Betiltott színdarab Zalaegerszegen 1851-ben

Azért bírt ez nagy jelentőséggel, mert az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után, az ekkor még kissé álmos és elhanyagolt mezővárosban a társas összejövetelekre, a közösségi életre igen kevés lehetőség kínálkozott. A Bécsben székelő, győztes, császári, királyi kormányzat célul tűzte ki hazánknak az „egy és oszthatatlan” ausztriai birodalomba való végleges beolvasztását. Az aradi vértanúk kivégzése, a forradalom többi résztvevőjének meghurcolása, Magyarország önállóságának a felszámolása, a közigazgatás teljes központosítása, a tisztségviselők felülről történő kinevezése mind azt mutatta, hogy a hatalom kellően eltökélt fenti szándékának következetes végrehajtására. Az ennek folytán kialakult légkör természetesen a szellemi és kulturális élet valamennyi megnyilvánulására rányomta bélyegét. Aki 1849 után a folytatás vagy újrakezdés szándékával bármilyen intellektuális tevékenységre szánta rá magát, számolnia kellett egyrészt a mindent szigorúan rendszabályozó és cenzúrázó hatóságok állandó jelenlétével, másrészt tekintetbe kellett vennie a politikai besúgó hálózat hathatós működését is a háttérben. Nem történt ez másképp a színházaknál sem, hiszen már 1850 végétől merev előírások szorították kordába az előadások megtartását. 

Egerszegnek nem telt állandó kőszínház megépítésére, így az itteni közönségnek meg kellett elégednie az erre vetődő vándortársulatok alkalmi fellépéseivel a helyben rögtönzött színpadokon. Ujfalusi Sándor Egerszegre megérkezve tudomást szerzett arról, hogy a helyi törvényszék fiatal írnoka, Büky Miklós nemcsak hivatali munkájának él, hanem újságírással és szépirodalommal is foglalkozik. Sőt, mi több, van a tarsolyában „Atya és vetélytárs” címmel egy négy felvonásos szomorújáték, amit eddig még csak Jászberényben adtak elő, de a pesti Nemzeti Színház dráma bíráló választmánya is jóváhagyta azt.  Elkérte a szerzőtől a művet, s az említett napon mind a társulat, mind a város lakói lelkesen készültek annak itteni premierjére. 

A nézők már a helyükön ültek, soraikban Boczkó Ferenc megyei titkárral, aki igen rangos pozíciót viselt, hiszen nem más, mint a megye élén álló, nagy hatalmú, császári, királyi megyefőnök, Bogyay Lajos helyetteseként tevékenykedett. A színészek már éppen el akarták kezdeni az előadást, amikor a színpadon megjelent Szabó Sándor csendőr hadnagy, aki odahívta magához Boczkó Ferencet, s hosszasan magyarázta neki, hogy a darabot nem lehet lejátszani, mert bizonyos hatósági jóváhagyások hiányoznak hozzá. Közben a szerző, Büky Miklós is megérkezett. A csendőr őt is a színpadra szólította, s ott, a közönség füle hallatára tudatta vele, a színigazgatóval, illetve a megyei titkárral, hogy az „Atya és vetélytárs”-at nem engedi bemutatni. Boczkó Ferenc még egy ideig győzködte Szabót, fel is olvasta neki az 1850 végén kiadott színházi rendszabály vonatkozó paragrafusait, miszerint téved, mivel egy korábban már bírálaton átesett és be is mutatott színpadi művet nem szükséges mindig újból engedélyeztetni. Maga a szerző is ezzel érvelt, Ujfalusi Sándor pedig támogatta őket. Szabó Sándor azonban hajthatatlan maradt, Ujfalusit is megfenyegette, ha ellenszegül, majd közölte, hogy a darab kéziratát elkobozza, amit meg is tett. A közönség pedig a valódi irodalmi szomorújáték helyett kénytelen-kelletlen ezt a váratlan „szomorújáték”-ot nézte végig. A színigazgatónak azonban még ezek után is volt annyi lélekjelenléte, hogy a nézőket nem hagyta távozni. Megnyugtatta őket, és rögvest bele is fogtak egy másik mű, az Obernyik Károly által írt „Nőtlen férj” című vígjáték előadásába. Boczkó Ferenc megyei titkár viszont otthagyta az egészet, s a kvártélyház előtt egy padon ülve még jó ideig vitatta az ügyet a csendőr hadnaggyal. Büky Miklós iszonyatosan szégyenletesnek és megalázónak vélte az esetet, s ennélfogva hazament. Ámde a történtek annyira megviselték, hogy otthonában rosszul lett, sokáig eszméletlen állapotban feküdt. Életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. 

Az „Atya és vetélytárs” szövegét a túlbuzgó csendőr továbbküldte Sopronba, a megyét felügyelő kerületi hatóságoknak. Az ottani kivizsgálás bebizonyította, hogy a színdarab semmilyen, a kormányzatot bíráló állásfoglalást nem tartalmaz, sőt, inkább erkölcsi tanulsággal bír, s továbbra is szabadon előadható; a szerzőnek pedig a kéziratot visszaküldték. Büky Miklós meghurcoltatásáért hamarosan erkölcsi kárpótlást kapott: kitől mástól, mint a közönségtől. A következő év tavaszán nagy sikerrel játszották Egerszegen a művét, két év múlva, 1854-ben pedig ugyanitt a „Két jegyes” című vígjátéka is hasonló tetszést aratott. 

A gyanakvás és bizalmatlanság légköre még sokáig megülte a közéletet. Sem az irodalmi művek alkotóinak, sem az amúgy is hányatott sorsú vándorszínészeknek az élete nem lett könnyebb. Játékuk azonban az általános és kényszerű szellemi pangás idején legalább színt és mozgalmasságot hozott egy-egy város életébe, és felélénkítette a társas élet hiányától szenvedő közhangulatot.