Életüket adták a hazájukért

Zalaegerszegen – a Mária Magdolna-plébániatemplomban celebrált szentmisét követően – a Hősök kertjében rendezték meg a városi megemlékezést vasárnap délelőtt. Gondos Ferenc nyugállományú ezredes, a Zalaegerszegi Honvédklub tiszteletbeli elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: május utolsó vasárnapján azokra a katonákra emlékezünk, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták hazánkért. Mint mondta, még az I. világháború idején, 1917-ben hozták meg azt a törvényt, amely elrendelte, hogy minden település méltóképpen örökítse meg az elesett hősök nevét. 1924-ben pedig nemzeti ünneppé nyilvánították a hősök emléknapját.

Siegfried Heinz, a Burgenlandi Bajtársi Katonai Szövetség képviselője, Török József, a Zalaegerszegi Honvédklub elnöke és Kovács László, a 12. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda vezetője is koszorúval fejezte ki tiszteletét a megyeszékhelyi ünnepségen. Fotó: Seres Péter

1945. május 27-én rendezték az utolsó megemlékezést, majd a hivatalos hallgatás évtizedeit követően 1989-ben kezdődött új időszak. Akkortól országszerte, így Zalaegerszegen is rendszeressé váltak a világháborús megemlékezések. 2001 óta pedig újra a magyar hősök emlékünnepeként tartjuk számon e napot. Gondos Ferenc hozzátette: emlékezzünk a magyar történelem valamennyi hősére, akik a fennmaradásunk, államiságunk védelmében vívott harcok során estek el.

A zenével, énekkel és szavalattal kísért ünnepség zárásaként zalaegerszegi és Zala megyei közéleti személyiségek, valamint szervezeti vezetők helyeztek el koszorút az Október 6. téri emlékműnél.

Kardos József és Bereczky Szilárd Keszthelyen. Fotó: Sámel József

Keszthelyen a Várkertben található emlékműnél emlékeztek a hősökre. Kardos József tanár beszédéből idézünk: 34 nap múlva, június 28-án lesz 100 éve, hogy Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban a Fekete Kéz szerb nacionalista terrorista szervezet tagja, Gavrilo Princip megölte a az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét. Egy hónappal később, július 28-án a Monarchia megüzente a hadat Szerbiának. Ezzel elkezdődött az első világháború, ami a XX. század rengeteg áldozatot követelő eseménye volt. A háború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia több, mint 9 millió katonát állított ki. Most, az első világháború évfordulóján emlékezzünk rájuk, és nemzeti történelmünk minden hősére és áldozatára. A II. világháború és 1956 áldozatait és hőseit is véssük szívünkbe... Kell, hogy előítéleteket oszlassanak, emberi hiteket erősítsenek, kölcsönös megértést hirdessenek, a nemes eszmék hídjait építsék. Az életet, az élni akarást jelképezzék! Az akkori hősök és áldozatok közül csak keveseknek adatott meg az, hogy honi földben pihenhessenek, és hogy hozzátartozóik ráborulhassanak sírhantjukra, fejfájukra. Sokan idegen földben nyugszanak, és még többen jeltelen sírban alusszák örök álmukat. Emléke azonban minden hősnek és áldozatnak bennünk él.

Hősök napi megemlékezést tartottak vasárnap Zalaszántón is. A szentmisét és az első világháborús emléktábla megkoszorúzását követően a temetőben lévő hősi emlékműnél dr. Szakály Sándor történész mondott beszédet, kimelve: elengedhetetlen, hogy a hazájukért életüket áldozó emberekre emlékezzünk.

Nagykanizsán a hétvégén három településrészen is megemlékeztek a hősökről. Szombaton Miklósfán a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület tartott ünnepséget, vasárnap Bajcsán, illetve a kiskanizsai millenniumi emlékparkban került sor megemlékezésre. Előbbi helyszínen Balogh László bizottsági elnök mondott beszédet, Kiskanizsán Cseresnyés Péter polgármester köszöntött, az ünnepi szónok pedig Erdős László nyugállományú honvéd ezredes, a Nemzeti Társaskör elnöke volt.

Kiskanizsán Cseresnyés Péter mondott köszöntőt az ünnepségen. Fotó: Horváth-Balogh Attila