A könyvtáros olykor ügyintéz, ha az olvasó épp arra kéri  

A könyvtárosok „mindenesek”

Ott, ahol ő dolgozik, a könyvtárosok szinte mindenesek. Az olvasókhoz személyes ismeretség fűzi őket azon túl, hogy könyveket, filmeket, programokat ajánlanak, segítenek az internet használatában, mesekönyveket javasolnak, ha az unoka a nagyinál tölti a napokat, sokszor még az ügyintézésben is eligazítják a hozzájuk fordulókat. (Az e-közigazgatás korszakában ennek külön jelentősége van.) A betérő számíthat rá, hogy mindig lesz egy szempár, amelyik már a belépésekor biztatja, jó helyen jár, bármiben is kér segítséget. A bizalom magas fokát, a szociális funkció szélesedését érzékelheti a látogató.

Nitsch Erzsébet, akit a legtöbben Zsikének szólítanak, Lébényben, Győr mellett született, ott is érettségizett (a Szent Jakab templom nyűgözi le az odalátogatót), a magyar-könyvtár szakot Szombathelyen végezte el.

– Véletlenül láttam meg az újsághirdetést erről a főiskolai szakpárról, úgy éreztem, az én személyiségemhez, habitusomhoz, csöndességemhez illik a könyvtárosi hivatás – idézi a pályaválasztás szempontjait, amikor a Zalaegerszeg városától frissen kapott elismerés okán beszélgetésre invitálom. – A gimnáziumban nagyon jó tanáraim voltak, a tanári pályán is elindulhattam volna, de ahhoz talán túlságosan visszahúzódó voltam. Pedig érdekes és szép hivatás a pedagógusoké.

Nitsch Erzsébet (Zsike) vezetői feladatai

Zsike nem szeret reflektorfényben lenni, annak ellenére, hogy hosszú évek óta, 2009 óta vezetői feladatokat lát el.

– Nem volt ilyen ambícióm, csak így hozta a helyzet a könyvtárban, de hamarosan el is végeztem az ehhez szükséges 120 órás vezetőképző tanfolyamot, hogy meg tudjak felelni a feladatnak – szerénységét sokan ismerik, tudják, nem póz, hanem személyisége alapvonása.

A vezetői feladatok a következőképpen alakultak: 1992-93-ban több mint fél évig megbízott igazgatója volt a városi könyvtárnak, azután az igazgatóhelyettesi feladatokat látta el. 2002-ben egyetemi végzettséget szerzett. 2008-tól 2013-ig a városi könyvtár igazgatója, majd a megyei és a városi könyvtár egyesítése után, napjainkig a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a József Attila Városi Tagkönyvtár vezetője, a városi fiókhálózat működésének felügyelője.

Zsike 1981-ben került Zalaegerszegre a városi könyvtárba, ahol mindmáig dolgozik. Elődeitől, Turiné Nyakas Klárától, Gyimesi Endrétől, Major Árpádtól tanulta a szakmai fortélyokat. Persze ma már sokkal több a könyvtári szolgáltatás, nem mellékesen az internet betörésének köszönhetően.

Kollégái, vezetőtársai precizitását, megbízhatóságát, lelkiismeretességét, aprólékosságát emelik ki mint meghatározó erényeket. Az elismeréshez íródott laudáció például így fogalmaz: „A városi könyvtár munkatársaként, vezetőjeként számos fejlesztés, kiadvány, kulturális kezdeményezés résztvevője, irányítója volt. Részt vett a könyvtár kétezres években megvalósuló modernizálásában, melynek keretében új olvasóterem és raktár épült, leválasztásra került a gyermekkönyvtár, megvalósult a könyvtárba való akadálymentes bejutás, a könyvtár belső terei is akadálymentessé váltak a fogyatékkal élők számára, majd pedig klimatizálták az egész könyvtárat; az európai uniós pályázatok keretében – a fejlesztésekkel együtt – megújították szakmai programjaikat is. Igazgatóként támogatta a kistérségi rendszerben mintegy 50 Zalaegerszeg környéki település könyvtári ellátásának biztosítását. Szervezője és résztvevője a könyvtár több országra kiterjedő, igen széleskörű kapcsolatrendszerének. Több fontos kiadvány, például a Pais Dezső Emlékülést megörökítő kötet szerkesztője, kiadója volt. Ma is aktív tagja, titkára az 1998-ben létrehozott „JAVK Olvasóinkért” Könyvtári Alapítványnak.” Zsike mindemellett a könyvtár minőségirányítási tanácsának az elnöke.

– Úgy képzelem, mindehhez bölcsészként otthon kell lennie a könyvelés, a jog, az informatika, a kiadványozás, a marketing világában.

– Utóbbi a nálunk hamar bevezetett minőségirányítás területén jönne jól, ebben van még mit tanulnunk. Többek között a sajtóval is igyekszünk jó viszonyt ápolni, hogy a Zalai Hírlapon keresztül is eljussunk az olvasóinkhoz.

Munka a József Attila Városi Tagkönyvtárban

A József Attila Városi Tagkönyvtár bőven ellátja hírekkel a lapunkat is: tematikus generációs programok, bemutatkozási lehetőségek, előadások, író-olvasó találkozók, tanfolyamok, gyerekeknek, felnőtteknek szóló irodalmi és alkotói versenyek késztetik napi betérésre az érdeklődőket. Zsike és munkatársai nevéhez fűződik a legkisebbeknek szóló Örömkör, a Megmutatom magam, a számtalan olvasóirányító, ünnepekre, jeles napokra időzített online tartalom megjelentetése.

A reflektorfényben lévő munka mögött zajlik a feldolgozó, az állománygyarapító, azaz a beszerző munka. A közbeszerzési eljárás némileg lassítja a könyvek megérkezését, de előjegyzésre ad módot a könyvtár. Ha nincs meg egy-egy kötet, a könyvtárközi kölcsönzés oldja meg a hiányt. Ma már elektronikus katalóguson keresztül érhető el a honlap, rajta keresztül a könyv­állomány, amelynek a gyarapítása Zsike feladata. A megyei könyvtáraknak nyújtott állami támogatás 10 százalékát fordíthatják könyvbeszerzésre.

– A katalógusunk már mobil applikációval is elérhető, segítve a választást a jelenlegi „Könyvtár a küszöbön” szolgáltatáshoz.

A fejlesztéshez naprakészen figyelik a pályázatokat, az így szerzett forrásból tudják fizetni az egyre emelkedő előadói tiszteletdíjakat. Szeretnék megtartani az előadások díjmentességét. A továbbképzésre is odafigyel az igazgató, szemléletváltást segítő tanfolyamok állnak a kollégák rendelkezésére. Nemrég konfliktus- és panaszkezelést tanultak. A partnerintézményekkel, iskolákkal, óvodákkal, civil szervezetekkel is napi kapcsolatban vannak.

Zsike két felnőtt gyermeke, Emese és Dániel, bár nem ezt a hivatást választották, könyvolvasó emberekké váltak, hiszen kisgyerekként az Apáczaiba jártak, de gyakorta megfordultak édesanyjuk munkahelyén is. Ők Szombathelyen és Győrben élnek, fordítóként, vendéglátóipari szakemberként, egyelőre még nem ajándékozták meg unokával édesanyjukat.

A városi elismerés jó helyre került: ahová nem az erős reflektorfény, hanem a magas fokú hivatástudat és fegyelem mécsese világít be.