Farkas Ferenc kisplasztikái a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben 2.

A művésztanárként is ismert alkotónak több kisplasztikája is helyett kapott a volt zsinagóga karzatán lévő tárlaton, melyek elődöket, neves szobrászokat, festőművészeket formálnak.  Portálunk a hét végén ezek közül mutat be kilencet ismertető sorozat keretében. Láthatjuk, hogyan látja Farkas Ferenc Leonardo Da Vincit, Albrecht Dürert, Maulbertsch-et, Munkácsy Mihályt, Rodint, Rippl-Rónai Józsefet, Mednyánszky Lászlót, Giacomettit, Eschert, El Grecot.

2. Albrecht Dürer

Ifjabb Albrecht Dürer, magyarul Ajtósi Adalbert  (1471-1528) magyar származású bajor festő, grafikus, művészetelméleti író, Magyarországon született aranyműves fia. A korai reformáció egyik legkiemelkedőbb művésze, a német reneszánsz legismertebb képviselője hazájában és külföldön egyaránt. Műveinek legjelentősebb részét portrék, oltárképek és más vallásos témájú festmények adják, de számos míves rézkarcot, fametszetet, könyvillusztrációt és önarcképet készített. Kortársai az ókori görögökhöz hasonlították, amikor réz- és fametszeteinek kivételes ábrázolóerejét, részletgazdagságát dicsérték.

Az Apokalipszis-sorozata (1498) őrzi a késő-gótika formai megoldásait.  1494-ben megismerte az akkor Nürnbergben tartózkodó Bölcs Frigyes szász választófejedelmet, aki élete végéig legfőbb megrendelője lett. Az ő megbízásából készítette 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát, melynek középrésze, a Királyok imádása nagyszerű példája művészetének.

1500 körül kezdték foglalkoztatni a művészetelméleti problémák. Megismerte az ókori elméleti írókat,  megpróbálta meghatározni a szép emberi test arányait, kereste törvényszerűségeit, egy sor tanulmányt készített. Ezek eredményeit összegzi az Ádám és Éva című metszet, amely teljesen szakít a gótikus formanyelvvel. Egész életében foglalkoztatta az arckép. Tökélyre fejlesztette a festett képmás műfaját, azt tartotta, hogy az ember arcát és alakját a halála után is meg kell tudni őrizni. Nem elég a jellegzetes külső vonásokat ábrázolni, a portrénak a személyiséget is vissza kell adnia. Élete vége felé szenvedélyesen foglalkozott művészetelméleti kérdésekkel, arányelméleti és geometriai kutatásokkal.