Ige a csend hangján

Ma még kuriózumnak számít mindez, ám hamarosan mindenütt kötelező lehet, nemrég ugyanis az Országgyűlés elé került az a tervezet, amely idehaza is hivatalossá tenné a jelnyelvet.

A jelnyelvi törvény elfogadása jelentősen megkönnyítheti siket és nagyothalló embertársaink mindennapjait, ez alapján ugyanis kötelezővé válhat a magyar jelnyelv használata a hivatali ügyintézés - közjegyzőknél, bíróságokon, polgármesteri hivatalokban - során.

(Ma Magyarország lakosságának csaknem tíz százaléka küzd valamilyen szintű hallásproblémával. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint közülük 60 ezren siketek, vagyis egyáltalán nem hallanak, és körülbelül 300 ezren súlyosan nagyothallók, akik csak valamilyen segédeszközzel érzékelik a külvilág hangjait.)

A várható intézkedés bizonyára a legtöbb hivatalnok, köztisztviselő számára újdonságot jelent majd, ám a Szent József Plébániatemplom plébánosának, Horváth Lórántnak teljesen kézenfekvő.

- A veszprémi szemináriumban, végzős kispapként nyílt lehetőségem arra, hogy részt vegyek egy jeltolmács-tanfolyamon - magyarázta. - A képzésen többségében civilek voltak, de néhányan mi, kispapok is feliratkoztunk , mert izgatott bennünket, hogy vajon milyen lehet a siketnémák jelbeszéde? S persze, azzal a nem titkolt szándékkal is vágtunk bele, hogy a megszerzett ismereteket a későbbiekben majd sikerül kamatoztatni a pasztorációban.

Az alapfokú tanfolyamot középfokú követte, mindez éppen belefért egy tanévbe. Amit elméletben elsajátítottunk, azt rögtön átültethettük a gyakorlatba is, hiszen a Regina Mundi templomban havonta összegyűltek a siket és nagyothalló testvérek. Amikor három évvel ezelőtt ide, Kanizsára kerültem, felvetődött a gondolat: próbáljuk meg itt is megszólítani a városban és a térségben élő hallássérült híveket.

Az összekötő kapocs Vighné Spák Laura volt, ha úgy tetszik, ő adta meg a kezdő lökést. A siket fiatalasszony gyermekei, Marci és Loretta révén került kapcsolatba a plébániával. Egybegyűjtötte sorstársait és vállalta az ünnepi szentmiséken, például húsvétkor, karácsonykor az Ige jelnyelvre történő fordítását. Kivételt jelent a prédikáció, az olvasmány és az evangélium: ezeket maga Horváth Lóránt jeleli.

A gyakorlatban egyébként mindez úgy zajlik, hogy miközben az atya a liturgia szövegét mondja, az elhangzottakat párhuzamosan jeleli Laura, méghozzá egy speciális, a bonyolultabb nyelvi részeket leegyszerűsítő, így könnyen tolmácsolhatóvá tevő szövegkönyv segítségével. Mint elárulták: nem fordulhat elő, hogy elkerülik egymást, mert a szemük sarkából figyelik, hol jár éppen a másik, mit jelel.

Laura korábban Budapesten lakott, ott nyerte el tetszését a havonta két alkalommal jeltolmáccsal is kísért szentmise. Mint mondta: üdvözli a jelnyelvi törvényt és sorstársaival együtt várja már a pillanatot, amikortól ők is akadálytalanul hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek ép hallással rendelkező embertársaiknak természetesek és maguktól értetődőek.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Az összekötő kapocs Vighné Spák Laura volt, ha úgy tetszik, ő adta meg a kezdő lökést. A siket fiatalasszony gyermekei, Marci és Loretta révén került kapcsolatba a plébániával. Egybegyűjtötte sorstársait és vállalta az ünnepi szentmiséken, például húsvétkor, karácsonykor az Ige jelnyelvre történő fordítását. Kivételt jelent a prédikáció, az olvasmány és az evangélium: ezeket maga Horváth Lóránt jeleli.

A gyakorlatban egyébként mindez úgy zajlik, hogy miközben az atya a liturgia szövegét mondja, az elhangzottakat párhuzamosan jeleli Laura, méghozzá egy speciális, a bonyolultabb nyelvi részeket leegyszerűsítő, így könnyen tolmácsolhatóvá tevő szövegkönyv segítségével. Mint elárulták: nem fordulhat elő, hogy elkerülik egymást, mert a szemük sarkából figyelik, hol jár éppen a másik, mit jelel.

Laura korábban Budapesten lakott, ott nyerte el tetszését a havonta két alkalommal jeltolmáccsal is kísért szentmise. Mint mondta: üdvözli a jelnyelvi törvényt és sorstársaival együtt várja már a pillanatot, amikortól ők is akadálytalanul hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek ép hallással rendelkező embertársaiknak természetesek és maguktól értetődőek.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Az összekötő kapocs Vighné Spák Laura volt, ha úgy tetszik, ő adta meg a kezdő lökést. A siket fiatalasszony gyermekei, Marci és Loretta révén került kapcsolatba a plébániával. Egybegyűjtötte sorstársait és vállalta az ünnepi szentmiséken, például húsvétkor, karácsonykor az Ige jelnyelvre történő fordítását. Kivételt jelent a prédikáció, az olvasmány és az evangélium: ezeket maga Horváth Lóránt jeleli.

A gyakorlatban egyébként mindez úgy zajlik, hogy miközben az atya a liturgia szövegét mondja, az elhangzottakat párhuzamosan jeleli Laura, méghozzá egy speciális, a bonyolultabb nyelvi részeket leegyszerűsítő, így könnyen tolmácsolhatóvá tevő szövegkönyv segítségével. Mint elárulták: nem fordulhat elő, hogy elkerülik egymást, mert a szemük sarkából figyelik, hol jár éppen a másik, mit jelel.

Laura korábban Budapesten lakott, ott nyerte el tetszését a havonta két alkalommal jeltolmáccsal is kísért szentmise. Mint mondta: üdvözli a jelnyelvi törvényt és sorstársaival együtt várja már a pillanatot, amikortól ők is akadálytalanul hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek ép hallással rendelkező embertársaiknak természetesek és maguktól értetődőek.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Laura korábban Budapesten lakott, ott nyerte el tetszését a havonta két alkalommal jeltolmáccsal is kísért szentmise. Mint mondta: üdvözli a jelnyelvi törvényt és sorstársaival együtt várja már a pillanatot, amikortól ők is akadálytalanul hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek ép hallással rendelkező embertársaiknak természetesek és maguktól értetődőek.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Laura korábban Budapesten lakott, ott nyerte el tetszését a havonta két alkalommal jeltolmáccsal is kísért szentmise. Mint mondta: üdvözli a jelnyelvi törvényt és sorstársaival együtt várja már a pillanatot, amikortól ők is akadálytalanul hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek ép hallással rendelkező embertársaiknak természetesek és maguktól értetődőek.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

- Sajnos, mint az élet számos területéről, a hit világából is kevés információ jut el hozzánk - magyarázta. - Kicsit zárt világ ez a számunkra, amely a jelelős misék révén nyílhat csak meg. A város többi intézményében egyébként teljesen megoldatlan a hallássérültek kommunikációja, el vagyunk szigetelve. Zalaegerszegen van tolmácsolási lehetőség a polgármesteri hivatalban, itt még nincs. Nagyon várjuk már, hogy a törvény talaján rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, s valamennyi közintézményben kelljen jeltolmácsot alkalmazni.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Vighné Spák Laura azt is elmondta: Nagykanizsán és környékén több, mint 70 hallássérült él, s nagyjából felük a jeltolmácsolással kísért istentiszteletek rendszeres vendége.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.

Mára egész kis közösséggé kovácsolódtak: részt vesznek az egyházközség rendezvényein, programjain, s a nem sérült hívekkel együtt járnak kirándulni is.

Előfordul, hogy egy-egy múzeumban, vagy képtárban elidőznek, olyankor természetesen Lóránt atya és Laura jelnyelven is ismerteti számukra az éppen aktuális látványosságot. Előbbi azt mondta, jól kiegészítik egymás munkáját, mert az esetek többségében, ha egyikük nem tud valamit tolmácsolni, azt bizonyosan fordítja a másik.