Solo Leveling: Olyan, mintha egy kamasz írta volna, mégis letarolta a képregénypiacot

A világszerte óriási népszerűségnek örvendő Solo Leveling című koreai képregény ezzel a gondolattal játszik el. A 2016-ban indult történetből már készült anime feldolgozás, videójáték, s immár magyar nyelven is élvezhetjük az eredetit.

Rizikós vállalkozás

A manga-anime szubkultúra magyar képviselői már bizonyára hozzászoktak, hogy kis hazánkban nagyítóval kell keresni a népszerű ázsiai képregényeket. Bár mind mangát, mind manhwát (így hívják a mangákhoz hasonló, Dél-Koreában készülő képregényeket) adtak már ki magyarul, a nagyobb címek sajnos legtöbbször elhasaltak. Ennek számtalan oka van: az egyik, hogy hazánkban gyakran gyerekeknek szóló tartalomnak titulálják a képregényeket, illetve a legtöbb ilyen sorozat iszonyatosan hosszú, és maga a szubkultúra sem volt eléggé elterjedt. Emiatt bukott meg többek között a kultikus Berserk, mindössze hat kötet után, de volt olyan kiadó, amely megpróbálkozott a Japánban több, mint 60(!) kötetet számláló Naruto sorozattal, hogy végül a történet tetőpontján abbahagyják annak magyar kiadását. 

Az utóbbi pár évben jött a fordulat: ahogy egyre több ázsiai tartalom került be a fősodorba (főleg a streamingnek hála), a kétezres évek óta először fokozódott az érdeklődés. Így történhetett meg, hogy hosszú szünet után ismét beindult itthon az ázsiai képregény-kiadás, a Solo Leveling megjelenése pedig azért marad piros betűs ünnep a hazai rajongók körében, mert a műfajban ilyen nagy sikerű alkotás több, mint tíz éve nem került a könyvesboltok polcaira.

Solo Leveling: Egy kamasz szörnyvadász útja

A Solo Leveling története szerint a Föld számtalan pontján rejtélyes dimenziókapuk jelentek meg, amelyen keresztül veszélyes varázslények térhetnek át a világunkba. Ezek megjelenésével egy időben több emberben is különleges erő támadt fel: ők lettek a vadászok, akinek a feladata a kapuk bezárása. Egy ilyen akció azonban kicsit sem veszélytelen, hiszen az átjáró csak akkor tűnik el, ha a benne lévő veszélyes szörnyeket legyőzték. Főhősünk, Sung Jinwoo is vadász, azok közül is leggyengébb: a legegyszerűbb harcok után is alig tudják összekaparni a földről. A kamaszfiú családja azonban anyagi gondokkal küzd, édesanyja pedig kórházban fekszik, így kénytelen elvállalni a veszélyes feladatokat, hiszen csak ezzel tud pénzt keresni. Egy viszonylag könnyűnek induló küldetés azonban nem várt fordulatot hoz: társai nagy része csúnya halált hal, sőt Jinwoo is súlyosan megsérül. A fiú halála előtti pillanatban azonban egy különös képernyő jelenik meg a szeme előtt, ami elindít számára egy videojátékot, ami lehetőséget kínál neki arra, hogy még erősebbé váljon. Jinwoo él a lehetőséggel, így meg is menekül, ám a kórházban ébredve rájön: a képernyőt csak ő látja, s a valóságban kell teljesítenie a feladatokat amiket elindít a titokzatos játék.

Gyönyörű rajzokon kel életre

Bevallom, eléggé vegyesek az érzéseim a Solo Leveling-el kapcsolatban. Amikor először olvastam a szinopszist, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, de az anime verzió végül sok előítéletemre rácáfolt. A mozgóképes alkotás többnyire követi a képregényt, s jobban belegondolva, lehet, jobb is, hogy a kötet később került a kezembe, hiszen nem biztos, hogy igényt tartanék a folytatásra. 

A most megjelent első rész csupán egy rövid bevezetés a világba, sok vérrel és akcióval. Maga a sztori kissé esetlen, a karakterek egyszerű sablonok, valahogy mégis leköti az embert. A Solo Leveling a zsáner sajátosságaitól sem mer elszakadni, nagyon sok jelenetnél eszembe jutott: ezt már láttam valahol. 

Ha van erőssége a manhwának, az a rajzolása, ami azért is fontos, mert kevés benne a szöveg. Már maga a borító is látványos, de a kötetben lévő képek sem okoznak csalódást. Az akciójelenetek is nagyszerűen ki vannak dolgozva, könnyű belemerülni. A japán mangákkal ellentétben, amelyek többnyire fekete-fehérek, a koreai manhwák általában dúskálnak a színekben, így a Solo Leveling alkotói is követték ezt a példát. 

Van, hogy nem kell a komolyság

A történet olvasása közben akaratlanul is eszembe jutott Luc Besson Az ötödik elem című filmje. Nem azért, mert hasonlít a történet, hanem azért, mert Besson tizenévesen kezdte írni a sztori forgatókönyvét, s ez ad az amúgy eléggé abszurd filmnek egy kis pluszt. Ez a „kamaszos” érzés a Solo Levelinget is áthatja, bár Besson filmjénél jóval véresebb és komolyabban veszi magát, mégis kellőképpen őrült és szórakoztató. A manhwát leginkább azok fogják élvezni, akik szeretik a videojátékokat, vagy otthonosan mozognak a keleti képregények világában - a műfajjal most ismerkedőknek nem feltétlenül ezt a történetet javasolnám.