2011.01.29. 03:24
Lelkületben szelíd, hitben kérlelhetetlen
Hagyományosan január 24. Szalézi Szent Ferenc francia püspök, teológus,a katolikus írók és újságírók védőszentjének emléknapja.
A lelkiségi író és egyházszervező Szalézi Ferenc 1567-ben született Franciaországban, a Thorens közeli salesi kastélyban (Chateau de Sales). Családja - amely az ősi savoyai nemességhez tartozott - akaratából jogot tanult, ám a teológia vonzotta inkább. Szilárdan elhatározta, hogy pap lesz, ezért még a házasságot is visszautasította, és 1593-ban felszentelték.
Először Thono, illetve Chablais vidékének lelkipásztori teendőit bízták rá, melynek hívő lakosságát erőszakkal térítették át a kálvinizmusra. Miután a savoyai herceg visszahódította e területet, helyre kellett állítani a katolikus hitet - ezt a felelősségteljes feladatot kapta Szalézi Szent Ferenc. Missziója súlyos testi próbatételeket jelentett számára: hajléktalanságot a téli hidegben, életveszélyes rajtaütéseket ellenfelei oldaláról. Állhatatossága sikerre vezetett, a megtérések száma nagy volt. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy nem válogatott a hívek közt: szolgálatára volt szegénynek és nemesnek egyaránt. Előbb segédpüspökké nevezték ki, majd egészen Genf püspökségéig vitte, sőt, női rendet alapított, melynek beteg, idős nők is tagjai lehettek. Az úgynevezett vizitációs nővérek száma gyorsan gyarapodott, már a rendalapító életében 12 kolostoruk jött létre. Szalézi Szent Ferenc mindig megértéssel fordult az emberek felé, ám a vallás területén kérlelhetetlen volt. Azokat, akik reá bízták magukat, teljes lemondásra kötelezte, s kora előrehaladtával ő maga is egyre magányosabb lett, élete kifejezetten aszketikus jelleget öltött.
1622. december 28-án érte a halál, agyvérzés végzett vele. 1661-ben avatták boldoggá, 4 évvel később pedig a szentek sorába iktatták.
1877-ben egyháztanítóvá is nyilvánították.
1622. december 28-án érte a halál, agyvérzés végzett vele. 1661-ben avatták boldoggá, 4 évvel később pedig a szentek sorába iktatták.
1877-ben egyháztanítóvá is nyilvánították.
1622. december 28-án érte a halál, agyvérzés végzett vele. 1661-ben avatták boldoggá, 4 évvel később pedig a szentek sorába iktatták.
1877-ben egyháztanítóvá is nyilvánították.
1877-ben egyháztanítóvá is nyilvánították.
1877-ben egyháztanítóvá is nyilvánították.
