Évadzáró társulati ülés a Hevesi Sándor Színházban

A direktor beszámolt az elmúlt egy év előadásairól, amelyeket a 2021/2022-es évadban összesen 38 ezer 629 néző látott, ami alig több mint a fele az utolsó "békeév", 2019 adatainak, amikoris több mint 69 ezer nézője volt a Hevesinek, s az árbevétel is több volt 60 millió forinttal. Ezévben 160 előadás került a színpadra, jövőre már szeretne a teátrum teljes gőzzel üzemelni, s visszacsalogatni a nézőit. Ennek a garanciája a társulat alázata, odaadó munkája, amit ezúton köszönt meg az igazgató. A repertoárról szólva hangsúlyozta, a vidéki népszínház kívánalmainak megfelelve sokszínű a paletta.  

 A Hevesi Sándor Színház a 2021/2022-es évadban hat darabot tűzött műsorra, a legtöbben a már két éve készen várakozó A kőszívű ember fiai című drámát látták, szám szerint 7600-an.  
 

  A szezont lezáró értékelőjében a direktor jelezte, szisztematikus, kitartó és minőségi munka csábíthatja vissza a nézőket.  

Az elmúlt évad repertoárja a népszínházi jellegből adódóan igyekezett minden igényt kielégíteni. A színház évente műsorra tűzi a magyar klasszikus darabok egyikét, a kötelező olvasmányokra is tekintettel, hogy a ma már kevéssé olvasó fiatalság találkozzon az örökérvényű drámákkal.

Ezévben az Érettségivel indult az évad novemberben, az előadás meghívást kapott a nyíregyházi Vidor Fesztiválra, amire szeptemberben kerül sor. Farkas Ignác Jászay-díjas színművész rendezése jó visszhangra talált a zalai nézők körében is. Decemberben a fejedelem című történelmi musicalt láthattuk, az énekesek közt Sasvári Sándor vendéggel. A Moravetz Levente által rendezett  darab a jeles magyar históriai alakokat megidéző sorozatba illeszkedett.

Januárban a fiatal színész, D. Varga Ádám rendezésében mutatták be a Közel a jóhoz verses összeállítást, ami a középiskolások számára hozta közel a kortárs lírát. Februárban tarották A király beszéde című színmű  premierjét, márciusban A kőszívű ember fiai került a közönség elé, majd jött két vígjáték: A feleség negyvennél kezdődik és az Egy bolond százat csinál. Az igazgató elmondta, fontos, hogy a közönség megtalálja a kikapcsolódás a szórakozás lehetőségét az évad darabjai közt. Amennyiben több játszóhelye is lesz majd a színháznak, a kisérletező színjátszásra is nagyobb hangsúlyt fektetnek. (Ismeretes, noha a tervek elkészültek, a bejelentett színházi felújítás ezévben nem aktuális.)

A zalaegerszegi színház május végén fogadta a beregszászi színház Tóték című előadását, amit telt ház előtt játszottak. A filmforgatásba is belekóstolhatott a társulat, a  Brenner János mártír szerzetes életéről készülő Legyetek szeretettel című televíziós sorozatban többen is szerepelnek.
A színház hozzájárult a Szegeden Máriáss József színművésznek (a Hevesi alapító tagja) állított emléktáblához.

A következő évadról megtudtuk, többek között A tanú című groteszk vígjáték, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A vágy villamosa, a Volt egy seregünk című oratorikus történelmi tabló, a Herkules szerepel a bemutatók között.

A hagyományok szerint a direktor beszámolója után díjátadással folytatódott az évadzáró.  Vigh László országgyűlési képviselő Wellmann György színművésznek nyújtotta át a 100 ezer forinttal járó oklevelet. A Színházbarát Kör díját Iványi Ildikó elnök Urházy Gábor Lászlónak adta A király beszédében nyújtott alakításáért. Siklósi Judit a színházpártoló család nevében  a közönség szavazatai alapján szintén Urházy Gábornak adta át a díjat, Buday Mihály festőművész a vizuális tartalom erősítéséért Gibárti Tibor számára hozott egy saját festményt. A fiatal színészeknek alapított Cserebogár-díjat Helvaci Ersan David kapta, ahogy  legtöbbet játszónak járó (112 előadásban szerepelt) Terminátor-díjat is.  A műszak munkatársait elismerő Arany Deszka díjat idén Gombos Sándor kelléktárvezető kapta, s a vándordíjként alapított Forgács-gyűrűt is. A kollégák szavazatai alapján a Máriáss-díjat Urházy Gábor László nyerte, a Nívódíjat pedig Pap Lujza. Rákosa Tibor vette át a Pro Theatro-díjat.

A színház három éve választott utoljára örökös tagokat, idén hárman kapták meg ezt a címet: Wellmann György, Ecsedi Erzsébet és Czegő  Teréz. Hármójukat három pályatárs méltatta: Farkas Ignác, Pap Lujza és Urházy Gábor László. Utóbbi versbe szedte Czegő Terézről szóló gondolatait, a költemény alább olvasható.

Ódákat zengenek róla a Kárpátok,

hogy miért, azt mindjárt Ti is hallhatjátok.

Kilenc testvér közül, hogy hányadik lehetett,

a büfébe’ s a klubba’ már hallottuk eleget.

Néptáncolt a drágám, sőt néha tornázott!

Tehénhajtás közben a Gyimesben elázott,

szegény volt a család, nem éltek gazdagon,

puliszka s pityóka sem volt mindig asztalon.

Interneten kiskoráról nem találtam semmit,

úgyhogy e korszakról csupán csak ennyit...

Dehogy megmaradjon az ünnepély s a varázs,

jöjjön hát részemről a felmagasztalás!

Tudom, hogy versben ez tőlem kicsit merész,

de mégis megpróbálnám, kedves Czegő Teréz!

Ötvenkét év fenn a deszkán, tudod, az nem kevés.

Annyi minden történt, hogy rászállt a feledés.

A vásárhelyi főiskolán végeztél – már régen,

azóta egy újabb csillag ragyog fent az égen.

Fantasztikus művészeted töretlenül vágtat,

pár éve már átvetted az aranydiplomádat.

Több kortársad éjszakánként irigykedve sírhat,

hogy  ’tizenyolcban megkaptad a Gobbi Hilda-díjat.

Tizenötév Temesváron, három évig Csabán,

harmincöt év Egerszegen, - meddig maradsz anyám?!

Higgyétek el, hogyha ejsze’, egyszer el is menne,

A büszkeség s a székely virtus mindig ott lesz benne.

Annyi mindent játszottál az évek alatt Teréz,

felsorolni mind e versben iszonyúan nehéz.

Megpróbálom azért nektek, röviden, velősen,

az írót s a szerepet most keverem erősen.

Oroszlánként láttalak én először ketrecbe’,

Te voltál a Landorhegyi óvoda kedvence!

Voltál Te már Cecília, Köményné és Anya,

a Villa Negrában Banyikné, a nagymellű banya.

Török néni, Stefánia, Palivecné, Zsóka,

A Tartuffe-ben Dorine, a Padlásban Mamóka,

Pigmalion Elizája, aztán megint Banya,

Liliomban Hollunderné, voltál Rocher Clara,

Gül babában Zulejkaként a könnyek megeredtek.

Elizabeth Proctorként majdnem megégettek.

Rossz hírű nőt is játszottál Kőszegen - de minek?

Sok darabban voltál szexi, bejössz mindenkinek!

Ha valamit kihagyok, úgy megsértelek vérig,

de nem ülhetünk kedves Teréz itt hajnali négyig.

Azt hiszem én most megállnék itt ezen a ponton,

nekem mindig Te maradsz az Asszony a fronton!

„Mostanában költözik, így ideges és harap,

a színészházban nem fért el a százhuszonöt kalap...”

Összegezve ötven évnek művészetét s báját,

azt kívánom neked Teréz: húzd tovább a gályát!

Köszönjük a szereteted, s mindazt amit adtál,

Főleg azt, hogy töretlenül önmagad maradtál.

Mondataim zöme túlzás, a szóhasználat merész,

befejezem mert már kínos... Isten áldjon Teréz!