Régészeti leletek és feltárások tárgyai a nagykanizsai Thúry György Múzeumban

A tárlat kurátora Szmodics-Tugya Beáta archeozoológus és dr. Száraz Csilla régész-főmuzeológus. A Fő utca 5. szám alatti intézményben látható kiállítást ezúttal a múzeum igazgatója, dr. Száraz Csilla ajánlotta a látogatók figyelmébe. Kiemelte: földrajzilag a Zala és a Mura folyó közötti terület, a Keszthelyi-hegység és a Keszthelyi-medence, a Balaton előterének régiója kerül fókuszba. Időben a Kr. e. 1300 – 900 közötti időszak történeti vázlatát és régészeti lenyomatát mutatják be. 

– A korabeli települések, településtípusok szemléltetése mellett a kiállítás a korszak jellegzetes tárgyegyütteseinek, a földbe ásott bronzkincseknek (bronzdepók), deponálási szokásoknak megismertetésén túl a vizsgált időszak temetkezési szokásait is összefoglalja – fogalmazott dr. Száraz Csilla. – Hangsúlyos eleme a korszak magaslati településeinek bemutatása, az ehhez kapcsolódó deponálási tevékenység és az előkerült különleges bronzkincsek kiállítása, rajtuk keresztül pedig a megállíthatatlan társadalmi differenciálódás érzékeltetése. A korszak stratégiailag is fontos helyeken kialakított magaslati településeihez köti a bronzművességhez értő iparosok, a korszak bronzfegyverekkel felszerelt fegyveres rétegének és a bronz előállításához szükséges anyagok beszerzését is ellenőrző elitjének létrejöttét.

Hozzátette: a kiállítás a nyíltszíni, falusias települések mindennapi életét is láttatni szeretné. Kiemelve, hogy ezek között is voltak nagyobb és jelentősebb települések, míg kisebb, szórtabb elrendezésű falvak is. A földrajzi adottságok tekintetében a késő bronzkor időszakában sem volt mindegy, hogy egy falu a Mura partján helyezkedett el, vagy egy kis patakhoz vezető domboldalon. Egy-egy átkelőhely ellenőrzése, legyen az a Murán, a Zalán vagy a Kis-Balaton, Balaton előterében a regionális kereskedelmi útvonalak részeként növelte az adott település jelentőségét, meghatározta lakóinak életét, ezt az előkerült leletanyag minősége, gazdagsága is igazolja.

– A tárlat külön kitér, és próbálja rekonstruálni a korszak jellegzetes lakóház típusát – fogalmazott a szakember. – Vagyis az úgynevezett cölöpszerkezetes épületet, melynek feltárása nehéz, hiszen az évszázadok alatti talajerózió, a mezőgazdasági művelés pusztító hatása szinte eltüntette azokat. A terület archeobotanikai és archeozoológiai vizsgálati eredményein keresztül a korabeli növény- és állatvilág megismertetésére is vállalkoztunk. A kiállítás nagyon fontos része a késő bronzkor második felében egész Európában egységes temetkezési rítussal jelentkező urnamezős kultúra népességének, Zalában is több temető feltárásának eredményeiből igazolható, temetkezési szokásainak bemutatása, a hamvasztásos temetkezési rítus mozzanatainak felelevenítése, az elhunyt máglyára helyezésétől a hamvak urnába kerüléséig.

A Pillantás a múltba – A késő bronzkor évszázadai Zala vármegyében című tárlat a nagykanizsai Thúry György Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum reprezentatív leleteinek kiállítótérbe helyezésével kíván egy időben távoli korszakba bepillantást nyújtani.