A nemzeti ünnepen a keszthelyi Szendrey Emlékházban

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történéseit dr. Lukács Gábor tanszékvezető egyetemi docens, az emlékház egyik kurátora és gondozója idézte fel. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen a látogatók azt is megtudták, hogy a Szendrey család tagjai, s a már házas és Pesten lakó Szendrey Júlia és Petőfi Sándor hogyan élte meg 1848 márciusában a forradalom kitörésének napjait, az azt követő dicsőséges hónapokat, majd a szabadságharc elbukását sejtető időszakot.

„Rövid idő mulva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk” – adott hangot aggodalmának Szendrey Júlia 1849 áprilisában. A Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című forradalmi röpiratában a magyar nőket így buzdította: „mi nők is, kik ha nem is harczolhatunk a csatatéren, annál többet tehetünk saját körünkben, mi is szilárd lélekkel tudunk most nélkülözni mindent, minek feláldozásával a közös erőt szaporithatjuk; családunkat, vagyonunkat tudjuk önként hozzátenni a nagy árhoz, melyet hazánknak szabadsága kiván.” A szabadságot nem sikerült akkor kivívni, de a feudális rendszer végérvényesen megszűnt, amit a Habsburgok a magyar szabadságharc leverése után már nem mertek visszaállítani, emelte ki dr. Lukács Gábor.

Szendrey Júlia nem csupán a „feleségek felesége” volt, hanem író, költő és műfordító. Petőfi Zoltán, 1848 decemberében született fia és a második házasságából származó gyermekei is kiemelkedő irodalmi műveltséggel rendelkeztek. Mások mellett édesanyjuknak is írtak verseket, amelyeket a 2023. március 15-én megnyitott kiállítás is bemutat az emlékházban.