Jó reggelt, Zala vármegye!

Egy fel nem ismert nyombélfekély sötét lyukat vág a magyar irodalom egébe, hiába a gyors autózás a kórházba. Szerencsétlen jóismerősi tanakodások, mi történt, hogy lehetett ez? Hatvannégy évesen? Jó, keveset írt az utóbbi időben, a fantasztikus reneszánsz, a franciás magas műveltség és a klasszika-filológia élő lexikonja zárójelbe tette magát, szimpla emberi kínokkal bíbelődött. Messze innen, földrajzilag. Amúgy meglepően közel. Az, ahogy az 500 éves vagány kamasszal, Villonnal mondja, helyettünk. Mert mi is vagyunk olyan szorult helyzetben, hogy szomjan halunk a forrás vize mellett. A magyar líra most már Kovács András Ferenc nélkül megy tovább, remélhetőleg megy, tankönyvekbe legalább.