett gyerekeket tanít. Amikor végre lehetősége lenne megmutatni a színpadon is tehetségét, lelke hirtelen egy másik világba kerül. Hősünk kénytelen szembesülni vele, hogy a halál nem válogat, ugyanakkor eltervezi, hogy az örökkévalóság helyett ő a saját testébe akar visszatérni. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen.

A Pixar 2020-ban két alkotással is jelentkezett. Az elsőt még márciusban láthattuk. Az Előre egy szórakoztató kalandfilm lett, de igazi erejét csak az utolsó harmadban tudta megmutatni. Ezzel szemben a Lelki ismeretek az elejétől a végéig fenntartja az érdeklődést, meg tud újulni, és olyan dolgokat hoz elő a nézőből, ami borzasztó ritka a műfajban. Pete Docter nevéhez fűződnek a stúdió legfajsúlyosabb munkái, ugyanis ő írta a Wall-E-t, rendezőként pedig a Szörny Rt-t, a Felt! és az Agymanókat jegyzi. A Lelki ismeretek nemcsak az ő, hanem a Pixar legérettebb munkája is, nyugodtan rásüthetjük a felnőttes jelzőt. Ezt a filmet nem gyerekeknek készítették, noha akad benne humor, cuki kisállatok és egyfajta bájos infantilizmus.

Az üzenet, a szellemiség, illetve maga a téma ellenben egyáltalán nem könnyen befogadható, 10–12 év alattiak egyszerűen nem tudnak átérezni egy ilyen érzelmi hullámvasutat. Ezt lehet, hogy sokan hibaként rónák fel, de Docter művét így kellett elkészíteni, hogy igazán működőképes legyen. A cselekmény folyamatosan pörög, a rövid felvezetés után átkerülünk abba a bizonyos másik világba, mely a már említett Agymanók stílusát idézi, csak ott egy kislány fejében játszódtak a dolgok. A helyszín telitalálat, dugig van ötletes húzásokkal és karakterekkel, a felügyelőktől kezdve az elveszett lelkeken át egészen a születésre váró apróságokig. Egészen szenzációs, hogy egyszerre játékosan, mégis világosan tárják elénk, miként működhet a születés és a halál kontrasztja. Ahogy felépül, összeáll egy személyiség, kialakulnak a célok, vagy hogy a fásultság, a monotónia mennyire el tudja venni az életkedvet. Láthattuk korábban, elsősorban az Agymanókban, hogy a rendező befogadhatóan, mégis roppant intelligensen tudja közölni mondanivalóját, jelen esetben ugyanezt teszi, de talán az eddigieknél is mélyebbre megy a lélekbúvárkodásban.

A túlvilágon játszódó jelenetek minden másodperce arany, kár, hogy a mű felénél visszatérünk a földre. Ez a szegmens egyértelműen a film leggyengébb pontja, a macskás szál kissé műanyagnak hat, afféle kötelező cukiság gyanánt van jelen. Mégis érthető ez a lépés, a főhős és különleges társa jellemfejlődése nem jöhetett volna létre enélkül, kár, hogy itt kevésbé érződött Docter zsenije. A zárásra szerencsére visszatalálunk a helyes útra, lehet készíteni a zsebkendőket, mert őszinte, szívmelengető és mindenekelőtt emberi befejezést kapunk.

A Lelki ismeretek az apróbb hibái ellenére is a legjobb animációs film az elmúlt évekből. A stílus, a kreativitás, a zene szeretetén keresztül való ábrázolásmód, illetve a komplex körítés mind pazar. Az üzenet, ha nem is feltétlenül a legegyedibb, ahogy elmesélik, az annál autentikusabb. Mert élhetünk attól még boldogan, ha nem valósítjuk meg minden álmunk, és értékelhetjük a minket körülvevő szépséget, apró örömöket, s noha kell, hogy legyen célunk, ennek konok hajszolása helyett elsősorban arra kell törekednünk, hogy élvezzük minden percét annak a rövid időnek, amit e világban töltünk.