Ön hordaná az újragondolt göcseji parasztpolgári viseletet?

Megfakult, ám meglepően jó minőségű százéves fényképeken néznek vissza ránk az egykori göcseji falvakban élt legények, iskolás leányok, családok. Molnárné Riskó Erzsébet két évtizede komoly gyűjtőmunkát végez a Kárpát-medencei viseletekről, amiket az általa készített babákon látunk viszont. A népművészeti egyesület az ő múzeumi fotóit és Marx Mária etnográfus aktuális publikációit használta fel arra, hogy tudás­átadó öltözetvarró kurzust hirdessen varrónőknek, viseletvarró népművészeknek, varrni tudó hagyományőrzőknek. A Csoóri Sándor Alap által támogatott 60 órás elfoglaltság témája a göcseji parasztpolgári viselet.

– A zalai földrajzi tájegység ételeit, tárgyi emlékeit mondhatni már jól ismerjük, ám az öltözékekről kevesebbet tudunk. A jórészt kisnemesek által lakott vidéken nem alakult ki jellegzetes paraszti viselet, az itt élők a 19. századi városi polgárság viseletét vették át – tájékoztatott Skrabut Éva, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. – Egyesületünknek mindig fontos volt a megye népi textilkultúrájának megismerése, újratanítása. 1999-ben és 2002-ben dr. Kerecsényi Edit „Hetési női viselet és hímzések” s „A lendvavidéki hetési magyar férfiak vászonviselete” című könyvének megjelentetésével nagyban hozzájárultunk a hetési viselet és hímzések újratanításának fellendüléséhez. 2019–2020-ban az „Újragondolt Hetés” című projektünkben részt vett mestereink az eredeti hetési viselet szabásmintáit, díszítményeit alapul véve készítettek mai öltözeteket és kiegészítőket: cipőket, ékszereket és táskákat. A mai modern ruhákon keresztül is szeretnénk megszólítani a mai fiatalokat, átörökíteni hagyományaink értékeit. A göcseji öltözetvarró kurzussal szeretnénk felhívni a figyelmet e vidék elfeledett értékére és hozzájárulni a jövőbeni „visszaöltözés” elindulásához.

– Sokan vitatkoznak arról, van-e saját göcseji paraszti viselet. Mit mondanak erről a szakemberek?

– Göcsejben a kisnemesek elzárkóztak a paraszti kultúrától, inkább a fellendülő polgári kultúrát követték. Marx Mária erről a témáról több helyen tartott előadást és többször publikált róla. Ez már évek óta napirenden lévő szakmai kérdés. A göcseji településeken nehezen fogadták el ezt a szemléletet, ugyanis Gönczi Ferenc monográfiájában Hetést és Göcsejt együtt elemezte, vizsgálta. Országszerte sok kezdeményezés volt az adott tájegység régi viseletének felújítására. Erre egyik legjobb példa a Jászság, ahol a Rokolya Varróműhely szakemberei – Borbásné Buda Valéria, Donkóné Birkás Tünde és Tajti Erzsébet – tíz év alatt, nyolc évszázad hagyományát figyelembe véve, visszacsempészték a jászsági parasztpolgári viseletet a mindennapokba. A helyi múzeumigazgatóval, dr. Bathó Edit etnográfussal közösen végeztek hosszas kutatómunkát, kísérletezést. Az ott élők ma már büszkén viselik ezeket a ruhákat, és nemcsak ünnepnapokon, rendezvényeken. A Kárpát-medencében már több helyen segítettek a viselet hatékony visszatanításában, ezért kértük fel őket oktatóknak.

– Hogyan alakultak ki a parasztpolgári viseletek?

– A 19. és 20. század fordulóján elindult Magyarországon is a varrógépek kereskedelme, később a gyártása, egyre több háztartásban jelentek meg a Singer varrógépek. Annak idején tanfolyamokat is szerveztek a vidéken élő nőknek, munkalehetőséget biztosítva ezzel nekik. Az akkor elérhető divatstílust az európai trend határozta meg. A vidéki asszonyok az egyéni ötleteiket, a tájegység sajátosságait hozzátették munkájukhoz, így alakultak ki az 1910–20-as évek irányzatai. Ha nézzük ezeket a régi családi fotókat, felfedezhetjük, hogy igenis van némi különbség egy jászsági, egy alföldi vagy egy göcseji viselet között. Amúgy a többiekhez hasonlóan itt, nálunk is az európai és a budapesti divat alapján készültek a ruhák. A képzésen érdekes lesz az alapanyagok megtalálása, kiválasztása, mivel a 80-100 évvel ezelőttiek már nem kaphatók.

– Mit tanulhatnak meg a kurzus résztvevői?

– Június közepétől három alkalmat szervezünk a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban, egy-egy oktató ötfős csoportokkal foglalkozik majd, még lehet jelentkezni. A tervek szerint alsószoknyát, felsőszoknyát, kötényt és bélelt felsőrészt varrnak. Később kiállítást szeretnénk rendezni az itt készült alkotásokból. Célunk, hogy segítsünk az egyre inkább reneszánszát élő göcseji identitástudat ébresztőinek, a hagyományőrzőknek. Ezeknek a hagyományos ruháknak a változatos szabásmintái, technikai megoldásának sokszínűsége lehetővé teszi, hogy megújítsuk a száz évvel ezelőtti viseletet. Reméljük, hogy néhány éven belül a jászsági példát követve egyre több zalai ölti magára a megújított göcseji parasztviseletet.