Maradjon „világhírű”

A söjtöri szikvízüzemet bizonyos Fatér Ferenc József alapította 1923-ban, a megyében ez volt a második hasonló vállalkozás. (Az első állítólag Csömödérben nyílt meg.) A tulajdonos helyi földbirtokos család sarja volt (a falut északról ölelő szántókat a helyi köznyelv emlékükre máig Fatér-földekként emlegeti), ifjan Kolozsváron végzett jogi tanulmányokat, feleséget is onnan hozott magának, egy orvos lányát. A szódavíz-gyár pedig a família 19. században épült kastélyában kezdett működni.

Baksa István polgármester, és az örökös, Lendvay Pál, az utolsó söjtöri szódás, Kováts Kázmér hagyatékának egy részével. A kép jobb oldalán egy ipartörténeti szempontból is érdekes szódatöltő gép. Fotó: Pezzetta Umberto

Az alapító halála után lánya, Judit üzemeltette a céget, majd férje, Kováts Kálmán – alapvetően mezőgazdász – gyártotta a szódavizet, az államosításáig. Illetve tovább is, csak már nem magánzóként, hanem a Bak-Söjtör és Vidéke ÁFÉSZ keretei közt. Ott azonban egy perccel sem maradt tovább a söjtöri szóda, mint muszáj volt, az utolsó tulajdonos fia, Kováts Kázmér 1988-ban visszavette az üzemet. És vitte egészen 2013. december elsején bekövetkezett haláláig.

A történeti áttekintést a zalaegerszegi Lendvay Pál adta, Kázmér bácsi örököse, aki ifjú unokaöcsként 1965 és '72 között nyaranta dolgozott az itt létesített bambi üzemben.

– Gépiparis diákként akkoriban rengeteg időt töltöttem Söjtörön – mesélte. – Később meglazult a kapcsolatunk, de pár évvel ezelőtt Kázmér bátyám megkeresett azzal, hogy rám akarja hagyni az üzemet. Ami sajnos az utolsó pár hónapban már kevésbé jól működött, tönkrement ugyanis a teherautó, amellyel a szódavizet „terítették", Kázmér bátyám akkor már a halálos betegségében szenvedett, és épp akkor került az alkalmazott Lakics István is kórházba.

De a történet legutóbbi fejezetében nem ez volt az egyetlen szomorú bekezdés. Egy rosszul sikerült gazdasági év, pár elhibázott döntés következtében ugyanis a már harmadik évszázadot megérő kúriát „elvitte a bank", és az árveréstől fogva Kováts Kázmér bérlőként lakott saját házában. Halála után pedig a tulajdonos elvárása az volt, hogy az épületből minél előbb „takarítsák ki" az ipartörténeti szempontból sem érdektelen ingóságokat. Beszélgetésünk pillanatában épp ez a munka folyt Söjtörön.

– Nem csupán a szódagyártó gépek képviseltek értéket – mesélte Lendvay Pál, aki többfelé is adományozott a holmiból. – Míg a szikvízüzemet alapító dr. Fatér Ferenc József jogi könyvei az egerszegi törvényszékre kerültek; a bútorokból, egyéb használati tárgyakból sokat elvitt a Göcseji Múzeum. Van egy régi szódagép, amit megtartok magamnak, egyet pedig a falu önkormányzatának ajándékoztam. A szikvízüzem még tökéletesen működő gépeiből pedig az egyiket a falu vette meg.

És utóbbinak tervei vannak a berendezésekkel. A régi gépet kiállítják a Festetics Mária IKSZT-ben, hogy tanúskodjon a falu kisiparos múltjának e fontos szeletéről, a másikat pedig még használni is szeretnék.

– Egyelőre leginkább látványosságként, falu- és gyereknapon, egyéb rendezvényeken állítanánk üzembe, hogy mindenki ihassa a mi saját szódavizünket – vázolta az elképzeléseket Baksa István polgármester. – A távlati elképzelés pedig az, hogy önkormányzati céget hoznánk létre a szóda gyártására. De itt még csak az ötlet fogant meg, a részletek kimunkálását későbbre hagyjuk.

Egyébként válogatni is volt lehetőség, Kováts Kázmér ugyanis a szódagyártás igazi megszállottja volt, gyűjtötte is a gépeket, az ország távoli csücskeibe is hajlandó volt elzarándokolni, ha tudomást szerzett egy-egy eladó darabról. Ennek kapcsán mesélték a helyiek, hogy egyszer újsághirdetés alapján ment el az Alföldre egy töltőért, és csak a helyszínen derült ki, hogy valójában hurkatöltőről volt szó. De persze ez csak érdekesség, sok értékes felszerelést gyűjtött össze és használt. A régi szikvízüzemben volt a cégnek még bambi-gépe is: narancs, illetve málnaszörp felhasználásával készítették vele anno a csatos üveges üdítőitalt.

– Soha nem értettem, hogyan öntik az üvegekbe ezt az üdítőt, hiszen otthon, amikor a szörpre eresztjük a szódát, rettentően habzik – mesélte a polgármester. – Itt, az üzemben tudtam meg, hogy fordítva kell csinálni: a szódába került utólag a szörp, s az üveget lezárták. A két összetevő pedig kiszállítás közben, a kocsin keveredett aztán össze.

De a szódaüzemként működött pincében egyéb érdekességekre is bukkanhatott az ember. Ilyenek voltak a szódás védőfelszerelései: a vastag marhabőr kötény, ami a dögnehéz szódás rekeszek (pláne, míg az üvegek tényleg üvegből voltak, a láda pedig fából...) cipelése közben védte a mester ruháját; illetve egy fém, a vívókéhoz hasonló rostély az arcra.

– A szódagép gyenge pontja ez a szintjelző cső – mutatta Lendvay Pál. – Volt, hogy a belső nyomástól elpattant, a rostély pedig az üvegszilánkok ellen kellett. A zalaszent-iváni szódás felesége ilyen balesetben veszítette el az egyik szemét.

A Festetics IKSZT-be kerültek bútorok és más tárgyak is a Fatér/Kováts-kastélyból. Az igazgató, Bakos Marietta elmondta: ezekkel helytörténeti tárlatot alapoznak meg, ami a tervek szerint szeptember 6-án nyílik. A faluban ekkor zajlik le az elszármazottak idei találkozója, és ekkor ünneplik Söjtör első írásos említésének 800. évfordulóját is. És aki akar, egy pohár söjtöri szódával is koccinthat rá.

A szódavíz mint Hungarikum

A szódavíz többek közt Puskás Öcsi életművével, a gyulai kolbásszal és a magyar operettel együtt került be a hungarikumok sorába. A természetben is megtalálható szénsavas ásványvizeket tökéletesen imitáló ital megalkotásában volt is része eleinknek: Jedlik Ányos az 1820-as években korszak-alkotó újítással lendített a kutatásokon. Ő volt az első, aki viszonylag nagy nyomáson préselte a gázt a vízbe, dúsabb szikvizet állítva elő. A tudománytörténet neki tulajdonítja a szén-dioxid szódavízben tartását szolgáló szifonfej megalkotását is. De a legenda szerint egy fóti pincében az első fröccsöt is Jedlik készítette el – Vörösmarty Mihálynak.