A Tanulmány a nőkről a Hevesi Sándor Színházban

Jobbról a széksorok mentén megnyerő orgánumú férfi érkezik, kapacitálva bennünket a távozásra, nem jó ez a darab, meneküljünk. Onnan tudjuk, hogy ezzel már el is kezdődött az előadás, mivel felismerjük Gergely Róbert színművészt. 
A Tanulmány a nőkről című vígjáték nagyon hálás alapanyag, Besenczi Árpád rendezése ki is használja minden szegletét. 
Jó a házasság színeváltozásait hozó, némi csavarral tálalt sztori, jól játszhatóak a figurák, a zene, a zene pedig annyira, de annyira bennünk van. A zalaegerszegi színészek láthatóan szívesen tobzódnak, bolondoznak a szerepeikben, a keretjáték kellemesen kacsint ki az alaptörténetből, a hatvanas-hetvenes évek táncdalai pedig minimum tapsot, de olykor-olykor együtténeklést váltanak ki a közönségből. 

Három feleség szeretne válni, így vagy úgy, de unják a férjüket, meg az együttélést. A válóperes ügyvéd zsenge, lelkes kezdő, a férfiaknak meg minden úgy jó, ahogy van. Ekképp hét plusz egy (ő az író, a narrátor) szereplő habitusát figyelhetjük meg. Mindegyik más kell legyen, hogy a szórakozás sokrétű lehessen. 
A 19 éves Egriné Zsuzsa (Kovács Virág) törékeny lány, de kemény dió, férje, Péter (Kovács Martin) kicsit együgyü, de nagyon autószerelő. Hozza az összes klisét, amit ismerünk, mégsem unalmas. A 10 éve házas Baloghné Éva (Támadi Anita) sodró lendületű, hús-vér menyecske. A színésznő érezhetően felszabadult, egyik legáradóbb alakítás az övé, az éjszakázás után mélyen alvó férjét ébresztő jelenet az abszurditás emlékezetes betét. Férje, Balogh  Sanyi (Ticz András) félig titkos életet élő könyvelő, és bárgitáros. Fényes ábrázattal  ismerkedik a nőkkel, valódi esztrádfigura, gitárral a nyakában vázol fel egy egész bornírt korszakot - szívdöglesztően. A korosabb pár hölgytagja, Geguczné Jolika (Debrei Zsuzsanna) idegesen realista, férje, Bálint (Hertelendy Attila) betokosodott  kishajókapitány, szenvedélyes hobbista, félbemaradtan öregedő egykori nyalka legény. Hőseink egymáshoz is szellemesen viszonyulnak, ki-kiszólnak a szerepeikből, a közösen előadott dalok vaskosan reflektálnak a helyzetükre, s arra is jut gesztusrendszer, hogy az íróval külön játékot adjanak elő. 

Az író, azaz az őt alakító színész maga is helyzetbe kerül, a Gergely Róbert kezében megjelenő napilap a saját születésnapját hozza a címlapon: sztori a sztoriban. 
A válásokhoz adatokat gyűjtő naív ügyvédnő, dr. Képes Vera (Dura Veronika) személye újabb réteget tesz lehetővé, hiszen a férfiak mindegyike előbb-utóbb gyengéd érzelmeket táplál iránta. A nők emiatt persze már nem válnak, sőt. A groteszk bírósági tárgyalás operettes dramaturgiával simítja el a szálakat.
Az a jó, hogy mindezt nem kell, nem lehet komolyan venni, mégis fogva tart a játék. A szavakkal, dialógusokkal előtárt események felett lebeg ugyanis a táncdalok generálszósza. Mert megerősíttetik, hogy nem leszek a játékszered, bár lehet, hogy most kéne abbahagyni, holott nem vagyok ideges, fő a nyugalom, elvégre Gedeon bácsi, a főhajszobrász nem lehet konkurencia, egyébként is elsimítható egy szál harangvirággal a félreértés,  főleg, ha ugye te is akarod?, és akkor végre megáll az idő,  és mindketten tudjuk, hogy nem csak egy tánc volt az, amikor, darabokra törted a szívem,  közben kiderült, hogy én is elmondhatom, utánam a vízözön.

 A dalokat nemcsak  éneklik, táncolják (koreográfus Bakó Gábor), de el is játsszák. Érdemes mindegyikükre külön-külön figyelni, már ha képesek vagyunk a fogva tartó slágerek mellett erre. És ha már sokfelé nézünk, merüljünk el a jelmezekben is, csodásan mindenfélék. Ki tudja, Csík György tervezőnek honnan van ennyiféle pöttyös szoknyáról benyomása, de van. 
A Tanulmány a nőkről értéke, hogy nem akar önmagánál többnek látszani, de mégsem olcsó. Stílusa olyan korszak hangulata, amihez tulajdonképpen sok-sok derűs emléke fűződik jó pár korosztálynak, s az ifjak bulijaiban is szólnak ezek a nóták.