Elhunyt Koplár Katalin szobrász, egerszegi múzeumi munkatárs

Koplár Katalin néhány éve a következőképpen beszélt a hivatásáról lapunknak: „Mindig volt a zsebemben gyurma, valamit állandóan formáztam, ma is ez az alapanyagom a tervezés fázisában.”

Pedig a család zongoraművésznek szánta. A szombathelyi főiskolán szerzett diplomát, mindig autodidakta szobrásznak tartotta magát. Nem volt könnyű a mestersége, a bronzpor nem tett jót a tüdejének.

Koplár Katalin művei, néhány meghatározó köztéri alkotás mellett, zömmel érmek, plakettek, kisplasztikák. Bronzöntő telepeken vett részt alkotóként: 1991-ben Magyarpolányban, 1992-ben Pécsett, 1993-ban Szekszárdon. Egyéni kiállítást 1991-ben rendezett a Mecénás Galériában, Zalaegerszegen, 1992-ben pedig a Hevesi Sándor Színházban. Csoportos kiállításokon Sopronban, az éremművészeti biennálén és 1998-ban a II. regionális kisplasztikai tárlaton, a Göcseji Múzeumban.

A Göcseji Múzeum res­tau­rátoraként, később, 1983–2015 között a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum munkatársaként dolgozott, munkáit többek között épp az utóbbi múzeumban láthatjuk: a neves olajipari szakemberek panteonjában több büszt is az ő keze munkáját dicséri: Szilas A. Pál bányamérnök, Gráf László biokémikus, Kántás János geofizikus és Tóth Ferenc múzeumigazgató mellszobrát készítette el, a múzeum pedig a gyűjteményében őrzi két Szent Borbála-bronzszobrát. Ő készítette a megyeszékhelyi holokauszt-emlékmű bronzait. Egerváron címert, Bödében néprajzkutatót idéző domborművet jegyez, Pákán Öveges-portrét, Ságodban, a temetőben Krisztus-szobrot. Nemrég a zalaegerszegi zsidó hitközségnek adományozta három, az emberi szenvedés stációit jelképező „XXI. századi félelemtöredékek” című plakettjét, de még szerette volna elkészíteni számukra a mártír Szenes Hanna port­réját.

– Koplár Katalin fiatal korától készített finom ízlésű kis­plasztikákat, különösen érzékeny volt a zsidóság tragédiája emlékezetének fenntartására, érdemei ebben nagyra értékelendők – mondta róla dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója, aki a Képzőművészet Zalaegerszegen kötetben is méltatta az életművet. Koplár Katalin temetéséről később intézkedik a család: férje mellett lánya és két felnőtt unokája.