A "kendlis" művésztelepen jártunk (fotógalériával)

Mivel az idei év témájaként a szemét, mint művészeti alapanyag szerepelt, a résztvevők ezúttal egy igazi kuriózumnak számító feladatot kaptak a szervezőktől: a Saubermacher-Pannonia Hulladékgyűjtő Kft. depóiban szerezzék be az alapanyagot, aztán saját kreativitásukra építve, kedvükre alkossanak. S hogy a szemétdombokon történő guberálást követően milyen izgalmas művek születtek, arról bárki meggyőződhetett, aki ellátogatott az érdeklődők előtt végig nyitott, kéthetes művésztelepre. 

Azért mi is kíváncsiak voltunk arra, honnan is jött az ötlet a szemét ilyen módon történő életre keltésére, ezért fordultunk az illetékeshez, Ludvig Zoltán festőművészhez. 

- Georg Brandner meghívására Ausztriában résztvevője lehettem egy olyan nemzetközi művésztelepnek, ahol egy hulladéklerakó kellős közepén alkottunk. Ott gyűjtöttünk maguknak alapanyagot, amit aztán újrahasznosítva , a tőlünk telhető legmagasabb művészi fokon keltettünk életre - árulta el a határainkon túl is népszerű Ludvig Nemzetközi Művésztelepek vezetője, akitől hallhattuk: munkálkodásukról az osztrákoknál annyi promóciós anyag és tudósítás jelent meg, akkora reklámja volt a szemetes művésztelepnek , hogy ezen a nyáron is lesz folytatása. 

S mivel Magyarországon ilyenre még nem volt példa, ezért szervezték meg ilyen módon Kendlimajorban a május 31-én indult 16. Ludvig-Saubermacher Nemzetközi Művésztelepet, ami igazi kuriózumot jelentett az alkotóknak és az oda látogatóknak egyaránt. Mert biztos, hogy mostantól mindkét tábor más szemmel néz a hulladékra, látva, miként válhat a művészek kezében értékes műalkotássá a szemét. Mintegy alátámasztva: mennyire felelős magatartás, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, annak újrahasznosítására is gondolva... 

- Igazán izgalmas feladatot kaptunk a szervezőktől - vélekedett az udvari sátrak egyikénél a közeli fémtelepről származó anyagokat megmunkáló olasz Paolo Pompei, a minimal-art képviselője. - Ezen a szemétre dobott kapun eleve ott a történelem, az anyag valósággal megszólít, így egy kis képzelőerővel és némi empátiával, valamint egy ütős bevágással művészi alkotássá varázsolható. 

- Tavaly kezdtük el a Fejek című szoborpark kialakítását, s bár az akkori fej az égetésnél megsemmisült, a szívünkben tovább él, így most újult erővel láttunk hozzá ehhez az afrikai maszkot idéző, távolba tekintő, s mindent látó alkotáshoz, mely minden oldalról más - mutatta a park közepén álló, Kendli névre keresztelt monstrumot a húsz éve Németországban alkotó szobrász, Katalin Bereczki-Kossak, aki harmadszor van a Kendlimajorban. - Ez egy külső és belső szobor, be lehet menni, így a belseje meditálásra és egy kis elvonulásra is alkalmas hely lesz. A téglagyártól kapott agyagot, hulladékot és szerves anyagokat is felhasználva, nagy örömmel készítjük. 

- Nagyon jól érzem itt magam, remek a társaság és a szervezés, s a munka utáni esti programok is tetszenek - mondta az amerikai, ám hat éve Toscanában élő fiatal keramikus, Daniel Cavey, aki a nápolyi Angelica Tulimiero társaságában érkezett, s a szemétre hajított vasalók alkatrészeit polírozva és átalakítva például egyedi nyakékeket formált. Emellett szobrokat is készített, a nagy fej kialakításában is részt vett. S ő is jókedvűen nótázott azon a bulin, amit mindenki a saját országából származó dallal kezdett, s hajnalra olyan közös improvizálássá alakult, ami bármelyik jazz-zenekar dicséretére vált volna. 

A szervezőktől hallottuk: a nyugati művészek alkotókedve és munkához való viszonya is kifogástalan, megérkezésük után nyomban bevették magukat a műterembe. Akárcsak a malaysiai Eston Tan, akit a hosszú utazás sem zavart az átállásban és a munkában. Szép gesztus volt tőle, hogy egy maláj falut és egy tihanyi tájat ábrázoló festményt is hozott ajándékba, utóbbit a két évvel ezelőtti kendlis művésztelep meghosszabításakor, a pati házzal is rendelkező Jozef Hasenöhrl vendégeként festette. 

A művésztelepek állandó résztvevője a kanizsai galériák kiállításairól is jól ismert osztrák festőművész, Zeljko Hudek, aki a tőle megszokott groteszk figurákkal díszít egy igazi tetővel rendelkező, ám deszka falú házat, amin természetesen a hulladék is megjelenik. Alkotásáról többet nem árulhatunk el, mert azt a mai, 19 órakor kezdődő (s mindenki előtt nyitott) zárókiállítás meglepetésének szánják a szervezők.

Fotók: Szakony Attila

A fotókra kattintva tekintse meg képgalériánkat!