Szíves képekből nyílik kiállítás a hévízi Véderdőben

A tükrös, mézeskalács szíveket idéző míves festményektől eljutunk a különleges, látszólag egyszerűbb, piros nyomatokig, amelyekben örvénylik a fehér, tán gondolatokat ébresztve. Akár többértelmű is lehet, de mindenképpen igaz: Karnics Tibor, mint ahogyan azt tőle megszokhattuk, ezúttal is kiteszi szívét-lelkét, ami ezúttal (is) több síkon értelmezhető. 

– Régi vágyam, hogy kiállításom legyen a Véderdőben – mondja a festőművész –, ráadásul olyan, ami hazai ihletésű, s talán nem túlzás: hungarikum. A mézeskalács szív, a szerelem szimbóluma, azt hiszem, ilyen téma. Ez az alapmotívum, ami a kiállítás képein továbbfejlődik, a tükrös alkotásoktól eljutunk a modern nyomatokig. 

Karnics Tibor azt mondja, tiszta forrásból dolgozik – ami rímel az előttünk álló, programokban, koncertekben, művészeti flashmobokban gazdag három nap fő szervezőjének, a Tiszta Forrás Dalkörnek a nevével –, s alkotásai méltó helyre kerülnek a szabadban, a Véderdőben, amihez több engedélyt kellett beszereznie. 

A sorozat első alkotásai olyanok, mintha felnagyított mézeskalács szívek lennének, madárral, tükörrel, sőt: „megtanultam a cukrászmesterséget is, mert festékkel körbe van nyomva, vizuális effektként, díszítésként” – fogalmaz. 

Aztán a képzőművész elrugaszkodott mindettől – vagyis a díszítésektől –, s végül eljutott a nyomatokig, az „egyszerű” textúrákig. 

– Egy művészi pálya elején készülő alkotások az útkeresésről szólnak, ha viszont az ember már megtalálta önmagát, ráér „visszaforgatni”, alázatból alkotni olyat, ami persze kötődik hozzá, de nincs benne az ego. Amolyan ajándék ez, álomszerű, s jó dolog, hogy megvalósul, most éppen a Véderdőben. Olyan ez, mintha az emberek belépnének az álmomba – mondja Karnics Tibor, hangsúlyozva: „ez egy szívből jövő kiállítás lesz.” 

Ami talán segít a jelen traumáit, nehézségeit feldolgozni, hiszen „hirtelen szakadt ránk a pandémia, a háború, a rezsikérdés, és mindenkiben ott a félsz. E helyzetben pedig talán reményt ad, ha felpezsdül az ember lelke, mert kap valamit, amiben üzenet van” – fogalmaz a Hévízen élő képzőművész, aki szerint plusz tartalom, hogy mindez a természetben, az erdőben lesz átélhető, ami részéről kicsit a Kelet szellemét hordozza. 

Erre utal a tárlat címe is: „Tükörmágia – mondd meg, ki vagy”. S még egy üzenet ezzel kapcsolatban: előbb-utóbb mindenki tükörbe néz, és nemcsak a reggeli borotválkozás, szépítkezés közben. Ehhez viszont meg kell találni a tükör (s persze az önkép) mélységét, túl a felszínen – ad némi fogódzót a tárlat értelmezéséhez Karnics Tibor.