Tárlat a mészárlás helyszínén

Paul Gulda zongoraművész, a történtek feltárásán dolgozó REFUGIUS egyesület társelnöke a vasárnapi megemlékezésen úgy fogalmazott: nem akarnak azok közé tartozni, akik hallgatnak a múltról, ezért olyan teret hoztak létre Rohoncon, ahol az igazság érezhető és megrázó . Oliver Dantine evangélikus lelkész és dr. Paul Iby katolikus püspök beszéde után az egerszegi zsidó hitközség elnöke, Siklósi Vilmos szólt a megjelentekhez:

- Itt nálatok érezzük, hogy fontos az emlékezés. Itt nálatok érezzük, hogy megbocsátani szabad, de felejteni soha - hangsúlyozta, majd átadta Paul Guldának a hitközség és a Remény Támogatási Közalapítvány Másokért emlékplakettjét. A budapesti dr. Vadász Gábor - akinek apját és nagybátyját gyilkolták meg a nácik Rohoncon - emlékeztetett rá, hogy mind a mai napig nem találták meg a 200 áldozat tömegsírját. - A sírokat nem a föld nyelte el, hanem az akkori rohonciak hallgatása - mondta, ugyanakkor megköszönte az új nemzedéknek, hogy szembe tud nézni e bűnökkel.

A koszorúk és az emlékezés köveinek elhelyezése után osztrák és magyar közéleti személyiségek, zsidó és keresztény vallási vezetők részvételével átadták az új szabadtéri múzeumot. Heinz Fischer osztrák államfő elmondta: bár még nem találták meg a mészárlás áldozatait, a kutatást folytatni kell. Ez a jövő fontos feladata, szembe kell nézni ugyanis a történelem legsötétebb fejezetével - tette hozzá.


KATONAI VÉDVONALAT ÉPÍTETTEK
Az emlékhely dokumentációja szerint a Vörös Hadsereg ellen kialakított katonai védvonal, a Délkeleti Fal vagy Délkeleti Sánc (Südostwall) építésén mintegy 40 munkatábor magyar zsidó foglyait dolgoztatták a nemzetiszocialisták. E foglyok egy részét a mauthauseni és gunskircheni koncentrációs táborba irányították – ezek voltak a hírhedt „halálmenetek”. A táborok felszámolásakor , 1945 márciusában a betegeket vagy megölték, vagy hátrahagyták, hogy a Waffen-SS egységei gyilkolják meg őket.