A művész és a világ – Adys gimnazisták munkái a zalaegerszegi hangversenyteremben

A szervezők régi hagyományt szerettek volna újjáéleszteni, amikor is az adysok szélesebb közönség előtt mutatják meg tehetségüket. 

A tárlatot megnyitó Horváth M. Zoltán képzőművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara és a Pécsi Művészeti Szakgimnázium tanára maga is hat esztendőn át oktatott az egerszegi intézményben. A művész 1996-ban kezdte itt a pedagógusi munkát, ami egy nyári alkotótábornak és egy Fischer Györggyel való beszélgetésének lett az eredménye. Akkor már a diákok vizuális látását finomította és művészi tehetségét bontakoztatta Gábriel József, Farkas Ferenc, Frimmel Gyula, Németh Tamás és Urbán Ferenc. Ugyancsak a gimnáziumban tanított jelenlegi kollégája, a Munkácsy-díjas Ernszt András. Horváth M. Zoltán elmondta, folyamatos kapcsolatban áll a jelenlegi pedagógusokkal, s a régiekkel is megmaradt a jó barátság. S hogy miért olyan fontos az Ady-iskola a város életében, arra is válaszolt.

– A művészet reflektív műfaj, az ember a saját magára és a körülötte lévő világra való reflektálást tanulja. Ennek elengedhetetlen eszköze a képi gondolkodás – mondta a Pécsen élő képzőművész tanár. – Ez befolyásolja az életminőségünket, azt, hogy mit veszünk észre, hogyan szelektálunk, mit tartunk fontosnak. A vizualitás a látás nélkül önmagában is kommunikációs eszköz, bár nem kötik mértani szabályok vagy szókincs, így talán univerzálisabb is, mint a beszélt nyelv. Fontos, hogy a tanulók megismerkedjenek a vizuális nyelv alkotóelemével, megértsék, hogyan működik, s képesek legyenek használni gondolataik kifejezésére. Ebből a szempontból talán az egyik legfontosabb eszközrendszer. Persze nem mindenkiből lesz művész, de nem is szükséges, elég, ha megfelelően érzékenyített, gondolkodva, értelmezve látó fiatalok kerülnek ki az iskolából. Olyanok, akik tisztában vannak saját értékeikkel.

Horváth M. Zoltán hozzátette, az Adyhoz hasonló intézmények önállóan gondolkodó, problémamegoldó fiatalokat nevelnek. Megerősítette: a művész és a művészet reflektál, azaz visszatükröz, s nem annyira megoldásokat nyújt, sokkal inkább kérdéseket tesz fel. A művészet tehát amellett, hogy ráirányítja a figyelmünket bizonyos problémákra, gondolkodásra, cselekvésre késztet.

Müller Imre művészeti tanácsadó arra biztatta a fia­talokat, hogy a régi korokban élt társaikhoz hasonlóan szerezzenek tapasztalatokat a nagyvilágban, s a megszerzett tudással térjenek vissza a városba. Németh János Kossuth-díjas keramikusművész annyit fűzött hozzá: az a művész, aki nemcsak másol, hanem lélekkel tölti meg az alkotást. Emellett mindennél fontosabb a múlt, a hagyomány tisztelete, a megfelelő fundamentum. A hozzátartozóknak pedig türelmet kíván azokhoz a diákokhoz, akik „süket” módjára belefeledkeznek alkotói tevékenységükbe. A megnyitó végén Tánczos György művésztanár (aki Monok Balázs művésztanárral együtt válogatta össze a kiállítás anyagát) méltatta a fiatalok munkáját.