Látogatás a világhírű Kristóf Ágota írónő Zalaegerszegen élő testvérénél

Hogy ezt megértsük, legjobb, ha előbb visszakanyaradunk a harmincas évek Magyarországára. Az időutazásban Kristóf Jenő kalauzol, aki a zalai megyeszékhelyen él, s arra vállalkozott, hogy segít megérteni a húga élettörténetét.

– Ezekben a napokban bennünket is az foglalkoztat, hogy a testvérem regényéből készült Szász János-filmet Észak-Amerikában is elkezdték vetíteni – mondta elöljáróban beszélgetőpartnerem, hozzátéve, ők a legelsők között látták a filmet.

Mindkettő a csíkvándi és a kőszegi gyermekévekbe vezeti az olvasót, nézőt. A második világháború éveibe, amelyeknek emberpróbáló borzalmait gyerekfejjel élték át a Kristóf-testvérek. Aki ismeri a történetet, tudja, ikerfiúk a szereplők, noha egyértelmű, hogy Jenő és Ágota a két igazi modell. Hárman voltak testvérek (Attila, a legfiatalabb, ismert publicista), de a két nagyobb élt szoros kapcsolatban. A háború szétszakította a családot. Az apára katonaszökevényként hazatérve börtön várt, a nagymamához kerültek a gyerekek, majd más-más városban tanultak. Kollégiumokban, a családtól távol éltek. Az első évek idillje tehát végképp odalett. Az átélt események, többek között a Kőszegen látott deportálás, a gyárban meghaltak holttestének látványa, a magyar, német, orosz katonák, tisztek viselkedése végérvényesen megkeményítette a gyerekeket, sőt, maguk is törekedtek a minél tökéletesebb szenvtelenség elérésére. A velük megesett igaz történeteket a regényben szigorú szabályok szerint leírták egy kockás füzetbe. (Kristóf Ágota a már említett interjúban szikár szavakkal mondja el: az átélteket nem segítettek feldolgozni a felnőttek.)

Sötét, kemény világ rajzolódik ki tehát A nagy füzetből. Hogy a valóság és a fikció szétválasztható-e? Egyáltalán kell-e?

– Visszaköszön a közös gyerekkor, a saját olvasata a regényből és a filmből?

– A Franciaországban élő lányom segítségével fordították le még a magyar kiadás megjelenése előtt a regényt. Persze, nagyon sok dolog, esemény, szereplő stimmel, de természetesen nem minden – válaszolta a báty, s azt sem rejtette véka alá, hogy olvasván a történetet, zavarba is jött néha. Persze nagyon büszke a világhíressé lett testvérre. Ő nem élte meg ennyire sötéten a gyerekkort, inkább emlékszik arra, hogy szilajon teltek a napok, szabadon, „Ági szőrén ülte meg a lovat, számtalan csínyt követtünk el együtt, mint afféle vásott kölykök.” Versben írtak egymásnak levelet, összetartók voltak. Ő maga zenésznek készült, majd hadmérnöknek.

– Visszamenőleg sokkal borzasztóbbnak néz ki a mi gyerekkorunk, mint ahogy akkor megéltük...

Együtt kutakodunk, vajon akkor miből táplálkozott Kristóf Ágota – kritikusai által – „összkomfortos sorstalanságnak” nevezett kegyetlen világképe.

Hol is kezdjük? Az anyai felmenők Felvidékről kerültek a Dunántúlra, a nagymama talán soha nem volt képes feldolgozni a szülőföld elhagyását. (Jenő egy baleset miatt maga is állt a nagymama felügyelete alatt Pápán, tanúsíthatja, az asszony igen kemény ember volt.)

Az apai ágon hét testvért számlálnak, közülük többen elmentek Amerikába a gazdasági világválság idején. Ez gyanússá tette a családot, noha épp nekik köszönhető, hogy az apjuk kántortanítónak tanulhatott.

– Sokféle gonddal küszködött Ági, az igaz – kanyarodtunk vissza a okok összeszámlálásához. – Nem akart ő elmenni az országból, a

férje miatt disszidáltak 1956-ban.

Ágota a Szombathelyen szerzett érettségi után hozzáment a történelemtanárához, már három hónapos kislánnyal, Zsuzsikával keltek útra nyugat felé. Ausztria után Svájcban, Neuchatelben telepedtek le. A férj tanulni kezdett, Ágota pedig egy óragyárban dolgozott, lélekölően monoton feladatot végezve. Idehaza elmehetett volna a debreceni egyetemre, odakint majdnem végleg elesett a tanulás lehetőségétől. Ebből a házasságból hét év után kimenekült.

– Úgy mesélte, nem nagyon fogadták be az idegeneket ott, ahol éltek, sokan lettek öngyilkosok azok közül, akikkel együtt volt a lágerekben. Nehezen boldogult a nyelvvel is – mesélte Jenő. – Végül a kanton ösztöndíjával tanulhatta a franciát.

Ami sajnos mindig bosszantotta, derül ki az író vallomásaiból. Sokszor ellenséggé vált számára az idegen nyelv, amely „gyilkolta az anyanyelvemet”. A jelzők nélküli tőmondatokat a fenti okokból választotta magának kifejezésmódként, s végül előnyére vált, hiszen dicsérik az elemzői. Na, nem azonnal, hiszen a nyolcvanas években született regényt a harmadik kiadó találta megjelentetésre érdemesnek, holott addigra már több színdarabja, s számos verse látott napvilágot, főleg párizsi folyóiratokban. Az európai irodalom végül befogadta, a könyvek leltárába tartozik a Bizonyíték, a Harmadik hazugság, a Tegnap, a Mindegy, a Trilógia, s az Analfabéta – utóbbi önéletrajzi, s címével a nyelvküzdelemre utal. A méltatók a vezeklés, a szorongás, a kiszolgáltatottság, a száműzetés, az ontológiai skizofrénia, a mélylélektani titkok jelzőivel illetik művei világát. A díjak is megtalálták: Moravia, és Schiller nevét viselő elismerést kapott, s 2011-ben pedig idehaza Kossuth-díjat is.

– Másodszor is férjhez ment, abból a házasságból született két gyerek, Karin és Julien, utóbbi kezeli most a hagyatékot.

A francia-svájci férfival sem volt szerencséje Ágotának, noha 16 évig éltek együtt. Ő és a családja meg az írást nem nézte jó szemmel, a feleség szerepéről eltérő fogalmaik voltak. Az írói léttel járó kötelezettségeket, a találkozókat is nehezen viselte, jelezte a testvére, de Szász János rendezővel például nagyon egymásra találtak.

– Ha össze akarom foglalni a problémáit, azt mondhatom, első helyen Magyarország elhagyása áll, a menekültlét végig nyomasztotta – sorolta Kristóf Jenő. – Csak követte a férjét, nem önszántából ment. A magánélete nem úgy alakult, ahogy kellett volna, a gyári munkája sem lelkesítette, és mi is hiányoztunk neki. Meg volt keseredve.

– Miért nem jött haza?

– A gyerekek miatt. Szerencsére azt elmondhatjuk, velük szoros, bensőséges kapcsolata volt a húgomnak, szinte pajtásias viszonyt láttunk rajtuk. Jó anya volt. Egyébként tervezte, hogy hazaköltözik, hiszen közben felnőttek a gyerekei. Julien zenész, Karin színésznő, Zsuzsi pedig a helyi kulturális életben dolgozik. Unokák is vannak. Egyikük sem beszél magyarul. Ági Kőszegen akart házat venni, de a hazaköltözésre már nem kerülhetett sor. A hamvai azonban a kőszegi temetőben nyugszanak.

Ágota élete utolsó éveiben vesedialízisre szorult. A család hiába korholta a cigaretta miatt, nem tudott lemondani róla.

A televíziós riporter kérdezi Kristóf Ágotát, történt-e valami jó is vele. Semmi, feleli. Fekete keretes szemüvegén át egyenesen néz a kamerába.

Huszonöt éve nem volt példa rá, hogy magyar film bármelyik kategóriában az Oscar-díj várományosok szűkített listájára kerüljön. Szász János filmje, A nagy füzet viszont megtörte ezt a „csendet”, és szerepel a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért versengő művek kilencesre szűkített idei listáján. A nagy füzet többek között Paolo Sorrentino A nagy szépség, Vong Kar-vaj A nagymester, valamint Thomas Vinterberg A vadászat című filmjével van versenyben. A kiválasztott filmek között szerepel Felix van Groeningen belga rendező Alabama és Monroe című drámája, valamint Danis Tanovic Epizód egy vasgyűjtő életéből című alkotása. A Zwei Leben (Két élet) című Georg Maas-film révén Németország is reménykedhet, csakúgy, mint Kambodzsa: Rithy Panh rendező L’image manquante (A hiányzó kép) című munkáját szintén beválasztották a kilenc jelölt közé. A kilencedik Hani Abu Asszad palesztin rendező Omar című alkotása. A végső öt jelöltet január 16-án jelentik be, az Oscar-díjakat március 2-án adják át. Az amerikai filmakadémia idén 76 egész estés alkotásból választotta ki a kilenc címet tartalmazó listát.