Herkules, a kezdetek című hőstörténet a Hevesi színpadán

A Hevesi Sándor Színház társulata az ifjúsági előadásokat állami pluszforrással ösztönző Lázár Ervin Program pályázata révén fogott bele Mikó Csaba Herkules, a kezdetek című drámájának feldolgozásába. A népszerű kortárs drámaíró sokszor bizonyította, klasszikusok átirataival képes szólni a mához.  

A zalaegerszegi Herkules az eredeti szándékok szerint  gyerekeknek szól, kiskamaszoknak, akik épp belépnek lázadó életszakaszukba. Manapság a gyors és olcsó menőség virtuális csapdája leselkedik rájuk. Nem kevesebbet, mint ennek a veszélyekkel teli  helyzetnek az átkeretezését vállalja magára a Mihály Péter színművész által színpadra tett  hőstörténet. 

„Történetünk a mitológiai időkben játszódik Görögföldön. Míg az istenek az Olümposzon dőzsölnek, addig az emberek nagy része szegénységben él. A tizenhárom éves Herkulest bántja, hogy éhezik a családja.  Elhatározza, elindul az istenekhez segítséget kérni. Ám az Olümposz kapuján csak úgy léphet be, ha teljesít tizenkét emberfeletti, világmegváltó hőstettet„– írja a szinopszis. 
 

A játék az isteni szegletben indul, Zeuszeszenotesze (Hermész), Arész, akit viszont nem feltétlen az eszéért szeretünk, a koktélos csaj, Afrodité civódik, mint bármelyik fontoskodó, videójátékozó, unatkozó tini. Baj László, Urházy Gábor László, Dura Veronika  a három istenség megformálásakor bizonyára küzd a belső kuncogással, hiszen poénok áradatát tartalmazza a szövegük. (Jó lenne egyet kettőt hosszabb távra megjegyezni, sajnálhatjuk, hogy a hétfői bemutató után késik a folytatás, mivel a Lázár Ervin Program épp halasztódik.) Néhányat azért sikerül: „Az istenit! Árész! Hányszor kértem, hogy ne hagyd az izéidet a napozóteraszon! Kenj be, légyszíves. Árész: Isten vagy! Nem is tudsz leégni.” „Te szép vagy, Afrodité. És ez bőven elég.  Tök jó háttér vagy hadgyakorlat közben.” Árész a kudarcba fulladó keselyűsereg invázió után jegyzi meg:  „fáradtak voltak a fiúk”. 

Herkules magasra törő terveit ők akadályozzák vagy segítik, érdekeik szerint. A fiúnak nem esik nehezére a 12 próbatételt teljesíteni, a produkciókat Filoktétész, a dalnok barát szépen posztolgat róluk, elvégre csak az a tett, amiről tud az ókori FB. (Kovács Martin cinikus poétája szimpatikus színfolt.) Herkulesnek persze, hogy a fejébe száll, elfelejti, miért indult, idegesíti a Föld,  az összes ember, minél előbb föl akar húzni az Olümposzra. Az utolsó próbatételhez azonban váratlanul segítségre lesz szüksége. Ami a családjától, az őt minden körülmények közt szerető emberektől érkezhet.
 

 Eredményezve némi kijózanodást. Herki már sajnálja, ha bunkó volt, s a boldog vég is fokozható, végre megered az eső, előkerül egy új bárányka, ehető Zeuszka. Ticz András Herkulese erős ívet húz, töpreng, dühöng, szégyenkezik, s tudja, melyiket mikor kell.

A földi szekcióban Alkméné, Herkules anyja igyekszik egyedülálló szülőként megélni a sivatag hátán is. Pap Lujza mély regiszterei ismét magas minőségűek, a humorból többet is elbírnánk. Periklész  és Ifiklész, Herkules kistesói jól lábatlankodnak. D. Varga Ádám és Fritz Attila roppant ügyesen lavíroz, elkerülik az olcsó nevettetést, kettősük alappillére a darabnak. 

Az üzenetekkel incselkedő alkotókhoz tartozik a zeneszerző, Szemenyei János, és a díszlet-jelmeztervező, Kiss Borbála.