A Zalaegerszegi Vegyeskar olaszországi kórusfesztiválon képviselte Magyarországot

Az 5 napos kórusfesztivál 13 kórus és egy zenekar bemutatkozására adott alkalmat. Helyszíne a szörfösök által kedvelt Garda-tó nyugati oldalán elhelyezkedő Limone városka volt. (Az elnevezést a kelta eredetű limen=határ szóból eredeztetik.) 

Esős időben, 9 órai buszozás után értünk Riva del Gardába, a tó északi csücskébe, írja szerkesztőségünknek küldött beszámolójában Horváth Tamásné, a Zalaegerszegi Vegyeskar tagja. Elkészült az első közös fotó is, ami olyan jól sikerült, hogy később vettük észre: mögöttünk teljesen kitakartuk a szépséges tavat. Sétálgattunk a megszelídült klímában az óváros bájos utcáin, amelyet az olasz „édes élet”, a dolce vita és a józan alpesi gondolkodás keveréke jellemez. Valamikor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, kedvelt üdülőhellyé vált. A Habsburgok lendítették fel, majd amerikai milliomosok és orosz arisztokraták jöttek ide. Híres látogatói közé tartozott Thomas Mann és Franz Kafka, de járt itt Móricz Zsigmond és Babits Mihály is. Elsétáltunk a híres vízi várhoz is (Rocca di Riva), melyet a Scaligeri-család építtetett a középkorban. Nevükkel még többször találkoztunk utunk során. Többen felvonóba szállva csodálták meg a fenséges panorámát. 

Szálláshelyünk a 900 lakosú Torboléban volt északon. A bédekker szerint ez a kedves város a „szörfözők Mekkája” az állandó szélnek köszönhetően. A Hotel Holiday egyedüli vendégei voltunk. Az öt nap során ízelítőt kaptunk az olaszos vendéglátásból: a hotel patika tiszta, a személyzet kedves, előzékeny és érdeklődő volt.

Kórusfesztivál esőben, napsütésben

Másnap újra rossz időre ébredtünk. Bár kirándulós napot terveztünk, a reménytelenül locsogó esőben a sétahajókázás szóba se jöhetett, s mint megtudtuk az olasz rendőrségen: a nyugati part 15 km-es szakaszán olyan alacsonyak az alagutak, hogy tilos behajtani busszal. Sofőrünk indítványozta, hogy a keleti parton van egy csodás zarándokhely, a Madonna della Corona. Talán az idő is megszelídül… Spiazzi felé vettük az irányt.

Az Adige folyó völgye fölött fekvő zarándokközpont festői helyen, 774 m magasságban fekszik. A templomot a 15. században közvetlenül a sziklába vájták, Spiazzi falva fölött. A legenda szerint angyalok hoztak ide Rodosz szigetéről egy kőből faragott Mária-szobrot. Eztán épült a templom. 

Gyalogosan indultunk neki a csúszós, vízzel áztatott erdei ösvénynek. A fiatalabb korosztály meredek lépcsők sokaságán viharzott lefelé, míg a „megfontoltabbak” a kanyargó, köves utat választották. Raffaele Bonente veronai szobrász életnagyságú bronzöntvényei sorakoztak fel, megjelenítve Jézus keresztútjának 14 stációját. A szikladarabokra állított szobrok szívbe markoló példái a természet és az emberi művészet ötvözetének.

A Koronás Szűzanya Kegyhelyének temploma fantasztikus akusztikával rendelkezett: Kodály Zoltán Stabat Matere még soha ilyen szépen nem szólt az ajkunkról. Közös fotó készült a millió zarándok által megjárt lépcsősor tetején. Szakadó esőben vártunk az „életmentő” kisbuszra, s heringekként tettük meg a visszautat. Az edzettebbek itt is bebizonyították állóképességüket. 

Délután 3 órára hirdették meg a programszervezők a nyitóünnepséget Limoneba, a Piazza Garibaldira. Az eső változatlanul kitartott… Hogy lesz ebből szabadtéri megnyitó? Ráadásul rövid ujjú, vadonatúj, Zalaegerszeg feliratos pólónkban? 

Limonéba érve  láttuk, a buszok ontották a kórustagokat. Egy kicsike téren szorongtunk a Garda partján. S mi történt? Az eső elállt, egy pillanat alatt kisütött a nap, és gyönyörű, széles ívű szivárvány jelent meg a fejünk felett. Hihetetlen volt! Elkezdődött a kórusfesztivál.

A megnyitó a szokásos „olaszos” módon zajlott, laza keretek között, semmi formalitás. Minden kórus előadott egy énekszámot, mi Bárdos Lajos Dana-dana című művét. Nagy ováció fogadta a „magyaros” stílust. 

A jól sikerült bemutatkozás után a kórust beszippantotta az óváros ezernyi kis boltocskája, butikja. Limone védjegye, a citrom nemcsak souvenirek formájában kellette magát, de még az utcatáblákon is visszaköszönt. Gyűltek a citromformájú szappanok, a citromolajak, a citromízű olasz tészták a citrommintájú vászontáskákban.

S egy finom pizza, egy olasz saláta elfogyasztása sem maradhatott el, Aperollal vagy jégbe hűtött Limoncellóval megkoronázva…

Szombaton ismét Limonéba hajóztunk. A tavat windszörfösök szállták meg, kedvező széljárás volt. Az, hogy szakad az eső, a sportembereket nem zavarta. Felkaptattunk a szépséges freskókkal díszített San Benedetto-templomhoz, s kipróbáltuk itt is az akusztikát. Majd a Kongresszusi Palota modern épületében próbáltunk, esti fellépésünk helyszínén.

Próba után ismét Limone sul Gardával ismerkedtünk. Ez a csinos kis város valaha halászatból élt, majd a középkori szerzetesek egzotikus gyümölcsöket hoztak ide. A legkelendőbb az észak-olasz citrom volt – köszönhetően a Garda-tó kiegyensúlyozott mikroklímájának. Limone az ültetvényeiről és citromos termékeiről híres. Teraszos kialakítású szabadtéri múzeuma a Citromkastély (Limonaia del Castel), mely a citromültetvények történetét mutatja be a 15. századtól kezdve. A keserűnarancs-fától a vastag héjú, keserű citromot termő fáig minden megtalálható itt. 

A sárga gyümölcsöt sokféle módon dolgozzák fel, lekvár, likőr és szirup formájában is árulják. Süteményekbe, tésztákba is teszik.

Itt valóban minden a citromról szól…

Este 9-kor a Kongresszusi Palota színpadán álltunk. Műsorunk a Caccini: Ave Maria, Orbán György: Daemon, Andrew Lloyd Webber: Az Operaház fantomja (egyveleg) és Daróci Bárdos Tamás: Farsangi vigasság kezdetű számokból állt. Az igényes válogatást Kovács Kata karnagyunk állította össze. Vissi Barnabás zongorakísérete érzelemdús, virtuóz előadásmódjával támogatta a kórust. 

Másnap ismét „kirándulós” napot terveztünk. Sétánkat egy igen felkészült magyar idegenvezető irányította. Jártunk Peschierában, Borghetto pici vizimalmos falucskájában, majd városnézés következett Sirmionéban. Szívből ajánljuk mindenkinek, hogy e kis ékszerdobozokat tekintse meg! 

Az egész napos nézelődés alaposan elfárasztotta csapatunkat, de este már ismét Limonéban hallgattuk meg újabb négy kórus műsorát. 

Hétfőn reggel „kicsekkoltunk” a hotelből, és útra keltünk hazafelé. Malcezine festői központjában kettészakadt a társaság. Egyesek a már messziről integető fecskefarkos Scaligeri-várat „vették be”. Mások magaslati levegőre vágyva felszálltak a borsos áron működő kötélvasútra, mely felrepítette őket a Monte Baldó csúcsára, ahonnan káprázatos kilátás nyílt a tóra.

Újabb 9 órás út megtétele után érkeztünk haza az esti órákban. 

A kórus nevében köszönettel tartozunk Harnos Juditnak, kórusunk titkárának, aki a világutazókra jellemző könnyed eleganciával „vezényelte le” ezt a csodákkal teli öt napot. Az időjárási viszonyok többször „újratervezésre” kényszerítették őt, de a probléma nem lehet probléma, ha Olaszországban vagy. 

Műsorszámok:

• Caccini: Ave Maria, 
• Orbán György: Daemon, 
• Andrew Lloyd Webber: Az Operaház fantomja (egyveleg) 
•  Daróci Bárdos Tamás: Farsangi vigasság