Az átmenet gyermekei - Vendégünk: Dr. Halász Imre Ph.D.

Bár korábban is voltak kísérletek a zalai megyeszékhelyen főiskola meghonosítására, de ezek rendre eredménytelenek maradtak. Volt ugyan már a két világháború között és a második világháború után is tanítóképzés Zalaegerszegen, de ez – a közhiedelemmel ellentétben – középfokú tanítóképzés volt, hiszen érettségi + gyakorlóév után képesítőztek a tanítójelöltek s mentek ki az általános iskolákba. (Az érettségire épülő hároméves tanítóképzést 1958-ban vezette be a 26. tvr.) A demográfiai hullám idején tanítóra és tanárra volt a legnagyobb szükség. A szakos tanárhiány csökkentésére a Pécsi Tanárképző Főiskola 1964-től 1966-ig három szakkal kihelyezett tagozatot működtetett Zalaegerszegen. A hallgatók itt tettek részállamvizsgát, míg másik szakjukat Pécsett szerezték meg. 1966-ban ez a tagozat is elköltözött Szombathelyre, beolvadt az ottani Tanítóképző Főiskolába és a későbbi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola alapja lett.

Fél évtized múlva új lehetőséget kapott a város, amikor a felsőfokú technikumokat főiskolákká fejlesztették. Az 1970/71-es tanévben így jött létre a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, mely egy évvel később egy tagozatot létesített a Dunától keletre (Salgótarjánban), egyet pedig nyugatra (Zalaegerszegen). Hogy létrejöhetett a tagozat ezt Zala megye és Zalaegerszeg tehervállalása tette lehetővé.

1971-ben aztán megkezdődött Zalaegerszegen az üzemgazdász képzés, a hallgatók három év után 1974-ben kapták meg oklevelüket, ám az első kibocsátott évfolyammal vált valóban főiskolai várossá a zalai megyeszékhely.

Negyvenhárom éve majd négy tucat zabolátlan ifjú szakítani kívánt a konvenciókkal, és „mindössze" saját életüket kívánták élni. Ők voltak az átmenet, döntően a Ratkó-korszak gyermekei, vagy tán röviddel utána születtek, az új gazdasági mechanizmus éveiben középiskolások, majd a piac felé vezető reformok visszarendeződése idején főiskolások. Már befutott szakemberek, anyák és apák, amikor a piacgazdaságra való átmenet rögös útján új kifejezéseket, mozaikszavakat kell megtanulniuk: APEH, kétszintű bankrendszer, csődeljárás, aztán további új fogalmakkal ismerkednek a Magyar Közlönyből, vagy a jogtárakból: kisvállalat, GMK, VGMK, majd eladósodás, adósságcsapda, Nemzetközi Valutaalap, Világbank, s hasonlókat. A folyamatos jogalkotás során bevésődik a politikai és gazdasági átmenet számos kulcsfogalma, mint például: adóbevallás, társasági törvény.

Új távlatokat nyit számukra a kiteljesedő piacgazdaság, az átmenet gazdasága, és a privatizáció, gazdaságtörténetünk talán legnagyobb kalandja... Az egykori zabolátlan ifjakból lett családanyák, családapák közben ahogy magánéletükben úgy munkahelyeiken is megtanulják a másokról való gondoskodás fontosságát, és felelősségét, miközben nyelveket tanulnak és felnőtt korban sokszor éjszakákon át tanulják a számítógépes programokat, nemegyszer a már számítógéppel felnövő gyerekeiktől kérve útmutatást...

Miközben az átmenet generációja 1974-ben utolsó vizsgáira készül Zalaegerszegen, porondra lép egy új nemzedék. A hetvenes évek elején gyermekek, a nyolcvanasban eszmélnek, s a kilencvenes évek elején iratkoznak be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetébe. Ez a második átmenet generációja: a szocializmus kimúlása idején középiskolások, s a kialakuló kapitalizmus idején már korszerű ismeretekkel rendelkező frissdiplomás közgazdászok, akiknek a gazdasági átmenet idején új távlatokat jelentenek az akkor megtapasztalt körülmények. Számukra már magától értetődő fogalmak, hogy mondjuk tőzsde, likviditás vagy portfólió menedzsment, magától értetődő a számítógép használata is, továbbá a mobiltelefon és az elektronikus kommunikáció. Ez a második átmeneti generáció három-négy küzdelmes főiskolás év után viszonylag hamar meghódítja a gazdasági élet és az államigazgatás pozícióit.

Az őket kibocsátó intézet is forrong, folyton változik, oktatói új tanterveket készítenek, új tantárgyakat vezetnek be. S e második átmeneti generációnak új lehetőséget kínál a főiskola, az ún. „soros képzést". Mielőtt a magyar származású amerikai pénzügyi gurura gondolnánk, előre kell bocsátanunk: semmi köze az általa gründolt alapítványhoz. A „soros képzés" tulajdonképpen a PSZF-en kitalált képzési forma, ami azt jelentette, hogy a főiskolai diploma megszerzése és egy felvételi eljárás után „sorosan", tehát közvetlenül, szemeszterkihagyás nélkül, nappali tagozaton folytathatták tanulmányaikat hallgatóink a közgazdaságtudományi karokon további négy félév alatt második, immár egyetemi diplomájukat szerezhették meg, míg az idegen nyelvet beszélők egy harmadik, a szakfordítói diploma birtokosai is lehettek. Nem volt könnyű elismertetni az egyetemek karaival, hogy a gazdasági főiskolák is adnak olyan alapképzést – ha nem jobbat – mint ők... Ez a képzési forma már a gazdasági főiskolák általános elismertségét jelentette.

Az átmenet időszaka sok érdekes esetet produkált. Álljon itt egy példa: volt olyan időszak, hogy tanár és egykori diák együtt vizsgázott. A piacgazdaságban felértékelődött a könyvvizsgálói képesítés, melyet az oktatóknak is meg kellet szerezni, ha a piacnak is meg kívántak felelni. Győrbe szervezték az egyik vizsgát, ahol egyszerre vizsgázott jogból az intézetigazgató, az oktatási helyettese és a pénzügyi tanszéki osztály vezetője. Mikor megjelentek a folyosón „Na megjött a bizottság!" sóhajtott fel az egyik – korábban Zalaegerszegen végzett könyvvizsgálójelölt. „Diák vagyok én is b..... meg, itt az indexem!" identifikálta a csapatot az oktatási igazgatóhelyettes. S az oktatói gárdába belecsapott a felismerés: ma nem csak a vizsgabizottság előtt vizsgáznak...

Talán soha nem fogja senki sem kimutatni, hogy mit jelentett és jelent a főiskola a város életében. Vendéglátásban, kiskereskedelmi forgalomban, kiadott albérleti szobákból származó jövedelemben, s emellett számos más komponensét is citálhatnánk a soha el nem készülő mérlegnek. A főiskolai folklór számon tartja, hogy amikor az egyházi reprivatizáció időszakában a főiskola először az egykori kolostorrészt adta vissza az alapító rendnek, s a kollégium kivonult a városközpontba (a mai NAV székházba), a környéken két kocsma (bocsánat: étterem) fél éven belül tönkrement...

A 40. évfordulóra kiadott kötet 614 munkatársat listáz, 614 kenyérkereső, 614 egzisztencia, ha a szociológia két kereső, két eltartottas hagyományos családmodelljével számolunk, akkor négyszerezni kell ezt a számot.

1974-ben 37 fiatalember indult el friss diplomával a zsebében, hogy állást keressen magának. Voltak akik hazatértek, voltak akik Zalaegerszegen maradtak. Majd négy évtized múlt el. Két ifjúkor. Az alapító főigazgató túl a kilencvenen levélben köszönti az alumnákat és az alumnusokat, a közel ilyen korú alapító tagozatigazgató személyesen köszönti őket, az átmeneti kor gyermekeit, néhányukat már mint nagyszülőket, kik rendszeres összejöveteleiken egyre több egykori csoporttárs, vagy oktató nevét idézik csendben felállva... A „húszévesek", a mai anyák és apák, sikeres közgazdászok. Ugyanakkor egyre több olyan egykori hallgatója van az intézetnek, kinek már a gyermeke is diplomát szerzett a Karon, az egykori „zárdából" a laktanyába költözött Alma Materben.

A jelenlegi oktatói és hallgatói gárda ma őket köszönti, s rajtuk keresztül 40 évfolyamot. Hiszen a 6761 diploma tulajdonosa alapozta meg karunk hírnevét, 40 évfolyam hallgatóinak érdeme, hogy az intézetből lett kar által kiadott diploma ma értékpapír a munkaerőpiacon. Az ő érdemük is, hogy amikor 2010-ben 1432 személyzeti ügyekért felelős vezetőt kérdeztek meg arról, hogy a foglalkoztatók a munkatársak kiválasztásakor mely intézmények végzettjeit részesítik előnyben, a munkaerőpiac rangsora első helyén a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi, második helyén a BCE Gazdaságtudományi Kara, a harmadikon a BGF Pénzügyi és Számviteli Kara, a negyediken a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtudományi Kara végzett, míg az ötödiken az akkori zalaegerszegi intézet, s csak utána következtek a pécsi, szegedi, miskolci, veszprémi egyetemek gazdaságtudományi karai és a főiskolák. Alumnáink, alumnusaink a mindennapok szakmai teljesítményeivel döntően hozzájárultak ahhoz, hogy intézetünkből lett karunkról kialakított kép töretlen a foglalkoztatók körében.

Napjaink felsőoktatása is átmenetét éli, hiszen a folyamatos forráskivonás egyre több terhet ró hallgatóra, szülőre, oktatóra. Az egykori szűkös de biztos költségvetést felváltotta a bevételkényszer, a pályázatokkal elnyerhető források bevonása, emellett a Karnak is új módszerekkel és új képzési formákkal kell megjelenni a képzési piacon. S miközben egy új képzési forma, a duális képzés bevezetésére készül a GKZ, július 4-én veszik át első mesterképzésben szerzett oklevelüket hallgatóink, egyetemi képzés kezdődött, s fejeződött be Zalaegerszegen, kereken 40 évvel az első főiskolások diplomaosztója után egyetemi oklevelet ad ki a Gazdálkodási Kar. Most, a két „kerek évfordulós" egykori évfolyamot köszöntve ezekre is emlékezik – talán elhomályosodó szemmel (?) és meg-megremegő hanggal (?) – az átmenet dékánja.