Az utolsó szó jogán: Farkas Imre állítja, működtetni akarta a Zalahúst

A 2005-ben csődbe ment Zalahús részvényeinek egykor 72 százalékát birtokló, a céget vezérigazgatóként irányító, most 76 éves Farkas Imrét csalással, hűtlen kezeléssel, csődbűntettel vádolják.

Az utolsó szó jogán elhangzott szavai előtt még a védőbeszédben foglalt állításokra reagált viszontválasszal dr. Matécsa Artemon ügyész. Rámutatott, akadt olyan komoly tartozást maga után hagyó magyar húsipari cég, amelynek vezetőit büntetőperben elmarasztalták, tehát nem példa nélküli a most zajló per, mint ahogy azt a védelem állította. Megvalósult a beszállítók megtévesztése is, és ezzel a csalás, azzal hogy elhallgatták előttük a cég likviditási gondjait. Különösen a 2004. október utáni beszállításokra igaz, akkortól halmozódtak fel tömegesen a kifizetetlen számlák.

 A cég vezetőjének azonban érdekében állt a valós helyzet leplezése, hogy a működőképesség, a Zalahús eladhatósága fennmaradjon, említett még egy érvet. Dr. Hári Tibor – Farkas Imre védője – viszontválaszában a két húsipari cég ügyét nem tartotta összevethetőnek. Emellett utalt rá, hogy véleménye szerint a vádat megalapozó szakértői állítás tévesen határozta meg a fizetésképtelenség beálltát.

A csődhelyzet pedig a Zalahús eladása után következett be, amiért a vevőket terheli a felelősség. Farkas Imre az utolsó szó jogán tartott egyórás beszédében felelevenítette életútját: a Zalahúsnál és elődjeinél eltöltött 54 évét. Azt a folyamatot, ahogy a 10 fős cégből a magyar élelmiszeripar meghatározó, 1000-nél több dolgozót foglalkoztató vállalkozása lett. Olyan, amely a privatizáció után is megerősödve és a magyar mezőgazdaság szétzilálódása ellenére is sokáig a piac befolyásos szereplője maradhatott. Farkas Imre a csúfos véget kizárólag külső tényezőknek tulajdonította. A hazai piac negyedik legnagyobb húsipari cége, amely folyamatosan szállított exportra is, nem tudott ellenállni a külföldi cégek nyomásának. Szűkültek piaci lehetőségei, a nemzetközi áruházláncok, határon túli beszállítók megjelenése, a magyar élelmiszeriparban a külföldi tőke térnyerése, valamint a hazai illetékesek számos hibás döntése súlyos veszteséget okoztak az ágazatnak és a Zalahúsnak.

Őt azonban ebben a helyzetben is a termelés fenntartása, a munkahelyek megtartása vezérelte az utolsó pillanatig, ezért döntött végül az eladás mellett. Noha a cég időben feldarabolása és kiárusítása milliárdos hasznot hozott volna számára, fogalmazta meg Farkas Imre. Cáfolta a volt vezérigazgató azt is, hogy egyedül az ő akarata érvényesült a cég vezetésében. Mint utalt rá, négy igazgatóság működött a területükön teljes önállósággal. Ezt a szervezeti, működési szabályzatuk írta le, ám ez a dokumentum a büntetőeljárásban nem került elő, amint számos olyan papír és jegyzőkönyv sem, amely az ártatlanságát – szavain túl – kellő erővel alátámasztaná. Ha ezeket a papírokat fellelnék, látható lenne, a felvásárlásokról, megrendelésekről, a számlák kifizetéséről, nem egyedül, hanem a gazdasági vezetéssel döntött, mint ahogy a terhére rótt tehergépkocsi- lízingnél is történt.

A vád tárgyát képező kompenzációról, amelynek során sokmilliós tagi kölcsöne fejében különböző vagyontárgyakat kapott meg, szintén a Zalahús érdekének megfelelő döntésként beszélt. Olyan vagyontárgyakhoz jutott ezzel – messze túlértékelve azokat a
beszámításban –, amelyek a húsipari cégnek csak terhet jelentettek.

Senkit nem csaptunk be, minket csaptak be. Ha ezt érdemlem a sorstól, akkor nem érdemes élni, mondta.

Ítéletet a büntetőügyben október 7-én 9 órakor hirdet dr. Gergye Tamás bíró.




Korábbi híreink:

A vádbeszéd - Az ügyész börtönt kért Farkas Imrére. Klikk ide a részletekért!


A Jobbik Farkas Imre díszpolgári címének visszavonását követeli


Zalahús dosszié itt!


Ha én lennék Csányi Sándor... - 2009-es beszélgetés a Zalahús volt vezetőjével, Farkas Imrével