Mágikus erők, szerelem és egyéb érdekességek is kötődnek Szent György napjához

Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzkutatója ismét sok érdekességet oszt meg olvasóinkkal.

- Szent György napja boszorkányjáró napnak (is) számít a magyar néphagyományban - mondta. - Ezt bizonyítják 18. századi boszorkánypereink, melyekben rendszeresen szerepel a szent napja, amikor a vádlott valamilyen – feltehetően termést, tejhasznot elősegítő – tevékenységet folytatott, és ezzel keverte gyanúba magát. Ha például valaki Szent György-nap hajnalán a háza üstöke hullása alatt zöld koszorúval a fején, leeresztett hajjal guggolva tehenet fejt, gyorsan vád alá kerülhetett, mint ördöggel cimboráló boszorkány.

A néprajzkutató hozzátette: Nagykanizsán a Molnár Marinka elleni perben (1714-ben) állította az egyik tanú, hogy az asszonyt a prefektus tehenei között látta, majd ezután a tehén teje elapadt. Egy másik szemtanú Szent György-napon napkelte előtt látta Marinkát, amint egy dézsa vízzel, egy teknővel, néhány lakattal a kapu alá ment, a teheneket kihajtotta és mindegyiket vízzel meglocsolta. Amikor a tehenek este hazatértek, a faluból az összes tehén a vádlott gazdaasszonyának udvarába ment. Marinka kihajtotta őket, de közben azt mondta, hogy „az idegen tehenek az én hasznom legyenek”. A vád szerint máskor az esőt állította el és még egyéb boszorkányos cselekedeteket is tudni véltek róla. Többszöri vallatás és vízpróba után (mikor is mint egy toll, úgy úszott a vízen), be is bizonyosodott Marinka bűnössége, és feltehetően máglyán végezte a Várréten.

- Egy iharosberényi „boszorkányról” is tudjuk, hogy halálra ítélték, többek között azért, mert egy másik asszonyt úgy ölt meg, hogy Szent György-nap előtt békát fogott, nyársra húzta, emberi hajat tett a szájába és elásta - folytatta. - A pásztorok szegődtetésének és az első kihajtásnak is az ideje volt Szent György-nap. A marhát ilyenkor zöld ággal megütögették, kapuba fektetett láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén vagy kifordított szoknyáján hajtották keresztül őket. Az istállókat és a tejesköcsögöket rontás ellen védték, többnyire nyírfaággal és füstöléssel.

Szintén a kutatásaiból derült ki: Szent György tavaszkezdő jeles nap volt még a 20. század közepén is, amikor egyrészt védekezni kellett a rontó erők ellen, másrészt különféle praktikákat lehetett elvégezni a jó termés vagy egy pozitív szerelmi fordulat érdekében. Szentmihályhegyen az 1950-60-as években sokan úgy hitték, hogy ha azzal az ággal, amelyiken Szent György napján madarak párosodtak, egy nő megérint egy férfit, akkor utóbbi örökké szerelmes lesz belé. De a férfiak is találtak megoldást: ha egy legény olyan pálcával érintett meg egy lányt, amellyel Szent György-nap előtt kígyót ütött agyon, a lány nem maradhatott el tőle. Szent György napjához egyéb kígyóval vagy gyíkkal kapcsolatos hiedelmek is kapcsolódnak, elsősorban a szent napja előtt látott vagy fogott állatnak tulajdonítottak szerencsehozó, mágikus erőt.