Fergeteges nyári színházi látogatás az egervári várkastély udvarán

A fővárosi teátrum a Nádasdy–Széchényi-Várkastély belső udvarán zenés vígjátékokkal, komédiákkal igyekszik feledtetni a publikum napi gondjait, azzal az igénnyel, hogy a bemutatott darabok közönségkedvenc színészek játékát is jelenthesse egyben.

A múlt hét végén színpadra került Fergeteges látogatás című a fenti szempontok mentén született. A színmű szerzője a szegedi színház munkatársa, Varsányi Anna, aki díszlettervező, grafikus is egyben, fordulatos cselekményfűzéssel, alaposan kidolgozott helyzetkomikummal fűszerezte a mai történetet: az ötvenes, rendkívül dekoratív ügyvédnő, Teri (Détár Enikő) nem túl okos, ám nálánál jóval fiatalabb igazi szépfiúval, Milánnal (Babicsek Bernát) folytat románcot, ami feledtetni hivatott számosabb sikerületlen házasságát. Az asszony felnőtt lánya, Emma (Bodor Szabina) biológus, nem nézi jó szemmel anyja viszonyát, ámbár neki is megvan a maga gondja: gyermeket vár, egy­előre úgy tudni, egyéjszakás kalandból.

A hármójuk folyamatos civódásában állandóan emlegetett szereplő az asszony vidéken élő édesanyja, akinek a mondásait a két nő hol szeretettel, hol duzzogva idézi fel. Mindenesetre annyit beszélnek róla, hogy már alig várjuk, végre toppanjon be, holott a megjelenésének meglepetésszerűen kell bekövetkeznie.

A Turay-színház a főszerepre nem mást, mint Pásztor Erzsit szerződtette. A Szomszédok Janka nénije, illetve a Kossuth-díjas színművésznő éppen mostanában tölti be 85. évét. Ez az adat nehezen hihető, hiszen az izgalmak tetőfokán, a nézői várakozások fokozhatatlansága pillanatában végre berobbanó nagymama nem hagy kétséget, az őt alakító színész életkora csak anyakönyvi tévedés lehet. A fergeteges szó dupla jelentést szerez magának.

A darab felfogható úgy is, hogy eleve Pásztor Erzsinek írták a nagyi szerepét. Látszólag nehezen érti meg a helyzetet, amellyel a lányánál találkozik: a kidolgozott felsőtestű fiatal férfi miért lakik itt, a lánya volt férjei hova tűntek, amikor ő legtöbbjüket kedvelte, az olyan nagyon szeretett unoka születendő kisbabájának miért nem ismerjük az apját. Persze mindez nem zavarja abban, hogy biztos legyen benne, az összekuszálódott szálakat neki kell kibogoznia, és akkor minden rendbe jön. De nem jön, inkább zavarosabbak lesznek a dolgok. Mi az a felnőttfilm, mi az a botox, miért kell annyira nevetni, amikor véletlenül megkóstolja Milán ottfelejtett „sütijét”…

Valójában természetesen nem a cselekményfűzésért ülünk a kellemesre hűvösödött estében a várudvaron. Hanem azért, hogy lássuk, milyen az, amikor egy díva, egy primadonna, egy páratlan képességű, óriási tapasztalatú színész be­lakja a színpadot. Akármelyiket. Amint megjelenik, még meg sem szólal, nyílt színi tapsot kap, uralja a terepet, helyzetbe hozza a partnereit, akik legalább annyira élvezik a vele töltött perceket, mint odalenn a nézők. A marihuánás süti hatása persze nem tarthatott örökké, pedig még órákig kacagtunk volna az általa előhívott sztorikon.

Pásztor Erzsi a tapsrend végén könnyeit nyelve intett, s kért egy percnyi csendet, hogy elmondhassa, úgy gondolta, talán neki már nem kéne játszani. De, még kell, ezt biztosan állíthatja az egervári közönség.