Merre forog a Cigánykerék, amikor alig van hova?

Múlt pénteken mutatta be a Hevesi Sándor Színház Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza Cigánykerék című musicaljét, amely a hetvenes évek pesti „Nyócker”-jébe, az ott lakó cigányok életterébe invitálja a nézőket.

A darab öt évtized távolából szeretne érvényeset mondani a cigányságról, pontosabban bárkiről, aki az árnyékos oldalon él, noha emiatt és ennek ellenére időnként dalra kell fakadnia. A cigányok úgyis muzikálisak, tartja a százados közhely, a pozitív előítélet kötelez. Böhm György, Jászai-díjas rendező csak annyira frissíti meg a szüzsét, amennyire a szöveg és a sztori engedi. Az alap marad, a gettóként zárt világ rácsait kétes sikerrel rázzák a benne élők.

Méghozzá egyedi stratégiával. Kanta, a bokszoló (Bot Gábor és csodás énekhangja) a sport révén verekedhetné ki magát, ha nem kéne a börtönben ülnie, ráadásul más helyett. A roma muzikalitás szent gráljának őrzője, Rácz Jozsó (Szakály Aurél) már a kora miatt sem váltja be a nagy ígéretet, de legalább két tehetséges gyereket ad a világnak, amit azok mintha eltékozolnának. Zakariás (Nagy Dániel Viktor, vendég és Junior Prima-díjas) a festészet mú­zsájával köt szerelmet, s amíg mellette áll a szőke szerelem (Támadi Anita), be is indul valami, de hát a féltékenység erősebb, mint a nőkkel való finom bánásmód tudománya. Az őserő csak addig menő, amíg kezet nem emel Juditra, mert így látta. A lány apja lesz az érzelmi vihar áldozata (Bellus Attila). Legmesszebb Miréna jut a Nyócker masszívan marasztaló mocsarától, az előző életében Lakatos Mariska névre hallgató csodaszép nő (Debrei Zsuzsa és a nehéznek is szép áriák) megjárja a sztárcsináló Amerikát, de a kiöregedés és a honvágy eltéríti a világraszóló érvényesüléstől. Bár a többiekhez képest az is valami, hogy (nyilván hamis) filmet forgatnának az életéről: sárban talált igazgyöngy. Mióta tehetségkutató cunami dől a kertévékből, sokak tapasztalata a dalszövege: „kimentél a divatból cicám”.

Ha elfogy a szívszaggatóan ígéretesnek látszó sereglet, valamivel valódibb figurákat sorjázhatunk. A hús-vér, kemény valósághoz alkalmazkodók kettőse a Magyar Cecília és Kovács Virág formálta Arany, Ezüst. Prostituáltak. Hitelesek, csak a magasra tett intonálás miatt olykor elveszik a mondandójuk. (Intézetben nevelkedő gyerekek és a többi.) Igazi, tutira vehető nézői reakciókat kiváltó társaság a seftelők, piti bűnözők alakulata, akik a gúnyos sztereotípiákra játszanak rá szimplán. Hertelendy Attila, Farkas Gergő, Fritz Attila, Gál Szabolcs, Kiss Ernő amúgy szállítja az elvárást, utóbbi kettős ügynökként. Szellemi vezető is akad, az olvasott vátesz (Mihály Péter) tüzeli őket, ha lankadna a virtus és a törvényen kívüli létezés mámora.

Apropó törvény: a rendőrség látókörében lévő házba korrumpálni jár a mindentudó, félszavakkal instruáló Répás őrnagy (Besenczi Árpád mindent tud az ilyesfajta alakokról) és segédje, Tax (D. Varga Ádám). A ház hajdani tulajdonosainak lecsúszott utódja is feltűnik (Mester Edit), akik két karjával öleli a gangot, hogy a 45 előtti történelem szele el ne vigye. (Lásd még nyilasok, holokauszt.)

Külön univezumot alakít ki maga körül Matildka és Babus (Pap Lujza, Ecsedi Erzsébet). A női princípium kifordított, ronggyá szakadt köpenyét viselik, ha megjelenik a kerekesszék, mindenki megszűnik körülöttük. Nehéz megindultság nélkül nézni Pap Lujzát, aki a darab végén feltápászkodva, csúszva-mászva éri el a színpad szélét, hogy egy szóval könyörögjön: segítsenek.

De mielőtt erre a pontra eljutnánk, hogy megsejtsünk valamit a szeretethiányos kompánia vágyaiból, másfelé kell tartalékolnunk az empáti­ánkat. Talán merész, de vállalom, ez a darab Ticz András jutalomjátéka: bizonytalanul biztos nemi identitású cigány fiút alakít, pénzeli a festőígéretet, nagyon éhezi a szeretetet, csakhogy katonának kéne menni. Ez már azért sok egy embernek. A színész sokszínű, hibázó, rosszul döntő embert tesz elénk, menteset az ócska túlzásoktól, olyat, aki csak örülni szeretne kicsit az életnek. Nem sikerül.

A díszlet, a jelmez, táncbetét korhű és fantáziadús (Túri Erzsébet, Bakó Gábor), s a végére előkerül a rendező védjegye, az esernyők hada is.