Hivatalviselő nemesi famíliák - Zala megye ezer éve V.

A ranglétra csúcsán a nagybirtokokkal és várakkal rendelkező főurak, a bárók voltak. A báróság kritériuma a 15. század végétől az önálló nemesi bandérium kiállításának joga volt, ami csak a nagybirtokok jövedelméből volt lehetséges. 

A bárók közül kerültek ki a megyék főispánjai. A vagyonban szerényebb, de jómódú köznemesség adta a vármegyék alispánjait, szolgabíráit és országgyűlési követeit.

A helyzet Zalában is hasonló: a középkor évszázadaiban a legfontosabb szerepet azok a családok játszották, amelyek rangjuk és vagyonuk folytán a vármegye vezető tisztségeit viselték. 


A Bánffy család

Megyénkben kevés bárói család volt, közülük a legnagyobb birtokokkal és a legmagasabb rangokkal az alsólendvai Bánffyak rendelkezetek. A család a Hahót-Buzád nemzetségből származott, a nemzetség névadója, Hahót lovag a 12. század közepén érkezett német földről, az ő leszármazottja volt Buzád. 

Károly Róbert uralkodása idején a család akkori feje, Miklós a király oldalára állt a kiskirályok elleni harcban, és visszakapta a tőlük elfoglalt Lendva várát. 1350-ben a király a szlavón báni tisztséget adományozta neki. Utódai az ő tisztségét őrizték meg családnevükben: bán-fi. Az Anjou-k alatt kezdődött felemelkedése folytatódott a 15. században is, ekkorra már a király környezetében fontos szerepet játszó főurak közé tartoznak a család tagjai. Érdekes módon a 15. század két neves Bánffyja közül az egyik  Pál  esküdt ellensége volt a Hunyadiaknak, a másik, Miklós pedig lelkes híve Mátyás királynak. Őt is elküldte Mátyás 1474-ben Nápolyba, a Beatrixért menő lánykérő követséggel. 1477-ben pedig a király Miklóst és testvérét, Jakabot az örökös bárók soraiba emelte.

 Miklós fiának, Jakabnak a nevét is nevezetes szerepben őrizte meg a történelem: 1514-ben a Dózsa elleni háború egyik alvezére volt. Testvére, János túlélte a mohácsi csatát, az egykorú leírás szerint hűséges embere, a szintén zalai Szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor mentette meg, akit aztán gazdagon megjutalmazott. A Bánffyak, országos szerepük mellett, gyakran viseltek vezető tisztségeket megyéjükben is. Az akkor még Lendvainak nevezett Miklós az Anjou-korban volt kétszer is megyésispán, Bánffy Pál pedig 1453-ban. Bánffy István és László pedig 1541-től 1567-ig ült a megye főispáni székében. A családfán utolsó tag, Kristóf 1644-ben halt meg. 


A Kanizsaiak

Zala megye másik nagyhatalmú és befolyásos arisztokrata famíliája a Kanizsai család volt. A família őse, az Osl nemzetségből származó Lőrinc is az Anjouk korában emelkedett ki a névtelenségből, azzal, hogy ő is szerencsés módon Károly Róbert mellé állt az oligarchák elleni harcban. Szolgálataiért cserébe 1321-ben megkapta Kanizsa várát és a hozzá tartozó birtokokat, majd ebben az évben Zala főispánja is lett. Utódai egyházi pályára lépve terjesztették ki a család befolyását, és növelték gazdagságát. 

A család legtekintélyesebb tagja az 1376-ban az esztergomi érsekségig eljutott János volt, aki az országos politikát is befolyásolni tudta. Testvérei szintén magas pozíciókba jutottak: István udvarmester, Miklós pedig tárnokmester volt Zsigmond király udvarában. 

A király uralkodásának végén már 8 vár birtokosa volt a család. Kanizsai László néhány évtizeddel később Hunyadi János oldalán harcolt Nándorfehérvárnál. V. László őt is börtönbe vettette a Hunyadi fiúkkal együtt. Arany János balladájából ismerős szökésének története, ami csak romantikus elképzelés, a történeti valóságot nélkülözi:Mélyen a vár alatt Vonul egy kis csapat, Olyan rettegve lép, Most lopja életét Kanizsa, Rozgonyi. Mátyástól később fontos tisztségeket kapott, erdélyi vajda volt az 1460-as években, mellette pedig 1458-tól 1466-ig megyéje főispánja.

 Nem kevésbé voltak híresek a család nőtagjai sem, akár a mohácsi csata halottait eltemettető Dorottyára, akár unokahúgára, a Nádasdy Tamás feleségeként ismertté lett Orsolya nagyasszonyra gondolunk. A család Orsolya testvérével, Ferenccel 1532-ben kihalt.


Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: lap

Az Egerváriak 

Megyénk harmadik nagy jelentőségű főúri családja a Geregye nemzetségből származó Egerváriak, akik a szomszédos Vas megyében is birtokosok voltak. A család felemelkedése Mihállyal kezdődött, aki Zsigmond király familiárisa volt. Leszármazottai közül László katonai érdemei révén jutott be a nagybirtokosok közé Mátyás király szolgálatában, 1475 és 1478 között Zala főispáni tisztét is viselte. A király halála után, a Jagellók alatt tárnokmester volt. Unokaöccse, Bereck pedig egyházi pályán vitte tovább a család hírnevét: a szomszédos Horvátországban volt Knin püspöke.



Katonai érdemekért: Egervári László főispáni kinevezése 1475-ből


A Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család nem tartozott a nagyhatalmú bárók közé, de tagjai Zala és Vas megyében jelentős birtokokkal rendelkeztek, és a megye vezetői között is feltűntek. A család első jelentős tagja, János 1404-től húsz évig volt Zala főispánja; Zsigmond királytól kapta meg a később a család törzsbirtokának számító tátikai várat. Pethő Miklós Mátyás király környezetébe került, és ő is volt zalai főispán. A család befolyását jelzi az is, hogy 1494-től szántói birtokukon  tartották  a megyei törvényszékeket. Jagelló Ulászlótól 1507-ben nemesi címert kaptak.

 A megye többi jómódú birtokos középnemesi családjának tagjait is ott láthatjuk a megye hivatalvállalói között: többnyire alispánok, de esetenként országos tisztségeket is viselnek. Csébi Pogány Zsigmond ügyvédi karrierje Mátyás udvarában indult, később a királyi zászlótartóságig vitte, a mohácsi csatában esett el. Ákosházi Sárkány Ambrus saját tehetsége révén jutott a bárók közé: a Jagellók alatt néhány évig országbírói tisztséget viselt, és az ország tényleges irányítói közé tartozott.  Ő volt Zala utolsó középkori főispánja a mohácsi csatában bekövetkezett haláláig. Alispánjának, Csányi Balázsnak a fia, Ákos a 16. század 50-es éveiben ura, Nádasdy Tamás oldalán az ország sorsát közvetlenül befolyásoló események közelében volt.

A hivatalvállaló famíliák között a 16.-17. században következett be változás: a török hódoltság idején új családok tűntek fel a megye vezetésében. A Rajki, Pőlöskei Ördög, Berkszói Hagymás mellett lépett a színre a Szarvaskendi Sibrik család is, amelynek Erzsébet nevű tagja két évszázaddal később Deák Ferenc édesanyjaként vált ismertté Zala történetében.

Összeállította:
Dr. Bilkei Irén


/A kijelölt részekre kattintva további információkat talál./


Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja

Az Egerváriak 

Megyénk harmadik nagy jelentőségű főúri családja a Geregye nemzetségből származó Egerváriak, akik a szomszédos Vas megyében is birtokosok voltak. A család felemelkedése Mihállyal kezdődött, aki Zsigmond király familiárisa volt. Leszármazottai közül László katonai érdemei révén jutott be a nagybirtokosok közé Mátyás király szolgálatában, 1475 és 1478 között Zala főispáni tisztét is viselte. A király halála után, a Jagellók alatt tárnokmester volt. Unokaöccse, Bereck pedig egyházi pályán vitte tovább a család hírnevét: a szomszédos Horvátországban volt Knin püspöke.



Katonai érdemekért: Egervári László főispáni kinevezése 1475-ből


A Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család nem tartozott a nagyhatalmú bárók közé, de tagjai Zala és Vas megyében jelentős birtokokkal rendelkeztek, és a megye vezetői között is feltűntek. A család első jelentős tagja, János 1404-től húsz évig volt Zala főispánja; Zsigmond királytól kapta meg a később a család törzsbirtokának számító tátikai várat. Pethő Miklós Mátyás király környezetébe került, és ő is volt zalai főispán. A család befolyását jelzi az is, hogy 1494-től szántói birtokukon  tartották  a megyei törvényszékeket. Jagelló Ulászlótól 1507-ben nemesi címert kaptak.

 A megye többi jómódú birtokos középnemesi családjának tagjait is ott láthatjuk a megye hivatalvállalói között: többnyire alispánok, de esetenként országos tisztségeket is viselnek. Csébi Pogány Zsigmond ügyvédi karrierje Mátyás udvarában indult, később a királyi zászlótartóságig vitte, a mohácsi csatában esett el. Ákosházi Sárkány Ambrus saját tehetsége révén jutott a bárók közé: a Jagellók alatt néhány évig országbírói tisztséget viselt, és az ország tényleges irányítói közé tartozott.  Ő volt Zala utolsó középkori főispánja a mohácsi csatában bekövetkezett haláláig. Alispánjának, Csányi Balázsnak a fia, Ákos a 16. század 50-es éveiben ura, Nádasdy Tamás oldalán az ország sorsát közvetlenül befolyásoló események közelében volt.

A hivatalvállaló famíliák között a 16.-17. században következett be változás: a török hódoltság idején új családok tűntek fel a megye vezetésében. A Rajki, Pőlöskei Ördög, Berkszói Hagymás mellett lépett a színre a Szarvaskendi Sibrik család is, amelynek Erzsébet nevű tagja két évszázaddal később Deák Ferenc édesanyjaként vált ismertté Zala történetében.

Összeállította:
Dr. Bilkei Irén


/A kijelölt részekre kattintva további információkat talál./


Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja

Az Egerváriak 

Megyénk harmadik nagy jelentőségű főúri családja a Geregye nemzetségből származó Egerváriak, akik a szomszédos Vas megyében is birtokosok voltak. A család felemelkedése Mihállyal kezdődött, aki Zsigmond király familiárisa volt. Leszármazottai közül László katonai érdemei révén jutott be a nagybirtokosok közé Mátyás király szolgálatában, 1475 és 1478 között Zala főispáni tisztét is viselte. A király halála után, a Jagellók alatt tárnokmester volt. Unokaöccse, Bereck pedig egyházi pályán vitte tovább a család hírnevét: a szomszédos Horvátországban volt Knin püspöke.



Katonai érdemekért: Egervári László főispáni kinevezése 1475-ből


A Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család nem tartozott a nagyhatalmú bárók közé, de tagjai Zala és Vas megyében jelentős birtokokkal rendelkeztek, és a megye vezetői között is feltűntek. A család első jelentős tagja, János 1404-től húsz évig volt Zala főispánja; Zsigmond királytól kapta meg a később a család törzsbirtokának számító tátikai várat. Pethő Miklós Mátyás király környezetébe került, és ő is volt zalai főispán. A család befolyását jelzi az is, hogy 1494-től szántói birtokukon  tartották  a megyei törvényszékeket. Jagelló Ulászlótól 1507-ben nemesi címert kaptak.

 A megye többi jómódú birtokos középnemesi családjának tagjait is ott láthatjuk a megye hivatalvállalói között: többnyire alispánok, de esetenként országos tisztségeket is viselnek. Csébi Pogány Zsigmond ügyvédi karrierje Mátyás udvarában indult, később a királyi zászlótartóságig vitte, a mohácsi csatában esett el. Ákosházi Sárkány Ambrus saját tehetsége révén jutott a bárók közé: a Jagellók alatt néhány évig országbírói tisztséget viselt, és az ország tényleges irányítói közé tartozott.  Ő volt Zala utolsó középkori főispánja a mohácsi csatában bekövetkezett haláláig. Alispánjának, Csányi Balázsnak a fia, Ákos a 16. század 50-es éveiben ura, Nádasdy Tamás oldalán az ország sorsát közvetlenül befolyásoló események közelében volt.

A hivatalvállaló famíliák között a 16.-17. században következett be változás: a török hódoltság idején új családok tűntek fel a megye vezetésében. A Rajki, Pőlöskei Ördög, Berkszói Hagymás mellett lépett a színre a Szarvaskendi Sibrik család is, amelynek Erzsébet nevű tagja két évszázaddal később Deák Ferenc édesanyjaként vált ismertté Zala történetében.

Összeállította:
Dr. Bilkei Irén


/A kijelölt részekre kattintva további információkat talál./


Olvassa el az EZER ÉVES ZALA további híreit, barangoljon a történelmi megye területén, böngéssze át a jubileumi programokat! 

A Zalai Hírlap cikkei

A jubiláló megye honlapja