Rendhagyó teadélután a Nőnek lenni akkor kiállítás alkalmával Zalaegerszegen

Gróf Festetics Mária, Erzsébet királyné egykori udvarhölgye, Hegedüs Klári színművésznő, Háry Emma költőnő, dr. Kovács Malvin, a város első gimnáziumi leánytanulója, későbbi első orvosnője, Turcsányi Sipos Kató zöldkeresztes védőnő, Grész Irma, a polgári leányiskola művészetimádó igazgatónője, Farkasovszky Terike, a fáradhatatlan és az egész megyében ismert tánctanárnő, Fráter Blanka óvónő és Saly Viktorné, aki férje halála után három lányával együtt vezette fényképész vállalkozásukat – a Nőnek lenni akkor... című kiállítás róluk szól. Hozzájuk érkeztek azok, akik személyes találkozásaikhoz fűződő emlékeiket osztották meg egymás között a teadélutánon.

Szényi Krisztina, a Göcseji Múzeum kommunikációs munkatársa köszöntőjében elmondta, ilyen rendezvényt még sohasem szerveztek, tulajdonképpen a jelenlévők ötlete volt. A kiállításmegnyitót kísérő Facebook-bejegyzésekből derült ki ugyanis, hogy lenne igény erre a találkozóra. Ezen felbuzdulva szervezték meg az eseményt, a múzeum első teadélutánját. A Nőnek lenni akkor… című kiállítást három kurátor, Béres Katalin és Erős Krisztina történészek, valamint Kiss Nóra néprajzkutató saját kutatásaikra alapozva álmodták meg, amelyekbe Megyeri Anna történész évtizedeken át gyűjtött forrásanyagait is beemelték. Ezt szeretnénk most bővíteni a visszaemlékezésekkel.

A rendezvény a három kurátor tárlatvezetésével kezdődött, majd valamennyi résztvevő elmesélte, hogy a kilenc hölgy valamelyikéhez milyen személyes emlékek fűzik. Többen közülük régi fotográfiákat, korabeli dokumentumokat hoztak magukkal a teadélutánra.

Csermák Zsoltné Nagy Zsuzsanna és húga, Nagy Judit az egykori zalaegerszegi Saly-fotóműhelyben készült képeket hoztak. Mint mondták, a szüleik mindig oda vitték őket fényképezkedni.

– Farkasovszky Terike nénit is ismerjük, mert hozzá jártunk tánciskolába, mint akkoriban minden tinédzser. Egyik őszi tanév kezdetén megkérdezte tőlem: mit csináltál magaddal? A kérdésen kicsit meglepődtem. Azon a nyáron ugyanis tíz centit nőttem, ezért idősebb és magasabb fiút választott táncpartneremnek – idézte fel Zsuzsanna.

Emlékkönyvből kivágott oldalon két kis verset hozott magával Németh Gizella, akinek Háry Emma költőnő első unokatestvére volt. Németh Etelkával érkezett, akinek nagynénje volt a költőnő. Gizella elmondta, rajtuk kívül még soha senki nem látta, és nem is jelent meg sehol Háry Emma – aki bérmakeresztanyja is volt – utolsó két verse, amit 1992-ben írt egy plébános emlékkönyvébe. Elmesélte továbbá, hogy amikor Egerszegre járt a Csány-középiskolába, Zalacsébről minden reggel tejet hozott a költőnő családjának.