Hétvége

2016.03.25. 14:44

Elvesztek, vagy megvesztek?

Kihalófélben lévő műfaj óvatos újjáéledésének tanúi lehettek mindazok, akik egy hete beültek a zalaegerszegi moziba. Filmklubot hirdetett a szervező. Elvileg nem elég a művészetet fogyasztani, jó dolog, ha ki- és megbeszéljük az általa keltett érzéseket.

Arany Horváth Zsuzsa

Hát még, ha olyan filmről van szó, mint Goda Krisztináé. A profizmusáról híres rendező Divinyi Réka forgatókönyvíróval arra vállalkozott, hogy Czető Bernát László Labdatér című könyvéből érvényes látleletet próbáljon adni a mai magyar vidéki kisvárosi létről. Benne arról, amit a kiüresedett, kultúra és munkahely nélkül maradt Várpaloták, Gyöngyösök, Ózdok, Kazincbarcikák, Sarkadok, Ercsik nyújtanak a 2010-es években a javarészt önhibájukon kívül tanulatlan fiataloknak. A tavaly ősszel bemutatott Veszettek nem kapott túl jó kritikákat, noha a Filmhéten a legjobb férfi főszereplő díját vihette el ifj. Vidnyánszky Attila. (Igen, a Nemzeti Színház igazgatójának a fia.)

Fotó: Katona Tibor

Miért szólták le? Mert bírálói szerint nem volt elég bátor, elfinomkodta a regény alapmondatából („adj a haragjuknak célt és kitör a háború”) következő tényt: ma Magyarországon az ismét napi élménnyé vált jövőtlenség törvényszerűen termeli ki az egymás ellen feszülést. Ha pedig a stiklik bosszantóvá válnak, a közösség örül, ha valaki rendet tesz, mindegy, mibe kerül. Akár a gyilkosságig masíroznak az együvé tartozást és fenyegető hatalmukat egyenkopaszsággal, bakanccsal jelző srácok, akik e módon végre valakiknek érezhetik magukat.

Bármelyik városban lejátszódhat: nem a valódi tetteseket, hanem a balekokat kapja el a rendőrség egy éjszakai „bronzszoborfűrészelés” után. A fiaskó után új rendőrfőnök érkezik: macsó, kigyúrt motoros, aki célt ad a dühnek, a haragnak, a bosszúvágynak: segítsenek visszaállítani a rendet, amit a „telepiek” (értsd: cigányok) szétzilálnak lopással, betöréssel, rablással. A végzetes eldurvulás törvényszerű, a vézna, gyámolításra szoruló kishaver, megízlelve a hatalmat, simán agyonveri baseballütővel a valahai legjobb barátját, aki pár hónapja még kihúzta a bajból. Bizonytalan remény, hogy a meggyilkolt srác - ép érzékét el nem vesztett - öccsének sikerül elmenekülnie. Talán talál nyilvánosságot a történteknek.

A felsorolt motívumok alapján talán több mint érthető, hogy a zalaegerszegi zsidó hitközség fontosnak tartotta elhívni az „Azesz Pónem” (szemtelen alak) elnevezésű, Gerő Péter dokumentum filmrendező által szervezett filmklubötletet.

Erről beszélni kell, állítja meggyőződéssel Gerő Péter, akivel az egyébként érthetetlen okokból jelenleg nem forgalmazott film egyik főszereplője, a speciális egyesületet (gárdát?) szervező Ács János rendőrkapitányt alakító Fenyő Iván is megérkezett Egerszegre, az ART moziba. (Már a karakternév is beszédes, noha nem Feri...)

A film megtekintése utáni kötelező döbbenetet követő beszélgetés arra kereste a választ, hogy a rendpártiak jól hangzó igazságai (legyen élhető és biztonságos a város) mögötti fenyegető jövőt időben észrevesszük-e. Főleg persze azok, akik sérelmeik miatt fogékonyak rá. Hiszen Ács János szelíden, óvatosan, szimpatikus fontolva haladással puhítja engedelmes sereggé a fiúkat, anélkül, hogy bármelyikük, vagy akár a város első embere észrevenné, valójában saját hatalmát készíti elő. Meg is nyeri a polgármesterválasztást.

Fenyő Iván színművész elmesélte, akkor vállal el egy szerepet, ha érzi, hogy dolga van vele. Erről pedig határozottan tudta, s annak ellenére megtett érte mindent, hogy a rendező először, sőt, másodszor sem őt választotta, ám végül mégis neki adta. A színész a karizmatikus egyéniség mögötti manipulációs készséget domborította, hogy megmutassa, az ördögi terv, a leendő pokol eladása, apró, észrevétlen lépéseken keresztül valósul meg. Hogyan lehet ezt időben felfedezni? Pláne, ha ott van a gyúanyagként működő sodródás, tanulatlanság, tehetetlenség, gyökértelenség, ami csak még vezethetőbbé teszi a fiatalokat? Kultúra, önbecsülés, tervek és tettek kiemelhetnek-e a formátlan félelemből?

- Akit meg lehet vezetni, meg is érdemli - hangzott el a sommás konklúzió, inkább talán szemnyitogató jelleggel, mintsem bántóan. Gerő Péter ugyanez okból hangsúlyozta, a történelem valós ismerete nélkülözhetetlen a stabil értékítélet kialakításában. Lássuk, az erős ember nem biztos, hogy jó ember, érdemes olykor egészségesen gyanakodni, kételkedni, kritikával kezelni mégoly megnyerő szavait is, mielőtt késő lenne.

A filmklub folytatódik, áprilisban rég elfelejtett alkotást (Két félidő a pokolban) beszélhetünk át újra. Lesz mit.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!