Nők, akik megelőzték a korukat (Galériával)

Akár ezt is megtudhatja a látogató, ha felkeresi a Göcseji Múzeum május végéig nyitva tartó, Orbán Ildikó látványtervezte időszaki kiállítását.
A Nőnek lenni akkor… olyan, a múlt század elején élt zalai nők életébe enged bepillantani, akik a kor hagyományos felfogásával nem törődve, kiléptek a hagyományos női szerepből és járták saját útjukat, vívtak ki elismerést a férfiak uralta világban.
Ebben persze zalaegerszegi férfiúnak is volt érdeme, ugyanis a város szülötte, Wlassics Gyula – aki 1895. és 1903. között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt – tette lehetővé nők felvételét az egyetemek bölcsészeti, gyógyszerészeti és orvosi karára.
A kiállításon bemutatott gróf Festetics Mária, Hegedűs Klári, Háry Emma és dr. Kovács (Kohn) Malvin életútját Béres Katalin történész kutatásainak köszönhetően ismerhetjük meg. Erős Krisztina történész Fráter Blanka, Saly Viktorné Puer Anna és lányai, Mária, Margit, Ilona, valamint Farkasovszky Teri sorsát tárja a látogatók elé, míg Kiss Nóra néprajzos Turcsányi Sipos Katóról rajzolt képet. 
A kiállított tárgyak, képek, vagy épp az első zalaegerszegi bérház berendezett makettje (Bicskei József munkája) mellett a főszereplők megszólalnak, mesélnek is magukról, persze a technika segítségével és kölcsönzött hangokon. Aki azonban nem fülhallgatón keresztül szeretné megismerni történetüket, annak érdemes ellátogatni a kurátori tárlatvezetésre. Legközelebb január 31-én 17 órától tartanak ilyet. 
Addig is ízelítőül a feledéstől remélhetőleg immár megmentett hölgyek életéből néhány részlet.

Gróf Festetics Mária
(1839-1923) Erzsébet királyné egykori kedvenc udvarhölgye Sissi halála után, szolgálata végeztével visszatért Söjtörre. Sikeres gazdálkodó lett, visszaszerezte a család egykori birtokait, sőt gyarapította is. Vezette a megyei Vöröskeresztet, támogatta a tehetséges gyermekek taníttatást, mások mellett Kisfaludi Strobl Zsigmondét is. Söjtöri otthonáról, berendezéséről Bécsben élő távoli rokona, Festetics Antal adott át képsorozatot a kiállításhoz. Látható az egyébként a Helikon könyvtárban őrzött kéziratos, német nyelvű, és eddig még le nem fordított naplója az I. világháború idejéről, valamint a söjtöri templomnak általa készített, Szent Erzsébetet ábrázoló gobelin is.

Háry Emma
Zalaegerszeg 1916-ban született költőnője, akinek tehetségét jelzi, hogy 18 évesen jelent meg az első kötete, ami egyébként a kiállításon is fellapozható. Verseiben a szülővárosa, a természet és Isten szeretetéről szól. Tüdőbetegsége miatt nem tudott munkát vállalni, tevékenysége a női kongregációban talált támogatókra, a szervezet segített kiadni verseit. Komoly szerepet játszott a Missziós Ifjúság szegényeket segítő munkájában is, A városban megszervezett “Kis testvér, nagy testvér” mozgalomban a szegény gyerekeket segítettek, korrepetálták őket, játékokat készítettek nekik, rendezvényeket tartottak számukra jeles alkalmakkor. Emellett falusi lányok közösségének szervezésében is részt vett, ő Szepetken hozott létre lánykört, és rajtuk kívül is mindenkinek segített a faluban. A háború után az új hatalom ezeket a szerveződéseket felszámolta. Testvérei – négyen voltak lányok, s csak egy ment férjhez közülük – tartották el. A betegsége dacára szép kort élt meg, 1998-ban hunyt el.

Hegedűs Klári
színművésznő életéről csak kevés adat maradt fenn. A kispolgári, keresztény családból származó, 1917-ben született lány a Notre Dame-ban elvégezte a tanítóképzőt, majd kiharcolta, hogy színiakadémiát végezhessen, ami Zalaegerszegről indulva igen nagy teljesítmény volt. Ebben nyitottabb szellemiségű édesapjának komoly része volt. Hegedűs Klárit a korabeli sajtó ígéretes tehetségként tartotta számon. A színiakadémián mások mellett csoporttársa volt Benkő Gyula. Hegedűs Kláriból mégse lett sztár, mert 1938-ban, diplomája megszerzésekor megbetegedett, lemaradt a fővárosi szerződéskötésekről. Hazatért, egy évig betegeskedett, ez alatt segítséget nyújtott kongregáció műkedvelő színjátszóinak, rendezte őket és betanította előadásaikat. A visszacsatolt Erdélyben talált társulatot magának 1942-ben, még Fedák Sárival is volt közös fellépése. Utána játszott Szabadkán, majd Budapesten. Aztán férjhez ment, és 1944-ben kivándoroltak Brazíliába, ott halt meg 99 éves korában.

Saly Viktorné Puer Anna
a fényképész szakmát a férjétől tanulta el, és vette át tőle a műtermet, amikor ő háborús sérüléseibe 1917-ben belehalt. Az özvegy segédnek felvette Serényi Árpádot, ám útjuk 1926-ban elvált, azután egymás konkurensei lettek. Salyné mellett három lánya – Mária (1914-1992), Margit (1906- ?), Ilona (1905-1995) is kitanulta a fényképész szakmát, az üzletet pedig fokozatosan átvették anyjuktól. A munkát megosztották: egyikük fényképezett, másikuk laborált, a harmadik a retusálással foglalkozott. Egészen a ’80-as évek elejéig dolgoztak, de csak műtermi fotókat, főleg igazolványképeket készítettek.
Kovács (Kohn) Malvin
(1890-1937) csodájára jártak anno, ő volt Zalaegerszeg első gimnáziumi leánytanulója. Erről még sajtó is írt, érettségije “közügy” lett, nagy figyelem kísérte, s ő mindenből jelest ért el. A budapesti orvosi egyetemet elvégezvén a város első doktornője lett. Kezdetben csak nőket gyermekeket gyógyíthatott. Hamarosan olyan sikeressé vált, hogy a város plébánosa, Pehm (Mindszenty) József is őt hívatta, ha éjszaka rosszul érezte magát. Az orvoslás mellett kozmetikai rendelést is tartott. Tekintélyes adófizetőként a városi képviselő-testület tagja lett. Rövid élet jutott neki, gyomorrákban hunyt el.
Turcsányi Sipos Kató
(1919-1992) zöldkeresztes védőnőként írta be nevét Zala történetébe. Már gyerekként készült hivatására. Védőnőként Lentiben és környékén kezdte pályafutását, kerékpáron járta falvakat, kereste fel a családokat. Munkája során megküzdött a korabeli káros szokásokkal, babonákkal, és igyekezett tudatosítani az anyákban a korszerű csecsemő- és gyermeknevelés ismereteit. Ezzel alapozta meg, hogy az anyák törekedjenek a lakáshigiénére, ily módon a gyermekbetegségek megelőzésére. Ismereteit családon belül is kamatoztatta, hiszen hat gyermeket szült. Turcsányi Sipos Kató még a nyolcvanas években is dolgozott.
Fráter Blanka
(1901-1982) óvónő, a város első, a Wlassics (mostani Ady) utcában 1893-ban megnyílt óvodájának volt második vezetője 1925 és 1951 között, és ott is élt a családjával a szolgálati lakásban. Fráter Blanka Trianon után került Zalaegerszegre Óvodát a nagyobb településeken 1891-től volt kötelező nyitni. Az egerszegi óvodában egy dajka és egy óvónő gondjaira nyolcvannál több gyereket bíztak, ráadásul 70-100 lurkó várt a bekerülésre. Blanka néni megbecsülésnek örvendett a városban. Az óvodás gyermekekkel gyakran szerepeltek rendezvényeken, előadásokat, jelmezes fellépéseket tanultak be ötven-hatvan résztvevővel. A gyerekek az ennivalójukat és gyakran a játékokat is otthonról vitték magukkal. 
Grész Irma
(1879-1943) a polgári leányiskola művészetimádó igazgatónője. Öt lánytestvére volt, egy kivételével mind kenyérkereső foglalkozást választott magának. A zongoratanárnő, postáskisasszony, tanítónő mellett Irma természet- és mennyiségtanári diplomát szerzett, majd 1915 és 1942 között az 1907-ben megnyílt egerszegi polgári leányiskola – mai Ady – igazgatónője lett. A torna, vegytan és háztartástan tanítása mellett színielőadásokat,  kirándulásokat szervezett. Szigorú igazgatónőként ismerték, évente 15 tanári értekezletet is tartott, emellett nagyon felvilágosult oktatást vezetett be: gyárlátogatásokat, filmvetítéseket tartottak, többnapos kirándulásokat szerveztek. A testnevelést, az egészséges életmódot helyezte az előtérbe. Soha nem ment férjhez,  testvérei közül is csak egy kötött házasságot, és szült két gyermeket. Grész Irma őket, Ujlaky Margitot és Lászlót vette szárnyai alá. Utóbbi színészként vált ismertté.

Farkasovszky Teri(ke)
(1905-1984), a fáradhatatlan, az egész megyében ismert és kedvelt tánctanárnő 1927-től az 1980-as évekig tanított sok-sok generációt a tánclépésekre és ehhez kapcsolódva az illemszabályokra. Eredetileg nővére, Mária kapott volna állást, de miután ő férjhez készült, helyére Terike lépett volna. Az ehhez szükséges iskola elvégzése, a sok éjszakai tanulás azonban a szemét túlzottan igénybe vette, így a munkát nem kapta meg. Ekkor végezte el a fővárosban a tánctanítói tanfolyamot, és kezdte az oktatást még a lakásán is, ami az első egerszegi bérházban volt. A konzervatív ízlésű kisvárosban elsősorban a klasszikus műfajokra, a keringőre és a csárdásra volt igény, de később a modern táncok is bekerültek a repertoárba.