2011.03.12. 09:27
Szigorúan titkos tiszti állomány
Magyarországon, egyedüliként a közép-kelet-európai volt szocialista blokk államai közül, máig nem sikerült részletesen feltárni az állambiztonsági múltat, az előző rendszer titkosszolgálatainak működését. A lezáratlanság tünete, hogy időnként listák látnak napvilágot, s nyomukban rendre kitör a botrány.
A kezdeményezés támogatója a kormánypárt magas tisztséget betöltő emblematikus politikusa, Lázár János parlamenti frakcióvezető, Hódmezővásárhely polgármestere, aki a lista bemutatásakor is jelen volt. A sajtótájékoztatón hangsúlyozta: nem akarnak pálcát törni senki felett, és nem is fűztek kommentárt az adattárban szereplők tevékenységéhez; a tanulságokat mindenki szabadon levonhatja.
Természetesen pillanatok alatt bejárta a magyar sajtót a lista, több médiumban kivonatok, értékelések, elemzések jelentek meg a napokban. A kiemelt érdeklődésre jellemző, hogy már a bemutatást követő napon 220 ezer látogatót mértek a weboldalon. Lapunk is kutatásba kezdett, s összesen 16 zalai, vagy zalai érintettségű, SZT-tisztként nyilvántartott személyt találtunk a listán. Tudomásunk szerint többen jelenleg is élnek közülük. Az elkövetkezőkben valamennyiüknek szeretnénk megadni a megszólalás lehetőségét: arra lennénk kíváncsiak, elismerik-e SZT-tiszti múltjukat, s ha igen, milyen munkát végeztek e minőségükben. Mondják el, mit tettek, illetve mit nem - kérdezünk, szembesítünk, de az ítélkezéstől tartózkodunk.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
A kezdeményezés támogatója a kormánypárt magas tisztséget betöltő emblematikus politikusa, Lázár János parlamenti frakcióvezető, Hódmezővásárhely polgármestere, aki a lista bemutatásakor is jelen volt. A sajtótájékoztatón hangsúlyozta: nem akarnak pálcát törni senki felett, és nem is fűztek kommentárt az adattárban szereplők tevékenységéhez; a tanulságokat mindenki szabadon levonhatja.
Természetesen pillanatok alatt bejárta a magyar sajtót a lista, több médiumban kivonatok, értékelések, elemzések jelentek meg a napokban. A kiemelt érdeklődésre jellemző, hogy már a bemutatást követő napon 220 ezer látogatót mértek a weboldalon. Lapunk is kutatásba kezdett, s összesen 16 zalai, vagy zalai érintettségű, SZT-tisztként nyilvántartott személyt találtunk a listán. Tudomásunk szerint többen jelenleg is élnek közülük. Az elkövetkezőkben valamennyiüknek szeretnénk megadni a megszólalás lehetőségét: arra lennénk kíváncsiak, elismerik-e SZT-tiszti múltjukat, s ha igen, milyen munkát végeztek e minőségükben. Mondják el, mit tettek, illetve mit nem - kérdezünk, szembesítünk, de az ítélkezéstől tartózkodunk.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
Természetesen pillanatok alatt bejárta a magyar sajtót a lista, több médiumban kivonatok, értékelések, elemzések jelentek meg a napokban. A kiemelt érdeklődésre jellemző, hogy már a bemutatást követő napon 220 ezer látogatót mértek a weboldalon. Lapunk is kutatásba kezdett, s összesen 16 zalai, vagy zalai érintettségű, SZT-tisztként nyilvántartott személyt találtunk a listán. Tudomásunk szerint többen jelenleg is élnek közülük. Az elkövetkezőkben valamennyiüknek szeretnénk megadni a megszólalás lehetőségét: arra lennénk kíváncsiak, elismerik-e SZT-tiszti múltjukat, s ha igen, milyen munkát végeztek e minőségükben. Mondják el, mit tettek, illetve mit nem - kérdezünk, szembesítünk, de az ítélkezéstől tartózkodunk.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
Természetesen pillanatok alatt bejárta a magyar sajtót a lista, több médiumban kivonatok, értékelések, elemzések jelentek meg a napokban. A kiemelt érdeklődésre jellemző, hogy már a bemutatást követő napon 220 ezer látogatót mértek a weboldalon. Lapunk is kutatásba kezdett, s összesen 16 zalai, vagy zalai érintettségű, SZT-tisztként nyilvántartott személyt találtunk a listán. Tudomásunk szerint többen jelenleg is élnek közülük. Az elkövetkezőkben valamennyiüknek szeretnénk megadni a megszólalás lehetőségét: arra lennénk kíváncsiak, elismerik-e SZT-tiszti múltjukat, s ha igen, milyen munkát végeztek e minőségükben. Mondják el, mit tettek, illetve mit nem - kérdezünk, szembesítünk, de az ítélkezéstől tartózkodunk.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
Mielőtt e sorozatot elkezdenénk, felvezetésképpen az SZT-tisztek működési területéről, feladatairól, státusáról, zalai jelenlétéről szólunk. 1990 előtt (a belügyminisztériumi központi szerven túl) valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon működött állambiztonsági kirendeltség, így III/II-es osztály is. Autentikus személyt kértünk a rendszer jellemzésére: dr. Gelencsér István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy 1974-től 1990 januárjáig a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjeként szolgált, és korábban operatív tevékenységet is folytatott.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Zalában a III/III-nak semmi köze nem volt az SZT-tisztekhez, utóbbiak mind III/II-esként szolgáltak, tehát kimondottan kémelhárítási feladattal bízták meg őket. Az SZT-tisztek nem a megyei rendőr-főkapitányságnak, hanem az állambiztonságnak dolgoztak, és a munkát ott végezték, ahol a fedőfoglalkozásuk volt. Anyagot kizárólag az állambiztonsági operatív tisztnek adtak át. Rendfokozatot és fizetéskiegészítést kaptak, ez egyébként nem számított nagy pénznek - fogalmazott dr. Gelencsér István.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Milyen előnyöket élveztek az SZ-tisztek?
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Mivel állományban voltak, rendőrtisztként mentek nyugdíjba, és 5 éves korkedvezmény járt nekik. A fizetéskiegészítés a nyugdíjalapba is beleszámított. Ezt nem a mi költségveésünkből kapták, hanem Pestről, központilag küldték.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Meddig és milyen eredményességgel dolgoztak?
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- A rendszer 1990-ig fennmaradt. Az én időmben egyébként nem találtak egyetlen kémet sem Zalában. Én amúgy nem tudhattam, hogy pontosan mit csinálnak, hiszen nem tartottuk a kapcsolatot, az operatív tisztjük találkozott velük. Sőt, szolgálati utasítás szólt arról, hogy be sem jöhettek a rendőr-főkapitányságra. Egy-két személyről tudtam konkrétan, hogy SZT-tiszti állományban van.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Az Emlékpont listáján szereplő 16 zalai érintett közül 8 adatlapján szerepel a Szolgálati hely, idő rovatban a Zala M. RFK. bejegyzés.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Ennek ellenére nem mi foglalkoztunk velük, az SZT-tisztek nem a mi állományukhoz tartoztak.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Hányan lehettek?
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Zalában egy időben talán 15-20-an.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszébe sem jutott, még a 80-as években sem, hogy bekövetkezik a rendszerváltás, és esetleg zsarolni lehet bárkit ilyesmivel.
- Ön hogyan értékeli a III/II működését?
- Főleg védelmi feladatot láttak el, szerintem ez nem elítélendő tevékenység.
- Akkor mi lehet az oka annak, hogy akinek az érintettsége szóba kerül, első reakcióként rendszerint tagad?
- Ezt én sem értem. Hiszen elmondhatnák, mi volt a feladatuk, hogy azzal bízták meg őket, védjék a stratégiai területeket. Szerintem az egész ügy nem ér annyit, amennyit foglalkoznak vele.
- Meg tudja erősíteni azt a történészi állítást, hogy ezek az emberek meggyőződésből vállalták a kémelhárító munkát?
- Szinte mindegyikük. Hiszen ők nem beszervezett ügynökök, hanem hivatásos tisztek voltak, titkos állományban. Nem kellett kényszeríteni őket. Az SZT-tisztek nem adtak jelentést sem, a tevékenységi kör alapján választották ki őket. A III/II nem látta el őket túl sok munkával, ez nem úgy működött, hogy napi 8 órában kémkedtek volna.
- Érhetett-e bárkit hátrány SZT-tiszti jelentés miatt?
- Ez elképzelhetetlen. Nem az volt a dolguk, hogy másokról jelentsenek, erre ott voltak az ügynökök.
- Előfordulhatott-e, hogy valakiről kiállítottak SZT-tiszti adatlapot, de valójában nem dolgozott a III/II-nek?
- Ilyen nincs.
- Tudomása szerint hamisíthattak-e adatlapot a BM-ben?
- Nem létezik. Miért tették volna? Senkinek eszé
