Az egészségért mindent odaadunk

Sokkal inkább azért adja a beteg, hogy több figyelem forduljon feléje, érezzen valami személyesebb kapcsolatot, így megvegye azt a pluszt, amivel a betegségéből adódó kiszolgáltatott helyzetet könnyebb elviselni.

Mindennek a fizetős legalizálása egy újabb csepp tiszta víz a pohárba.

Aki képes megfizetni a kínált kényelmet, egyben befektet az egészségügybe. Egyfajta privatizáció ez. Mint a menedzsment előre vetíti: idővel még az ágyszám-csökkentéseket is ki tudják kerülni a biztosítói öngondoskodás, illetve a privát ellátási igények terjedésével. Mi történik? Fogalmazhatunk úgy, hogy maguk a betegek magánosítják az egészségügyet, az intézmények ehhez a feltételeket teremtik meg.

Megannyi magánrendelő, magánklinika mellett miért is ne kínálhatna ilyen fizetős ellátást az állami ellátórendszer? Miért ne vehetné a szolgáltatást tőlük is, aki ezt egyébként megengedheti magának? Természetesen nagyon sokan nem nyújtózkodhatnak ennyire, sokaknak közel sem ér addig a takarója. De azt a bizonyos takarót lehet megtoldani, ha van miből, s ma ez aligha várható máshonnan, mint a magánszférától.

Lám a keszthelyi kórháznak ebből immár csurran-cseppen, egy új anyagi forrás jelenik meg a mind szerényebb hozamú OEP mellett. Az egészségügy is úgy finanszírozható jobban, ha van benne megvehető plusz kínálat, arra van igény: megveszik belőle azt, ami megvehető.